A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-14 / 42. szám
A Csemadok életéből csak áttételesen — egyértelműen leszögezik, hogy a CSEMADOK központi rendezvényeivel hozzájárult pártunk kulturális politikájának megvalósításához, igaz értékekkel gazdagította az egységes csehszlovák szocialista kultúrát. Természetesen voltak hiányosságok, hibák, amelyek eltávolítása a CSEMADOK KB dolgozóinak, a társrendezőknek és az amatör művészeti csoportok vezetőinek összefogását igényli. Az egyes fesztiválok főbizottságainak értékelő ülésén szinte jelmondattá nőtt a néhány szó: „hogy még jobb legyen!" Maradva e jelmondatnál s feltételezve a legőszintébb jószándékot, hadd soroljak fel néhányat azon feladatok közül, amelyek megoldása a csoportokra, a társrendezőkre és ránk, CSEMADOK-dolgozókra vár avégett, hogy tovább gazdagodjék nemzetiségünk kulturális és szellemi élete, növekedjék etikai és esztétikai igénye, igényessége. Kezdeném az eddig meg sem említett Tavaszi szél vizet áraszt verseny néhány kérdésével, bár csak jövőre, tehát 1984-ben kerül kiírásra az újabb vetélkedő. Annak ellenére, hogy e versennyel kapcsolatban is hangzottak el pozitívumok, ezeket a hangokat elnyomta azon óhaj kifejezése, hogy elavult formában került megrendezésre a verseny, ráadásul Léva (Levice) nem tudott méltó környezetet, főleg közönséget biztosítani. A szakemberekre vár tehát olyan versenyformát kitalálni, amely biztosítja a látványosságot, munkára ösztönöz s megvalósításával további, eddig ismeretlen népművészeti kincseket tár fel, természetesen főleg a népzene terén. A csoportokra — ebből fakadóan — az a feladat hárul, hogy már most dolgozzanak új műsorukon, folytassák a gyűjtő, feltáró munkát, hiszen holnap már késő lehet. Gondot okozott a válogató bizottságok körútjainak megszervezése, illetve a járási és a kerületi versenyek megvalósítása. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy a csoportok viszonylag későn kezdenek el dolgozni, ezáltal olyan későn készülnek el, hogy a járási népművelési központok szakemberei meg sem tudják tekinteni műsorukat. így, természetesen, el sem juthat a csoport a járási versenyre. Rosszabb a helyzet, ha a nevezések alapján hívják meg a csoportokat, s azok éppen a járási versenyen tartják bemutatójukat. Pedig amatőr művészekről van szó, akiknek — több éves tapasztalat szerint — a negyedik, ötödik előadás szokott a legjobban sikerülni. Megtörtént persze az is. hogy a járási népművelési köz(K>ntok rugalmasan reagáltak az ilyen helyzetre és későbbi időszakban valósították meg a járási versenyt. Ez esetben viszont a kerületi verseny időpontját sem lehetett betartani, ami nagy mértékben gátolta a központi rendezvény előkészületi munkálatait. Ez elsősorban a drámai műfajokra érvényes (felnőttekre és gyermekekre egyaránt), valamint az énekkarokra. Problémát okozott az is, hogy a csoportok a szakmai segítséget többségében akkor kérték, amikor már készek voltak a darabbal, sőt, több esetben csak akkor, amikor megtudták, hogy részt vehetnek a kerületi versenyen. Ilyenkor már nagyon keveset segíthet akár a legjobb szakember is. Mi a teendő? Nem várható, hogy a közeljövőben, mondjuk decemberig olyan remekművek kerülnek kiadásra, amelyekre — úgymond — évek óta hiába várunk. A darabválasztás, az elemzés egyébként is hosszadalmas folyamat, nem várhatunk vele addig, amíg a csoport tagjainak ideje lesz próbálni — a hosszú téli estéken. Már most ki kell választani a megfelelő, előadásra szánt műveket, s felvenni a kapcsolatot a CSEMADOK járási bizottságaival, a járási népművelési központokkal, esetleg a CSEMADOK KB művészeti osztályával és a Bratislavai Népművelési Központtal, hogy szakembereket biztosítsanak az együtteshez már az olvasóvagy elemzöpróbák idején. Hiszen a népművelési központok tervüket úgy állítják össze, hogy az év utolsó negyedévében is tudják honorálni (ez az ő kötelességük) a szakember segítségét. Mindez természetesen nemcsak a színjátszókra vonatkozik, hanem valamennyi műfajra. A CSEMADOK Központi Bizottságának távlati munkaterve értelmében az 1984-es évben a Jókai-napokat, a Dunamenti Tavaszt, az Országos Népművészeti Fesztivált, a Kodály-napokat és az Országos Kulturális Ünnepélyt rendezzük meg. Úgy tervezzük, hogy e versenyekre és fesztiválokra májusban és júniusban kerül sor. Éppen ezért fontos, hogy a járási versenyeket legkésőbb március 15-ig, a kerületi versenyeket pedig április 15-ig mindenütt megrendezzék. Ezáltal a válogató bizottságok is hamarabb befejezhetik munkájukat. Elkerülhetjük így a kapkodást, az improvizálásokat és egyéb szervezési hibákat, amelyekről azért nem szóltam, mert a csoportok alig, a vendégek és a nézők pedig nem észlelték ezeket a hiányosságokat. Azokról csupán a CSEMADOK KB apparátusának dolgozói tudnak, akik éjszakákat dolgozva biztosították a felvételeket. Hogy még jobb. eredményesebb legyen tevékenységünk, az eddigieknél is folyamatosabb munkára, még hatékonyabb együttműködésre van szükség minden szinten. Nemzetiségi kultúránk fejlesztése olyan feladat, amely összhangban áll pártunk nemzetiségi és kulturális politikájával, számunkra pedig erkölcsi kötelesség ápolni népi hagyományainkat, továbbfejleszteni haladó szellemi és kulturális örökségünket. NESZMÉRI SÁNDOR, a CSEMADOK KB titkára Készül az emlékoszlop HÁROM NAP A LATORCA PARTJÁN VENDÉGSZEREPLÉSEK NYARA így nevezhetnénk a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás legjobb folklórcsoportjainak és éneklő csoportjainak ez évi nyári munkálkodását A CSEMADOK ipolynyéki (Vinica) helyi szervezetének folklórcsoportja pl. a detvai népművészeti fesztiválon szerepelt a Lakodalmastánc bemutatásával. A februári győzelem 35. évfordulójának jegyében rendezték meg Füleken (Fiľakovo) a közép-szlovákiai kerület magyar dolgozóinak VII. Kerületi Népművészeti Fesztiválját A nagykürtösi járást az ipolynagyfalusi és az ipotykéri menyecskekórus, az ipolynyéki férfikórus. Lakota Jánosné népdalénekes, a bussai és az ipolynyéki gyermekfó/klórcsoport képviselték, illetve a Melódia '83 táncdalverseny kerületi győzteseinek műsorában nagy sikert aratott Báli Katalin és Szabó Erzsébet mindketten ipolynyékiek. A CSEMADOK bussai (Bušince) helyi szervezetének 40 tagú folklórcsoportját és a lukanényei citerásokat az a megtisztelés érte, hogy 1983. augusztus 20-án felléptek a magyarországi Hollókőn a 10. Palóc Szőttes műsorában. Mintegy 10 ezer ember volt kiváncsi a jubileumi rendezvény műsorára, melyben a bussaiak és a lukanényeiek nagy sikert arattak. Bodzsár Gyula A csicseri művelődési ház előtt énekszó és szavalat kíséretében állították fel a tájegység népművészeti hagyományaiból merített motívumok alapján kifaragott emlékoszlopot. Ferenc György és faragó segédei számára persze ez többszörösen is emlékezetes lesz. Mert ahol az emlékoszlop készült, a Latorca ártéri erdejének tisztásán a II. járási művelődési táborozás résztvevői száznál többen töltötték szabad idejüket, ismerkedtek a környék történelmével, hagyományaival, kulturális és természeti gazdagságával. A CSEMADOK járási bizottsága, a nagykapoši (Veľ. Kapušany) helyi szervezet, az Erdélyi János Művelődési Klub és a SZISZ voltak a lelkes szervezők. Elég a műsorra tekintenünk, hogy lássuk a táborozás hasznát. D. Varga László a néprajzi gyűjtés feladatairól, Balogh Sándor, a hnb elnöke Csicser múltjáról és jelenéről szólt, majd az idősebb helybeli emberekkel folytatott kötetlen beszélgetésből a résztvevők megismerkedhettek a község hagyományaival, lakóinak szokásaival mindjárt az első este. Másnap zajos gyerekhad játéka töltötte be a rétet, míg a felnőttek egymással ismerkedve, beszélgetve gyűjtötték a tábortűzhöz szükséges rozsét, készítették a közös gulyást. Délután Géczi Lajos tanár számolt be az Ung és a Latorca közén gyűjtött gyermekjátékokról. Magnéfelvételei is igazolták, hogy ezen a környéken is vannak még feltáratlan foltok, amelyeknek a megismerése nem lehet felesleges. Koncsol László előadásában érzékletesen ecsetelte deregnyöi gyermekkorának sorsdöntő élményeit. Marczi Gyula, az efsz elnöke kissé késve érkezett, de annál örömtelibb hírrel. Előző nap befejezték az aratás. Örömében valamennyien osztoztunk, s a vacsora idején elmondott beszéde közben talán még jobban ízlett a kenyér. Este körülbelül harminc gyerek örült annak, hogy nem a televízió mondta a mesét. Bogoly János szebbnél-szebb diaképekkel illusztrált előadást tartott az Ungvidék és Bodrogköz természeti viszonyairól, növényvilágáról. És még ezzel sem ért véget az aznapi események sora. Tábortűz mellett a közművelődés helyzetéről és feladatairól hajnalig folyt a Fuksz Sándor és Molnár László előadását követő vita. Bizonyítva, hogy ebben mindannyian érdekeltek vagyunk, azt is, hogy fogalmaink ezzel kapcsolatban nem tisztázottak kellőképpen. Még izzott a parázs, s még sokáig folyt a szó, s alig virradt, máris hallani lehetett a faragók kopácsolását. Bogoly János sétára hívta meg a társaságot, s aki nem menekült a hőség elöl a Latorca hús vizébe, az megtudhatta, mennyi hasznos gyógynövény van még egy ilyen szűk területen is. Ebéd utánra elkészült az oszlop, kiürült a rét, kialudt a tábortűz parazsa, de melegéből mindenki elvitt magával egy keveset. Molnár Sarolta Bogoly János felvétele 7
