A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-07 / 41. szám
Ki hinné, hogy ez a békésen napozó ifjú hölgy, Maud Adams felveszi a versenyt a férfiakkal, például Roger Moore-ral is, az izgalmas autós-üldözésekben, élet-halál harcokban. Persze, csak filmen, legújabban az Octopussy című produkcióban, amelyben ő az egykori angyal legveszedelmesebb ellenfele. Szeretjük egymást... A képen látható hölgy nem egy komikus némafilm főszereplője, ahol tejszínhabos torták, spagettis tálak és kecsupos mártások röpködnek, hanem egy extravagáns fürdösapkát tett a fejére. A műanyag spagetti a fürdősapka dísze. ••• Olomouc, Pekaŕská utca 17. Gombnyomásra nyíló ajtó, hűvös, sötét lépcsőház. Ismerős falak, ismerős lépcsőfokok. A konyhában gyertya serceg a megrakott gyümölcsöstál mellett; a szobában kandalló, kastélyba illő székek, faragott ágy, a falakon — festmények helyett — mutatós kerámiák. Minden a régi, mondom magamban, csak a gyerekek lettek nagyobbak. A kisfiú, akárcsak az apja, akkor szólal meg, ha kérdezik. Ha magára marad a szobájában, akkor meg a könyveit bújja. A kislány egészen más. Neki mindig van mondanivalója. Kedves, csacsogó teremtés, aki ugyanolyan izgalommal várja, hogy egy-egy égetés után felnyissák a kemencét, mint keramikus anyja. Ludmila Procházkovával a műteremben ülünk le beszélgetni. — Úgy látszik, az én tulajdonságaimat örökölte a lányom — állapítja még nevetve. — Nem tud hallgatni, csendben maradni. De aminek még jobban örülök: kézügyességet is örökölt tőlem. Fest, rajzol, agyagot gyúr; mindig kell egy kis helyet hagyni a mesefiguráinak a kemencében. Mert ha égetek, ő is égetni akar. Félig kész tálak, vázák és tányérok sorakoznak a padlón, az asztalon rajzok, tervek, maréknyi agyaggolyók. — Hónapok óta hajnalban járok aludni. Ha netán korábban fekszem le, nem és nem jön álom a szememre. Olyankor csak az jár a fejemben, hogy mit kellett volna máshogy csinálnom. Csalogat a korong, hív az agyag. Tele vagyok ötletekkel. Ha negyvennyolc órából állna a nap, nekem az is kevés lenne. Szóval négy-öt óra felé, amikor ébred a város és az ablakom alatt elmegy az első villamos, beesek az ágyba és tízig meg sem mozdulok. A gyerekeket a férjem készíti el az iskolába. Ez már az ő dolga lett. Aztán tizenegy felé minden kezdődik elölről. Sem enni, sem főzni nem tudok nyugodtan, annyira lázban tart a munka. Bármit is csinálok, mindig új formákat látok magam előtt. A legjobb ötletek álmomban születnek. Reggel, amikor felébredek, az az első, hogy ceruzát veszek a kezembe. Ezek a tányérok, amelyeket itt lát az asztalon és a polcokon, kivétel nélkül mind az álmaimban rajzolódtak ki előttem. — Ha nem engedelmeskedik a kezemnek az agyag vagy megrepedt egy bögre a kemencében, akkor rossz napom van. Áltálé-HA FOROG A KORONG ban olyankor állok neki mosni vagy takarítani. A gyerekeim szerencsére elég önállóak. Ugyanúgy lekötik magukat, mint én. Az agyag már a lányomnak is sokat jelent, észrevettem. A fiam mostanában zongorázni tanul. Ki tudja, meddig lesz érdekes neki, hogy kedvére verheti a billentyűket. Két évig, háromig? Majd meglátjuk. Tudom, többet, sokkal többet kellene velük foglalkoznom; nem volna szabad megtennem, hogy beküldőm őket a szobájukba, ha úgy érzem, hogy zavarnak. Úgy látszik, önző vagyok, mert ha forog a korong, csak az agyag érdekel. Forogjon hát a korong. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Gyökeres György felvételei) ••• Ebben az évben már ötödik alkalommal vertek tábort a dunaszerdahelyi járás amatörcsillagászai az ógyallai (Hurbanovo) csillagvizsgáló parkjában. A csillagos égbolt szerelmesei, egyetemisták, középiskolások, alapiskolások, szakcsillagászok és szakkörvezetők jöttek össze a KONKOLY '83 csillagászati táborban. Tudni és tapasztalni vágyók találkozója volt ez a tábor, amelynek már országhatárainkon kívül is jó hírneve van. Bizonyítja ezt a magyarországi és NDK- beli amatőrcsillagászok, sőt szakmabeliek jelentkezése és részvétele táborunkban. Örömmel fogadtuk őket, hiszen a tapasztalatcsere mindnyájunk számára hasznosnak ígérkezett. A tábor elején Németh István, a mindenki „festöpistája" készítette el az immáron hagyományos táborzászlót, amelyre ezúttal táborunk névadójának, Konkoly Thege Miklósnak a képmása került. Síremlékének ünnepélyes megkoszorúzása (a csillagvizsgáló parkjában szedett virágokkal) nyitotta meg a tábort. Az együtt eltöltött 10 nap alatt kilenc alkalommal volt derült éjszakánk, ami lényegesen hozzájárult a tábor sikeréhez. A napi programokat közel 40 szakelőadás, ötszöri filmvetítés, egy egész est a planetáriumban. KONKOLY '83 műszerekkel, berendezésekkel való ismerkedés, és persze a majdnem mindig reggelig tartó éjszakai megfigyelések töltötték ki. Tábortüzet csak az utolsó előtti este gyújtottunk, focira, szórakozásra alig, vagy egyáltalán nem jutott idő. Az igazat megvallva nem is igen volt rá igény, hiszen a szabadfoglal-Amatőr csillagászok egy csoportja a tábor közepén felállított távcső körül kozások alatt is vitákkal, beszélgetésekkel, a szakirodalom tanulmányozásával, vagy pedig az éjszakai megfigyelések programjának előkészítésével töltötték idejüket a táborlakók. Az éjszakai megfigyelések öt darab — az amatőrcsillagászoknak ezidáig csak álmaikban szereplő — nagy távcsövekkel történtek. Nappal a Napot, éjszaka pedig a Holdat, bolygókat, kettőscsillagokat, diffúzködöket és egyéb világűrbeli objektumokat figyeltünk meg. Találóan jegyezte meg valaki egy észlelés során: kalandjaink ott kezdődnek, ahol véget ér a Naprendszer. A tábor hangulata kiváló volt. Igaz, mindenki csak a saját költségén vehetett részt a táborozáson, és sokuknak a szabdságát kellett erre kivennie. Igaz az is, hogy a meghívott szakelőadókat és külföldi vendégeinket a saját zsebünkből fizettük, és az utolsó napokban már alig volt mit ennünk. Mégis, szinte valamennyien ezt jegyezték búcsúzáskor a krónikába: a KONKOLY '84-en újra itt leszünk! BÖDÖK ZSIGMOND (fotó: a szerző) 9
