A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-30 / 40. szám
Hétvégi levél Ami annál értékesebb, mivel a katonák a tankparancsnokok, tankvezetők még szinte újoncok, csak néhány hónapos katonák. Például Karel Zboril közlegény, tankparancsnok-jelölt, akire igazán büszkék a parancsnokai. Nagyon határozott, fegyelmezett fiú, valódi tankparancsnoknak termett. Öt a folyón való átkelés közben láthattuk. Ez bizony nem gyerekjáték, de Zboril és „legénysége" úgy dolgozott, mintha világéletében ezt csinálta volna. A tank, Zborilék tankja „bedöglött" a víz kellős közepén (természetesen ez a bedöglés is tervezett volt, hogy a kivontatást gyakorolják). Egy másik tank húzta ki, mintegy száz méteres acélsodronnyal. A gyakorlatot irányító őrnagy jó messzire elparancsolt bennünket újságírókat, hiszen ha a sodronykötél — Mindenki foglalja el a helyét indulnak a vagonok! — szól a mikrofonba a bratislavai rendezőpályaudvar gurításvezetöje, aztán sorolja, melyik kocsit melyik vágányra kell továbbítani. Csattogva, csörömpölve indulnak a vagonok lefelé a gurítódombról, figyelő szemek kísérik útjukat. Váltókat állítanak, sarukat igazítanak a sínekre, hogy az enyhe lejtőn felgyorsuló kocsikat lefékezzék; az irányvágányokon pedig sorra állnak össze az újabb és újabb szerelvények. Egy pillanatra megáll a gurítás, kész szerelvény indul. Mint a vasútnál mindenütt, itt is örök a mozgás, a nap huszonnégy órájának minden percében történik valami. Elméletileg egyszerű a munka egy ilyen rendezőpályaudvaron. A főpályaudvarra vagy annak teherforgalmi részlegére befutnak a vonatok, és az együtt érkező kocsik javarésze máshová megy. Ezért a szerelvényeket szét kell szedni s újra kell rendezni, összekapcsolt ii az azonos rendeltetési helyre induló kocsikat Két-három mozdony — többnyire dízel —, végzi ezt a munkát de forgalmi túlterheltség esetén gőzös is besegít. („Huszonöt-harminc évvel ezelőtt ez volt a technika csúcsa, ma viszont már csak kisegíteni használjuk ..." — mondja a gőzmozdonyvéletlenül elszakad, akkor soha többé nem vehetünk részt ilyen hadgyakorlaton. Szaladtunk hát fel egy dombra, mint a nyulak. Mondanom sem kell, hogy a kötélsodrony nem szakadt el, a tankokat szép nyugodtan partra vontatták. Azután részt vettünk még egy hidászalakulat gyakorlatán is a Duna mentén. A hidászmesterség sem könnyű ám! Pontonhidat verni a Dunán egy csekély óra alatt — ehhez is talpraesett kemény legényre van szükség! A sok közül csak egyet említenék: Nagy Attilát. Nemcsak azért, mert a fiam névrokona, sőt, druszája, hanem mert úgy látom, mindent megtett, amit egy hidász megtehet. Pedig még csak három hónapja katona. ról a gurításvezető.) Tehát a mozdony feltolja a még összekapcsolt szerelvényt a gurítódombra, ott szétkapcsolják a kocsikat s elindítják őket a lejtőn. A megfelelő váltó bekapcsolásával a kocsi „megkeresi" a számára kijelölt irányvágányt — a közel félszáz sínpár közül az egyiket —, ahol újra összekapcsolják a vagonokat. Eléjük állítják a mozdonyt,' s máris indulhatnak a rendeltetési helyükre. Ha véletlenül egy teljes érkező vonat ugyanoda tart visszafelé is, ahonnan elindult, akkor ha szükség van rá, új mozdonyt kap, esetleg kiegészítik a szerelvényt, s máris mehet tovább. Ilyen azonban viszonylag ritkán van. A gurítódomb tetejéről messzire ellátni. Az egymás mellett sorakozó vágányok, a szinte szünet nélkül guruló kocsik érdekes látványt nyújtanak. — Ez a legszebb az egészben — mondja Kis János kocsirendező —, ez az állandó mozgás, hogy nincs két egyforma nap. De talán még két egyforma óra sem! így van ? — fordul a közelben álló kollégájához, aki hivatalos beosztását tekintve leakasztó kocsirendező, de amúgy röviden csak aggatónak hívják. A vágányok közé lépve, vagy egy hosszú rúddal kapcsolja szét a különböző vágányokra tartó kocsikat. Egyébként ekecsi, a komáromi hajógyárban fémmegmunkálónak tanult. — Nehezek-e ezek a gyakorlatok? — Hát azt nem mondhatnám, hogy könynyűek. — Úgy látom, nagy kedvvel csinálja. — Nagy kedvvel? - tűnődik, — hát nem is tudom. Mindenesetre szeretném jól csinálni. Azt gondolom, ha már itt vagyok, akkor itt kell bebizonyítanom, hogy nem vagyok nyimnyám ember, anyámasszony katonája. De meg ... a jövő hónapban nősülni akarok: viszont szabadságot csak akkor kapok, ha tisztességesen elvégzem azt, amit várnak tőlem. x ZS. NAGY LAJOS Németh János felvételei Megyünk lefelé a gurítódombról, követjük a síneket. Mellettünk hangos csattogással gördül el egy kocsi, rászalad a váltóra, indul a megfelelő irányvágány felé. Itt már lassítani kell a kocsikat, nehogy túl nagy erővel ütközzenek egymáshoz, mert akkor összetörne az áru. Tóth József kocsirendező átállítja a váltót, majd a következő kocsinál megmutatja. hogyan is történik a saruzás. Fogja a hosszúkás, fogóban végződő vasdarabot — ezt hívják sarunak —, és ráteszi a sínre. A közeledő kocsi kereke elkapja, egy darabig csikorogva tolja maga előtt aztán kidobja a sínről. A sebessége közben lelassul, nem ütközik majd erősen. — Tizenkét órát dolgozunk, huszonnégyet pihenünk — mondja Tóth József —, ez a pihenő persze néha megvan, néha nincs. Ha nem vagyunk elegen, hosszabb a munkaidő. A kocsikat természetesen mindez nem érdekli — változatlanul gurulnak sűrűn egymás után lefelé a dombról, váltók kattognak, ütközők csattognak, újabb és újabb szerelvények állnak össze és szertefutnak áruval megrakodva, az ország különböző részeibe. MIKLÓSI PÉTER Következik: Dohogás, utasügyben Olyan nyár van mögöttünk, amilyenre nagyapáink sem emlékeznek. Hónapokon át nem esett egy csepp eső, hónapokon át egyfolytában harmincfokos hőség égette, perzselte, aszalta a terményeket A gabonafélék jó két héttel korábban beértek, mint máskor. Félő volt, hogy a tejes-viaszos érésben lévő szemek a nagy hőség következtében besülnek, hogy a kenyérnek való gabona mennyisége és minősége messze elmarad a sokévi átlagtól, s hogy a mezőgazdasági üzemek nem tudják megközelíteni a kitűzött termelési terveiket Szerencsére a gabonanem űeket az aszály csak részben érintette-kárositotta, s így, ha nem is sikerült olyan mennyiséget betakarítani, mint amire az őszi és a téli határszemlék feljogosítottak, nos ezen a területen a tervek és a valóság közötti különbség nem olyan jelentős Inkább a minőségi mutatók — sikértartalom, ezermagsüly stb. — alacsonyabb a kívántnál. Persze ez inkább gond, mint öröm, s nem csupán közellátási és takarmányozási szempontból, hanem a jövő évi termés megalapozása szempontjából is. A gyengébb minőségű vetőmag, ha nem is teljes mértékben, de részben befolyásolja, befolyásolhatja a jövő évi terméshozamokat A szakemberek számára tehát az őszi vetések idején a többi mellett a jó csíraképességű, megfelelő genetikai erővel-tulajdonságokkal bíró vetőmag megszerzése és földbejuttatása egyike a legfőbb gondoknak. A talajelőkészrtés, az őszi vetés mellett a mezőgazdák figyelme a még kint lévő termények betakarítására irányul. Ma már tulajdonképpen az őszi betakarítás az egyetlen igazi csúcsmunka a mezőgazdaságban. S tegyük hozzá: a legtöbb kézi erőt igényli. Most azonban nem ennek a megszervezésével, lebonyolításával, s a. vele járó gondokkal-bajokkal akarok foglalkozni. Folytatnám inkább azzal, hogy az aszály következtében kialakult helyzet milyen gondok elé állít bennünket — tehát az egész társadalmat Ma már a mezőgazdasági szakemberek viszonylag pontosan meg tudják becsülni, hogy milyen termés várható kukoricából. A keleti országrészekben — ahogy tapasztalom — a tervezett hozamoknak körülbelül a kétharmada termett meg. Errefelé volt némi csapadék a legkritikusabb időkben. Nyugat-szlovákiában sokkal kritikusabbnak látom a helyzetet. Gabonatermesztésünk mérlegén a kukorica hiánya mutatkozik majd a legérezhetőbben. így, e hiány következményeire, úgy vélem, előre fel kell készülnünk. Mégpedig józanul, a realitások szintjén. S ez egyáltalán nem lesz könnyű feladat. Első helyre — a megoldás szempontjából — a szemes és tömegtakarmáriyok kérdése kerül minden bizonnyal. Az minden szakember előtt világos, hogy a megsült megaszalódott kukoricából lényegesen gyengébb minőségű siló készíthető, mint a közepes, vagy kedvező időjárási viszonyok idején — akár alacsonyabb hozamok mellett is. A gyengébb minőségű silónak — törvényszerűen — alacsonyabb a tápértéke, s ez közvetlen hatással van, vagy lehet az állattenyésztés teljesítményére, főleg a tej és a hústermelésben. Ma már van arra lehetőség, hogy a siló minőségét némileg javítsák. De a terméskiesésből származó veszteségeket ez csak részben tudja pótolni. Ha összefoglaljuk mindazt, amit ezzel kapcsolatban ismerünk, vagy ismerni vélünk, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy az eddigieknél sokkal komolyabban kell sáfárkodnunk azzal, ami megtermett. Ha valaha, most a szemes takarmányokkal való észszerű gazdálkodás több, mint mindennapi parancs. GÁL SÁNDOR 3
