A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-07 / 41. szám
Hallottukolvastukláttuk Innen'onnan KÖNYV A románkor művészete Csehországban és Morvaországban Különlegesen szép könyvet jelentetett meg a prágai Odeon könyvkiadó. Az Anežka Merhautová — Dušan Trestik szerzőpáros először tesz kísérletet a cseh történelem korai szakaszának szintézisére. A földművelő életmódból kiindulva követi nyomon Cseh- és Morvaország gazdasági fejlődését, párhuzamosan a társadalmi átalakulásokkal, Borivoj 9. századi fejedelemségétől kezdve a 13. század közepéig. A tárgyalt korszakot, főleg művészetében megnyilvánuló stílusjegyei alapján, ma románkor néven tartja számon a művészettörténet. Cseh- és Morvaország románkori művészetét a szerzők nemcsak a monumentális épitöművészeten keresztül mutatják be, hanem foglalkoznak azokkal a díszítőelemekkel és stílusjegyekkel is — a Nagymorva Birodalom kezdeteitől fogva —, amelyek az összefüggések megértésében segítik az olvasót. A középkori művészetekkel foglalkozó munkáknak szinte kialakult sablonjuk van: általában a művészet egy-egy ágán keresztül mutatnak be egy-egy korszakot, kitekintést legfeljebb az előzmények tárgyalása jelent. Merhautová és Trestik ezzel szemben az adott kor történelmi viszonyaiba ágyazódó kultúra egészével foglalkoznak. Az építészet s az ezzel összefüggő falfestészet és szobrászat mellett vizsgálódásuk körébe vonják a könyv- és éremmüvészetet is. Elsősorban a hazai (sok esetben csak töredékes) anyagra támaszkodnak, az import művészetet csak ott veszik figyelembe, ahol a korról alkotott kép teljessé tételéhez elengedhetetlen. A gyönyörű kivitelű könyvet bö irodalomjegyzék, rajzok, térképek, valamint idegennyelvű (orosz, német) összefoglalók egészítik ki. A több mint 300 fekete-fehér és színes fénykép Prokop Paul munkája. Szanyi Mária A másik történelem A budapesti Magvető Könyvkiadó jelentette meg az 1977. március 4. bukaresti földrengés fiatal történész-áldozatának, Dankanits Ádámnak A hagyományos világ alkonya Erdélyben című munkájának megmaradt, közel hét ívnyi terjedelmű részét. (A többi az említett földrengéskor — sajnos — elpusztult.) Dankanits Ádám vállalkozása, hogy a „másik történelemről" összefoglalót készítsen, nem a véletlen müve, hanem annak a fölismerésnek az eredménye, hogy a háborúk, dinasztiák, uralkodók, hódítások mögött létezik másféle történelem is: az egyszerű embereké, a népé. A szerző munkája bevezetőjében így ír erről: „A történetírás nagyon hosszú ideig népek eredetmitoszával, az uralkodóházak és háborúk históriájával, majd pedig az állam történetével volt egyértelmű. Olyan sokáig, hogy ez az értelme a köztudatban — olykor a szakmai köztudatban is — itt-ott máig kísért. Pedig századok óta, hol alig láthatóan, hol követelőzőbben, van egy másik történelem is, amely tagadja a hagyományos képet, többet, mélyebbet akar tudni, mondani az emberi lét múltbeli kiterjedéséről." Dankanits Ádám munkájából, kutatásaiból kiderül, hogy e „másik történelem" számára, annak alakítóira, nem a háborúk voltak a legveszedelmesebbek, hanem az éhség, az alultápláltság, s ennek következményei, a járványos betegségek. A pestis, a kolera, a kiütéses tífusz és a gyermekhalandóság majd ötven százalékot elérő aránya. Az éhínséget követő járványok a háborús veszteségek sokszorosai. Ezért a hagyományos világ embere az előbbitől jobban retteg, mint az utóbbitól. Dankanits Ádám poszthumusz kötetéből arra is feleletet kapunk, hogy mindez miért volt így. A társadalmi elmaradottság gazdasági elmaradottsággal párosult. Például több volt az erdő, mint a mezőgazdaságilag megművelt földterület, s a megművelt területek sem adtak valami bő termést. A szerző arról is tudósít, mikor s milyen körülmények között honosodott meg a kukorica (törökbúza) és a burgonya termesztése. De képet kapunk az Írásbeliség, a kultúra, az ipar állapotáról, helyzetéről és alakulásáról is. Az egyszerű, hétköznapi népsors „százarcú" valóságát tárja elénk és rendszerezi a szerző e hagyományos világ alkonyáról szólva. „Nem öncélú az sem, ha a történelmet alulnézetből — az emberi élet elemi feltételei felől — szemléljük. A jelen — és a jövő — mindennapjaink megértéséhez csak a fViúltbeli valóság mindennapjai kínálnak tanulságokat." Nem lehet nem egyetérteni a szerzővel: múltunk teljes ismerete nélkül jövőnket sem építhetjük. E poszthumusz kötet elolvasása után van elég töprengenivaló a kétféle történelem fölött. Engem azonban e kis könyv elolvasása óta az foglalkoztat, hogy kit és mit temetett maga alá az 1977-es bukaresti földrengés... Gál Sándor SZÍNHÁZ A négylábú is botlik A bratislavai Új Színpad Stúdiója kitűnő lehetőséget biztosított színészeinek a míves veretű színpadi játékhoz: tavasszal évadzáró s tulajdonképpen egyben így szezonnyitó bemutatóként is A. Ny. Osztmvszkij: A négylábú is botlik című szatirikus komédiáját tűzte műsorára. Eleven szatíra ez a szó több értelmében: őszintén burjánzó és a gúny maró szálaival átszőtt cselekménye miatt; de még inkább az úgynevezett jó kapcsolatokra, no meg az arcátlan hazugságokra épülő, könyöklő karrierizmust pellengérező és a vétkeseket leleplező befejezése okán is. Természetesen, Osztrovszkij realista értékítélete mögött az író keserűsége és haragja rejtezik, hiszen az általa felelevenített világ igazságtalan és romlott, tele becstelen intrikákkal, képmutatással és a karriert sejtető szélhámosság iskolapéldáival. A klasszikus orosz drámairodalom vérbeli realistájának számító szerző 1868-ban írt történetében pimasz hazugságok, szándékos és színlelt félreértések, eltűnés, rágalom közepette sodródnak a szereplők, mígnem végül Glumov — a protekciószerzés vakmerő mesterfogásainak magasiskoláját bemutató főhős —, aki már-már a karrier csúcsait ostromolja, egy váratlanul apró „botlás" révén kegyvesztetté válik pártfogói körében. Az előadás rendezője: Vladimír Strnisko alapvetően ironikusan viszonyul a történethez, és Pavol Paška dramaturgiai leleményességére támaszkodva, értelmezésében épp ezzel teszi tökéletesen időszerűvé ezt a kompromisszumokat nem tűrő szatírát. Mindkettőjüknek nagyszerű segítője ebben Tomáš Berka ötletes díszlete, amely példa arra, hogyan lehet tenyérnyi színpadon, minden öncélú dekorativitás nélkül szép s ugyanakkor tökéletesen funkcionáló, épp egyszerűségében mindenre alkalmas játékteret építeni. A darabértelmezés világossága és a rendezői céltudatosság a színészi játék kiegyenlítettségét eredményezi. Glumovot Marián Zednikovič alakítja, találó eszközökkel. Az erélytelen, de saját érdekeit a kigyó ravaszságával védelmező Gorodulint Peter Mikulik, a harsányul cinikus és képmutatóan ostoba Gorodulint Peter Debnár játssza, izgalmasan bizarr figura Ida Rapaičová Kleopatra Manajevovája és kitűnő, valóban ironikus humorról vall Magda Paveleková Glafira Glumovovája. Nem túlzás azt mondani: ez az Osztrovszkij előadás a tavalyi évad egyik legsikeresebb bratislavai bemutatója. Miklósi Péter HANGLEMEZ Operettcsillagok Az operettmuzsika — amint azt már sokan elmondták és leírták — valóban halhatatlan. Bármennyire is ágál ellene a gyakran csupán sznoboskodó ellentábor, az operettmuzsika él, szórakoztat, gyönyörködtet, állja a versenyt a musical-lei, átalakul diszkómuzsikává és jelentős komponense a napjainkra oly jellemző nosztalgia-hullámnak is. Rovatunkban már nem egy hazai és magyarországi operettcsillag profillemezét vagy operett-keresztmetszetet ismertettünk, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat új Qualiton-lemeze azonban — tartalmát és anyagát tekintve —■ eltér valamennyitől. Ez a lemez ugyanis a magyar operettszínpad történetét eleveníti fel. Hogy valóban a magyar operettszínpad egykori nagy sztárjairól van szó, azt mindennél ékesebben igazolja a közreműködők névsora: Alpár Gitta, Barabás Sári, Fedák Sári, Fejes Teri, Honthy Hanna, Karády Katalin, Király Ernő, Kiss Manyi, Kosáry Emmi, Latabár Kálmán és Turay Ida. Paul Lincke, Eisemann Mihály, Huszka Jenő, Brodszky Miklós, Buday Dénes, Erdélyi Mihály, Kálmán Imre, Lehár Ferenc és Jacobi Viktor operettjeiből, valamint Kacsóh Pongrác „János vitéz" című daljátékából hallunk dalokat, részleteket a lemezen. Különlegességként értékelhető a zenekari kíséret is, hiszen olyan zenekarok játékát örökíti meg számunkra ez a lemez, mint az egykori Erzsébetvárosi Színház Tánczenekara, a Király Színház Zenekara, a Patria Zenekar stb. A 15 számot tartalmazó lemez tehát igazi sztárparádé, még annak ellenére is, hogy némely felvétel minősége — tekintettel arra, hogy régi lemezről történt átjátszásról van szó — technikai szempontból nem mindig kifogástalan. Sági Tóth Tibor Azerbajdzsán a hosszú életű emberek földje. Százezer lakosra 84 százéves ember jut — a statisztika szerint. Jelenleg a legidősebb a 142 esztendős Apruz Haszanov asszony. A képen háza udvarán látható, amint a hagyományos, földbe vájt, kerek alakú kemencében készül kenyeret sütni. 1,2 kp erősségű, 30 km/órás sebességű minimotorkerékpárt barkácsolt egy hamburgi műkedvelő. Azt állítja, hogy feltalálta a legmegbízhatóbb közlekedési eszközt, amellyel biztosan és gyorsan kijut a közlekedési dugóból: a hóna alá kapja és előre ballag. Egy Moszkva környéki park tölgyfáinak életét 600—800 évre becsülik. A közelmúltban alaposan átvizsgálták, féregtelenitették és külsőleg megerősítették a faóriásokat így előreláthatólag életük nincs veszélyben. 8
