A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-08 / 28. szám
Barcelona központja Ragyogó napsütésben érkeztünk Barcelonába. Nekünk is, mint minden tengertelen országból érkezett turistának első utunk a kikötőbe vezetett. Az úton középkori épületek, modem lakótelepek, gyönyörű parkok váltják egymást. Azon gondolkozom, milyen lehetett a város Cervantes korában, aki egy katalóniai utazása után a következőket irta: „Barcelona — egész Spanyolország dicsősége". A városhoz rengeteg történelmi esemény fűződik. Reménytelen vállalkozás lenne felsorolni valamennyit. A nagyvárossá válás szinte hivatalos dátuma 1888. Ekkor nyílt meg első ízben a barcelonai világkiállítás, ez a nagy esemény ismétlődött meg 1929-ben XIII. Alfonz uralkodása idején. Jelenleg a katalán főváros Spanyolország legnagyobb ipari központja, a legforgalmasabb kikötőváros a Földközi-tengeren. A tengerparti sétányon egy kis téren Kolumbusz szobra áll, a kikötőben állandóan egy Kolumbusz korabeli hajó horgonyzik. A kikötő forgalma igen nagy, különösen éjjel. A sétányon rengeteg autó, pazar kávéházak. A helyi hagyomány szerint a Paseo de Colon 6. számú házban fejezte be Cervantes hallhatatlan müvét, a Don Quijotét. Rossz anyagi körülmények között élő rokkant öregember nézhetett ebből a házból a nagy vizekre és emlékezhetett a lepantói csatára, ahol tizenkét ember próbálta megakadályozni, hogy a lázas író belekerüljön az ütközetbe. Ennek ellenére Cervantes az elsők között keveredik bele a fedélközi ütközet sűrűjébe, és három lőtt sebet kapott, a legrosszabb a bal karját bénította meg. Amikor ebbe a házba került öt vagy hat évi algíri fogság, sok szenvedés, nélkülözés állt a háta mögött. Hogy valóban a Paseo de Colónon fejezte volna be nagy művét a spanyol irodalom kalandos életű géniusza, nem bizonyítja más, csak a helyi hagyomány. Barcelona legérdekesebb építészeti jelensége a befejezetlen Sagrada Família-templom. Egy Bocabella nevű könyvkereskedő 1881 -ben hatalmas telket vásárolt az akkori külvárosban. A telken egy fogadalmi templomot kívánt építtetni a kor neogótikus stílusában. Az alapkövet százegy évvel ezelőtt rakták le, már javában folyt az építkezés, amikor a megrendelő összekülönbözött az építész-A KURSZKI TERÜLET Kurszk város neve leggyakrabban a Kurszki Mágneses Anomália (továbbiakban: KMA) és a második világháború kimenetelét döntően meghatározó Kurszki Csata (1943) emlegetésével kerül szóba. Kétségtelen, hogy a KMA mint egyedülálló geofizikai jelenség, illetve a világháború legnagyobb erőit összpontosító csata tette ismertté e közép-oroszországi város nevét, de éppen e képzettársításból ered egy általánosnak mondható téves nézet. Nevezetesen az, hogy mind a KMA-t, mind pedig a szovjet és a német haderők között több héten át folyó gigászi küzdelmet sokan földrajzilag szorosan Kurszk városához kötik, holott erről szó sincs. Épp ellenkezőleg. A KMA, a mintegy 160 ezer km2-re kiterjedő vasércelőfordulás két, egymással közel párhuzamosan futó, mintegy 500 km hosszúságú és nagyjából észak—északnyugati — dél—délkeleti irányban húzódó geoszinklinálisban keletkezett. Kurszk.városa viszont a KMA mértani közepén, de éppen a két igen hosszú vasércmező között helyezkedik el. Ugyanezzel a „köztes helyzet"-tel találjuk szemben magunkat, amikor az 1943. július 12. és augusztus 23. közötti Kurszki Csata tényleges szinterét tanulmányozzuk. A Sztálingrádi Csata győzelmét követő szovjet csapatok előrenyomulásával ugyanis Kurszk városa már 1943 márciusában felszabadult; É, Ny és D irányban mintegy 50—80 km-es mélységű térségével együtt. Kurszktól É-ra és D-re viszont a német erők szilárdan megerősítették állásaikat, s éppen a kialakult Kurszki öblözet bekerítésével, az ide összpontosított hatalmas erők felmorzsolásával próbáltak a háború kimenetelében fordulatot kierőszakolni. A Kurszki Csata tehát valójában a várostól É-ra lévő Orloj, illetve az attól D-re fekvő Belgorod térségében és mindkét övezetben mintegy 200 km-es szélességben és mélységben zajlott le. A kurszki terület — mint közigazgatási egység — az Oroszországi Föderatív SzSzK délnyugati, az Ukrán SzSzK északkeleti határával érintkező részén helyezkedik el. A 29,8 ezer km2 kiterjedésű, kelet—nyugati irányban 300 km hosszúságú és észak—déli irányban 70—100 km szélességű kurszki terület eltörpül a 4,5 mill. km2-nyi Kelet-európai síkvidékhez képest. A terület a Szovjetunió 18 nagy gazdasági körzete közül a 167,7 ezer km2-es Központi Feketeföld-övezethez tartozik, de annak is csak 17,7 %-a. Mégis állítható, hogy a kurszki terület természeti, illetve gazdasági környezete tanulmányozása sokat elárul a Kelet-európai-síkvidék földtörténetéről, geomorfológiai sajátságairól, az „óriástáj" klasszikus földrajzi övezetességének törvényszerűségeiről, még többet az említett gazdasági körzetre jellemző ipari-agrártermelés szerkezetéről. Ez elsősorban annak a következménye, hogy az észak—déli és kelet—nyugati irányban egyaránt kb. 2,5 ezer km-es, nagyjából négyszög alakú, valamint szerkezeti felépítését tekintve egyszerű — jórészt homogén — Kelet-európai-síkvidéknek a közepén helyezkedik el a kurszki terület. A világháború előtt agrár-ipari térség volt, stagnáló népességgel. Dinamikus fejlődése a 60-as években indult meg, s ez a fejlődés azóta is töretlen. Az elmúlt hat évtizedben a terület mezőgazdasága sokoldalú és belterjessé vált, élelmiszeripara tovább fejlődött és korszerűsödött. A területre azonban továbbra is jellemző az agrárterme-’ lés és az élelmiszeripar kiemelkedő szerepe annak ellenére, hogy ma már a nehéz-, gép-és vegyipar termelési értéke meghaladja az előbbiekét. A kurszki terület jelenlegi iparára a korszerű ágazatok megtelepedése, ugyanakkor azok erős „kibocsátó" jellege a jellemző. A 60-as években és az azt követő időszakban dinamikus fejlődésnek indult a gépgyártás, a vegyi- és könnyűipar, valamint a helyi erőforrásokra, termelési bázisra épülő élelmiszer-, fa- és papíripar, illetve az építőanyag-ipar. A legkorszerűbb technológiát azonban a 60—70-es évek híres „Komszomol építkezései" hozták a területre. Kurszktól Ny-i irányban (50 km-re) épült fel a Szovjetunió első atomeröműje. A Kurszki Atomerőmű — és vele együtt Kurcsatov „atomváros" — építése 1970 decemberében indult. Az urán-grafitrendszerü atomerőmű első, teljesen automatizált blokkját 1977 őszén adták át, teljesítménye 1000 MW. Azóta már a második blokk is üzemel. A másik fontos iparág a vasércbányászat és a vasérc dúsítása, ami a KMA-n a hetvenes években teljesedett ki. A kurszki terület északi részén, a Szvapa folyó mindkét oldalán hatalmas külszíni vasércbányákat nyitottak, ahol a 32—39 %-os vaskarbonátos fekü- és fedőrétegek közül nyerik a kitűnő minőségű 50—63 %-os vastartalmú magnetitot és hematitot. 16
