A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-08 / 28. szám

szel, ekkor vette át az építkezés vezetését a tehetséges fiatal Antoni Gaudi. Gaudi egy katalán iparosember fia volt, a műegyetem elvégzése után pár évvel már önálló felada­tokat kapott. Túl van ötvenedik életévén, amikor nagybetegen megfogadja, ha felgyó­gyul, minden erejét a Sagrada Familia felépí­tésének szenteli. Tudatosan gyűlölte a pénzt, egész életén keresztül anyagi gondokkal küszködött. Terveit is csak úgy tudta részben megvalósítani, hogy barátai gyűjtéseket ren­deztek számára. A mecénások közül kiemel­kedik a Güell család több nemzedéke. A Güell-park, Güell-palota és egy vidéki nyara­ló megtervezésével a „Güell-legenda" ma is csorbíthatatlanul él a város és Katalónia történetében. Az építészmérnök fogadalma után másfél évtizedig szinte koldusruhában (állítólag egyszer egy hölgy pénzt dobott neki a templomkapuban) vezette az építke­zést. körülbelül az altemplom, egy homlok­zat, két harangtorony volt kész, amikor vég­zetes baleset éri Gaudit, a templom előtt halálra gázolta egy villamos. A hetvennégy éves építész tetemét kívánsága szerint az általa megtervezett templom kriptájába he­lyezték örök nyugalomra. Le Corbusier a kitűnő svájci—francia építész, művészette­oretikus írta róla: „Gaudi műve most, s a jövőben is élni fog, hiszen érzelmileg érintet­te meg az embereket. Ez a mester mindent A 350 ezer lakosú, Lenin renddel kétszer kitüntetett Kurszk városa a közigazgatási és kereskedelmi központi funkciók betöltése mellett fontos tudományos, oktatási és kul­turális központ is. A városban négy egye­tem, illetve főiskola (orvosi, műszaki, agrár) továbbá 28 szakközépiskola működik. Az eddig elmondottakból világosan kitű­nik, hogy a Kurszki terület valóban jól pél­dázza a Kelet-európai-síkság sajátságait. Nem véletlen az sem, hogy a természeti ill. a társadalmi-gazdasági környezet tanulmá­nyozására mint modeilterületet Kurszk kör­nyékét jelölte ki a Szovjetunió Tudományos Akadémiája. Végül ejtsünk néhány szót a 40. évforduló kapcsán a Kurszki Csata eseményeiről. A hadtörténelmi munkákból a „Kurszki öblö­­zet"-ként ismert térség a második világhá­ború kezdetén 15 hónapos megszállást szenvedett. Ez idő alatt a területen csupán az éhség, a nélkülözések és a járványok következtében mintegy tíz ezer ember halt meg, s ugyanannyi embert — főleg fiatalo­kat — hurcoltak el a fasiszták. A partizán­mozgalom már a megszállás kezdetén ki­bontakozott, főleg az ÉNy-i erdős övezet­ben. A megtorló akciókon mintegy három­ezer szovjet állampolgárt öltek meg, s csak a zseleznogorszki körzetben hat falut éget­tek föl, kiirtva a lakosságot. Ezek közül mi a tudott készíteni a kőből, amit csak akart: lenyűgöző volt uralma a struktúra fölött. Ő volt az a kortársak között, aki a legnagyobb architektonikus erőt képviselte." Aki átfogó képet akar kapni a városról, legjobb, ha felkapaszkodik az ötszázhar­­minckét méter magas Tibidabo csúcsára. A remek kilátás annak idején Cervantest is ámulatba ejtette. Egyszerre gyönyörködhe­tünk a két és fél millió lakosú metropolis új lakónegyedeiben, középkori maradványai­ban és persze a végtelen tengerben. A nagy tengeri hajók innen fentről apró vitorlások­nak tűnnek az óriási kékségben. A hegy tetején színes, ötletes vendéglátó központ várja a fáradt turistákat. Már kezdett söté­tedni, mire lejutottunk a rakpartra. A kikötő­ben rengeteg ember tolongott, nagy nehe-' zen felkapaszkodtunk a Palma de Mallorca-i hajóra. Siettünk megkeresni a kabinokat, lerakni a táskánkat, de mire visszaértünk a fedélzetre, már csak a kivilágított tengerparti sétányt láthattuk Barcelonából. KAMONCZA MÁRTA régi Mihaj/ovka falut kerestük fel. A hősi partizánharcok relikviáinak bemutatására kis múzeumot emeltek; megható emlékmű­vet állítottak Valentyina Gyikanova partizán­­felderítőnö, ill. a kiirtott lakosság (öregek, asszonyok, gyerekek) emlékezetére. A fölé­getett falu házait szimbolikus gerendatöre­dékek jelzik. A Kurszki öblözetben ill. az ezt körülvevő térség ütközeteiben sok száz­ezer szovjet és német katona vett részt. A 69 100 nehézfegyverrel és aknavetővel, 13 200 harckocsival és 11 900 harcirepü­lőgéppel megvívott, 19 napig dúló gigászi ütközet a szovjet csapatok teljes győzelmé­vel végződött. Ezek színterén mintegy 300 emlékművet emeltek a közös és egyéni hősiesség tiszteletének. A II. világháborút stratégiailag eldöntő Kurszki Csata közpon­ti, monumentális emlékművét Kurszkban, a Tuszkar és a Kur folyók vízválasztóján építik fel. DR. RÉTVÁRI LÁSZLÓ Emberi sorsok A TÖRVÉNYESSÉG SZIGORÁVAL E helyen, a rövid bevezető legelején, interjú­­alanyom nevének és munkahelye pontos megnevezésének kellene állnia. Beszélgető­­társam azonban nem egyezett bele e két adat közlésébe. Azzal érvelt, hogy a törvényt, a törvényesség szigorát képviseli, úgyhogy nem kíván név szerint a nyilvánosság előtt szerepelni. Nem azért, mert talán attól fél, hogy valaki visszaél az újságban olvastakkal, hanem azért, mert véleménye és sokéves tapasztalata alapján a vád képviselője ma­radjon mindig inkognitóban — egészen ad­dig, amíg nem lép be a bírósági tárgyalóte­rembe. Interjúalanyom foglalkozása ugyanis: ügyész. — A vád képviselőjeként mi az Ön legfon­tosabb szakmai szerepe? — A bíróságot segíteni abban, hogy tör­vényes határozatot hozzon. Tegyük föl, a bíróság nem figyelmezteti a tanút, hogy valamely okból nem köteles vallomást tenni. Ilyenkor az ügyész, esetleg az ügyvéd lép közbe. Hasonló a helyzet, ha nem idéztek meg egy lényeges tanút. — Akkor is így cselekszik, ha a tanúvallo­más elmaradása avagy a fontos tanú meg­hallgatása a vádlott javára billentené a mér­leget? — Természetesen. Az ügyészségnek a mentő körülményeket éppen úgy figyelem­be kell vennie, mint a terhelőket... Az ügyész a törvényesség őre. — Kérem, mondja el egy-két olyan ese­tét, amelyben Önnek is fontos szerepe volt! — Az ügyésznek minden esetben lénye­ges a szerepe. Nemrég például egy súlyos élet elleni bűncselekményt tárgyalt jelenlé­temben a bíróság. Agyonütöttek egy idős nőt, az áldozat fejét a gyilkos széklábbal verte szét. A nyomozati eljárás eredménye­képpen a szerencsétlenül járt asszony al­bérlője ellen emeltük vádat, aki azonban tagadta, hogy ő ölte meg az asszonyt. Azzal védekezett, hogy az eset éjszaka történt, ő két helyiséggel arrébb aludt, bárki más bejöhetett elkövetni a bűntényt. Sajnos, más szemtanúja nem volt az ügynek, így a vádlott bűnössége mellett csak közvetett bizonyítékok szóltak. A szomszédok ugyanis kiáltozást, sikoltozást hallottak a lakásból és fölismerni vélték mindkettőjük hangját. A bírósági eljárás során kihallgatták a vádlott korábbi élettársát, aki elmondta, hogy vele is nagyon brutálisan bánt a férfi. Ekkor a tárgyalás felfüggesztését indítványoztam, és azt ajánlottam, hogy szerezzék be az iratokat egy előbbi eljárásból, amelyet a férfi ellen folytattak élettársa bántalmazása miatt. A per folytatása során, az iratokból, aztán szemléltetően és részletesen kirajzoló­dott, hogy a vádlott milyen vandál módon bánt egykori élettársával. Az így kibontako­zó kép meggyőzően bizonyította, hogy a vádlott hajlamos a gyengébbek kegyetlen bántalmazására. A bírósági orvosszakértő­ként felkért elmeorvos az így rendelkezésre álló adatok és az alapos vizsgálat alapján megállapította, hogy a vádlott alkatától egyáltalán nem idegen az ilyen brutális cselekmény elkövetése. Ezeknek a közve­tett, de nagyon meggyőző és egy­értelmű bizonyítékoknak alapján a bíróság megállapította a férfi bűnösségét, aki vé­gül beismerő vallomást tett! Büntetéskép­pen tizenhét évi szabadságvesztésre Ítél­ték és ez a bírói döntés azóta már jogerőre is emelkedett. A város látképe a magasból Archívumi felvételek — Az ügyész vádbeszédének megfogal­mazását befolyásolja a közönség? — Feltétlenül! Ha a vádat olyan tárgyalá­son képviselem, amely iránt nagy az érdek­lődés, igyekszem a tényállást, a vádponto­kat a laikus közönség számára is érthetően és világosan kifejteni. A színpadias, hatás­vadász vád- és védöbeszéd ma már divatja­múlt; a romantikus, az elsősorban érzel­mekre, indulatokra ható beállítás fölött is eljárt az idő. Igyekszem egyszerűen, röviden szólni, csak azt mondom el. ami óhatatlanul szükséges. Persze, az ügyész akkor végzi jól a munkáját, ha kifejezően beszél és monda­nivalójának logikus felépítése is van. — Kedveli a krimiirodalmat, merít belőle valamit? — Szórakozásképpen szívesen olvasok ilyesmit, de a munkám során nemigen profi­tálok belőle. A valóság mindig más. — Pályafutása során sok vétkes emberrel találkozott. Véleménye, tapasztalatai alap­ján mi az, ami a bűn elkövetésére késztet valakit? — Inkább úgy tenném fel a kérdést: bár­kivel megeshet-e, hogy bűntettet követ el. Szerintem erősen befolyásolják tetteinket a magunkkal hozott tulajdonságok, de nem szabják meg teljesen, hanem a körülmé­nyeknek sokkal döntőbb szerepük van. Pon­tosabban a neveltetésnek, a családi, baráti, munkahelyi környezetnek. — Tárgyalta-e már olyan vádlott esetét, akinél egyszerűen nem értette, miért vált az illető törvényszegővé? — Talán egyszer fordult elő az ilyesmi. Mérnök volt az illető, aki tömegközlekedési eszközön utazva belenyúlt valakinek a kézi­táskájába. A bírósági eljárás során ő maga sem tudott megfelelő magyarázatot adni tettére. Egyszerűen nyitva volt a táska, és őt valami leküzdhetetlen késztetés fogta el. Életében egyetlenegyszer fordult elő az ilyesmi. Persze, még az ilyen „megmagya­rázhatatlan" tettekhez is kell valami alkati adottság, labilitás. — Többször kerültek Ön elé visszaesők? — Természetesen. Többségük akarat­gyenge ember, aki a kínálkozó lehetőségek­nek nem tud ellenállni. Pályafutásomban volt egy időszak, amikor kizárólag fiatalko­rúak ügyeivel foglalkoztam. Egyszer egy vö­rös hajú fiú ügyét tárgyaltuk, aki büfék, újságosbódék fosztogatásával foglalkozó banda tagja volt. A közelmúltban sajnos újra összekerültem vele, megismertem a hajáról. Most már, felnőttként, lakásokba tört be. Különben is akadnak azonban olyan vádlottak, akikről érzem, hogy előbb-utóbb visszakerülnek a vádlottak padjára. Különö­sen akkor, ha szabadlábra kerülése után nem tud, vagy nem akar megkapaszkodni az életben. — Miért szereti a munkáját? — Nagyon izgalmasnak tartom. Az élet legkülönbözőbb területeiről adódó problé­mákkal kerülök szembe. Hol az építőipar néhány speciális kérdésében kell elmélyed­nem, hol a személyiséglélektanban, hol pe­dig a gyógyszeriparban. A közelmúltban például az orvostudomány és a gyakorlat egy kis szeletét kellett tanulmányoznom. Azt, vajon a szóbanforgó esetben történt-e orvosi műhiba, azaz orvosi mulasztásnak is része volt-e a páciens halálában? — Pályafutása során nem vált gyanakvó­vá? — Igyekszem ez ellen küzdeni. Megta­nultam viszont türelmesen és figyelmesen meghallgatni mindenkit, hiszen ez is hozzá­tartozik az ügyészi hivatáshoz. 17

Next

/
Thumbnails
Contents