A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-14 / 42. szám
A Gsemadok életéből HOGY MÉG JOBB LEGYEN! A mérleg elkészítése, egy-egy eseménynek az értékelése olyan esetben, amikor folytonosságról van szó, a továbblépés, a fejlődés alapja lehet. Ehhez csupán annyi kell, hogy az elemzés a lehető legobjektívabb legyen, az adott valóságból induljon ki, egyrészt nosztalgiamentesen, másrészt pedig ne a maximalizmust is meghaladó, álomképként ható elképzelések és a valóság összehasonlításából fakadjon. Még mielőtt a tárgyra térnék, vitába szállhat velem bárki, mondván, hogy minden értékelés, vélemény szubjektív, hiszen az emberre gyakorolt külső hatások belső lecsapódásának szüleménye egy-egy nézet. Igen, de több nézetet, szemléletet összevetve kaphatunk egy olyan objektív képiét, amely nyilvánvalóan világit rá a követést igénylő pozitívumokra s a kerülendő negatívumokra egyaránt. A csehszlovákiai magyar sajtót — így a Hétét is — figyelő olvasó emlékezetében még elevenen élhetnek a CSEMADOK Központi Bizottsága által rendezett országos versenyek és fesztiválok elemzésével foglalkozó írások főbb gondolatai. A fesztiválok és az említett írások publikálása óta eltelt viszonylag rövid idő alatt a rendezvényeket értékelte a CSEMADOK KB Titkársága és Elnöksége, valamint az egyes akciókat előkészítő főbizottság is. Bizonyos fajta megnyugvást jelent a főszervezőknek, hogy ezek az elemzések szinte teljes egészében összhangban vannak egymással. Vegyük talán sorba — röviden összegezve —, melyek is voltak a hivatalos szervek és a tömegtájékoztatási eszközök munkatársainak figyelmét felkeltő pozitív jelenségek. A jubiláló Jókai-napok két műfajjal is gazdagodott. Versenyelőadással mutatkozott be két felnőtt bábcsoportunk s a monodráma művelői közül is ketten mutatkozhattak be Komáromban (Komárno). Az értékelések kiemelték még a versenyen kívüli műsorok gazdagságát; különösen az amatőr képzőművészek és a fotósok kiállítását dicsérték. Újdonság volt mindkettő, a nagy érdeklődés ezért érthető. A Dunamenti Tavasz legnagyobb szakmai sikerei közé tartozik, hogy gyermekszínjátszóink a szerkesztett játékok helyett meséket dramatizálva a „színházibb" játékstílust választották. A versenyen kívüli műsorok újdonságai közül sokan felfigyeltek a kirándulásra, amelyet lovaskocsin abszolváltak a résztvevők és a tábortűz melletti találkozókra, amelyeken a táborlakók a Kis Építő és a Tábortűz szerkesztőivel találkozhattak. Sokan megjegyezték, hogy a zselizi (Želiezovce) népművészeti fesztivál az utóbbi évek egyik legfrissebb rendezvénye volt. Tetszett az új színpadkép, a Nagy János és Lipcsey György alkotásaiból készített szabadtéri kiállítás, s az, hogy a népművészeti vásárt sikerült egybekötni szakmai bemutatóval is. Sokan figyeltek fel gyermektánccsoportjaink versenyének magas színvonalára. Ez utóbbi azért különösen nagy öröm számunkra, mert a központi válogató bizottság huszonöt együttes műsorát tekinthette meg. Néptáncmozgalmunk — az említett tényből kiindulva — bátran állíthatjuk — túljutott a holtponton, szilárd alapokra épül. Újdonság volt még a játszóház is, amelynek értékességét, fontosságát a legtöbben a táncházéhoz hasonlították. Ez utóbbi szórakozási forma, ahol a táncolni szeretők a néptánchagyomány néhány elemét tanulhatják meg, osztatlan sikert aratott, egyre nagyobb teret hódít magának, úgy tűnik, végül mégis mozgalommá fejlődik. A gombaszögi kulturális ünnepség pozitívumai között a zselizi fesztivállal kapcsolatban említettek mellett többszörösen hangsúlyt kapott az SZLKP KB központi napilapjának, a Pravdának a címe: „Az internacionalizmus igaz példája volt." A Csengő Énekszó értékelésekor is elsősorban a mozgalom további szélesedését emelhettük ki, s azt, hogy a mennyiségi változás összhangban van a minőségivel. Gyermek- és ifjúsági kórusaink egyre bravúrosabb megoldásokra képesek, egyre igényesebb, az előadás szempontjából nehezebb művek betanulását is vállalják. Első ízben rendeződtek olyan versenyen kívüli műsorok, amelyek a szereplők szórakozását, kikapcsolódását szolgálták. Kommunista pártunk kulturális politikájának egyik alapelve, hogy támogatni kell azt a művészeti-alkotó, illetve interpretáló tevékenységet, amely napjaink legalapvetőbb kérdéseivel foglalkoznak, a valóságot ábrázolják magas művészi szinten. Ehhez kapcsolódik a következő elv — vagy inkább feladat —, hogy ezt a kultúrát el kell juttatni a legszélesebb tömegekhez, hiszen a szocialista kultúra a népből fakad, a népet kell szolgálnia. Az értékelések — bár esetenként ÍGY DOLGOZUNK Az emberi élet elképzelhetetlen művelődés, kultúra, pihenés, szórakozás, emberi kapcsolatok nélkül. A mindennapi munka után, különösen e rohanó világban elengedhetetlenül szükség van a kikapcsolódásra, amely felfrissíti, üdíti az emberi szellemet, de egyben elgondolkodtat, oktat és nevel. A CSEMADOK pelsőci (Plešivec) szervezete az utóbbi időben több tartalmas és színvonalas rendezvénnyel kapcsolódik be a község és annak környéke kulturális életébe. Elnökasszonyunk, Máté Gézáné fiatalos tenniakarása, a kultúra iránti odaadása látható minden rendezvényen. Tervez, szervez, plakátot és meghívót ír, zenél és dalol. Neki köszönhető, hogy szaporodik a rendezvények száma, hogy ezek színvonalasabbak, tartalmasabbak, és lehet, egyszer azt is elérjük, hogy telt ház lesz egy-egy műsoros esten, író—olvasó találkozón, többen felkeresik a kiállításokat. A gömöriek örömükben és bánatukban szívesen énekelnek népdalt, nótát és szívesen is hallgatják azokat jó énekesek előadásában. Pelsőcön sok jó énekes van. így Szlízs Lászlóné, Pólyák Aladár, Máté Gézáné, Fazekas Árpádné, Máté László. Az ö előadásukban hangzottak fel a kívánságok szerint öszszeállított műsoros est dalai. Költészetünk egy-egy gyöngyszemét Madarász Miklósné, Tohol Erika és Hegedűs Klára tolmácsolásában hallgathatták meg a szép verseket kedvelők. A háromtagú zenekar Kovács Zoltán hegedűs. Hudec Cyril gordonkás és Máté László zongorista nagy odaadással készítette fel az . lekeseket. Minden nép védi, óvja múltja még megtalálható kincseit, lemásolja a tárgyak motívumait, hogy azok tovább éljenek és szépítsék környezetét. Régi és új népművészeti tárgyakból rendeztünk kiállítást. A sok szép agyagedény mellett kosarak színes skálája, rokkák sora gazdagította a térítők, párnák, falvédök tarka világát. Örömmel állapítottuk meg, hogy sokan őrzik a népi hagyományokat, szeretettel helyezgetik lakásukba a népművészeti tárgyakat, hímezik a régi mintákat ruházati tárgyakra is. Szeretnénk elérni, hogy mindig többen és többen vállaljanak részt a kultúra terjesztéséből, gazdagítva ezáltal a magunk és mások életét. Máté Lászlóné 6
