A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-09-23 / 39. szám

A KÖZTÁRSASÁG VÉDELMÉÉRT Az idősebb generáció még jóI emlékszik 1938 viharos nyarára. Ez a 45 év előtti nyár a félelem és bizonytalanság nyara volt nemcsak nálunk, hanem egész Európában. Józan ítélő­­képességű ember előtt ekkor már nem lehe­tett kétséges a fasizmus célja és igazi arcula­ta. Csehszlovákia Kommunista Pártja Hitler hatalomra jutásától kezdve harcolt a fasizmus erői ellen. Nemzeti és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül szólította egységbe a dol­gozó népet A fasizmus külső és belső erői ellen, a köztársaság védelméért vívott harc 1938-ban érte el csúcspontját A dolgozó nép harcra kész erejét már a kommunista párt által szervezett hatalmas méretű május e/seji felvonulások jelezték, amelyeken ilyen jelsza­vakat hirdető transzparenseket vittek:„A nép egysége a köztársaság biztonsága!": „A köz­társaság védelmére!"; „A szabadság és a nép jólétéért!" (Diószeg — Sládkovičovo): „A béke és a köztársaság védelméért!"; „Csehszlová­kia nem lehet Ausztria!" (Vágsel/ye — Šaľa); „A köztársaság védelméért!"; „A rabság rosz­­szabb, mint a halál!" fGalánta). Jelentős má­jus elseji felvonulások voltak még Szereden, (Sereď), Sopornyán, Alsószeliben, (Dolné Sa/i­­by) és másutt. Májusban, amikor a határmenti Szudéta-vi­­déken tovább romlott a helyzet az antifasiszta erők hatására a kormány elrendelte a részle­ges mozgósítást. Ilyen körülmények között nem válhattak valóra Hitler tervei. A mozgósí­tás nagyban megnövelte Csehszlovákia de­mokratikus erőinek önbizalmát E drámai ese­mények közepette került sor az általános vá­lasztásokra — Galánta környékén június 12-én. A Mátyusföld északi részén a kommunisták a reakciós pártok, elsősorban a HHnka-párt ellen, a déli területeken az irredenta pártok ellen harcoltak. A választásokat megelőző gyűléseken kommunisták szónokoltak — Ma­rek Čulen, František Kubač. Steiner Gábor, Kosik István és még sokan mások. Vágsellyén a kommunista párt gyűlésén március 15-én Steiner Gábor többek között ezt mondotta: „Hitler politikája arra irányul, hogy más orszá­gokat is bekebelezzen. Kijelentjük, hogy Cseh­szlovákia nem lesz Ausztria. Csehszlovákia, amelynek kitűnő hadserege van, egységes frontot képvisel hű szövetségesével, a Szovjet­unióval ... Azt akarjuk, hogy a hivatalokban olyan magyarok képviseljék a magyarságot, akiket mi választunk, nem az Eszterházyak és a Jarossok csatlósai!" Ebben a sorsdöntő időszakban, amikor Hit­ler beszédeiben már nyíltan támadta Cseh­szlovákiát, a Beneš-kormány nem szólította egységes harcra a népet a közelgő veszély ellen — csak a Nyugatra támaszkodott Sőt, titos volt minden olyan demonstráció, tüntetés, amely Németországot sérthette volna. A kor­mány szeretett volna olyan légkört kialakítani, amely megteremti a békés tárgyalások lehető­ségét Henleinnel, a szudétanémetek pártjának vezérével. Hitler mindvégig arra számított, hogy a belső reakció hatására Csehszlovákiában is megnyílnak számára a kapuk, mint március­ban Ausztriában. Mivel azonban a köztársa­ság védelmére irányuló tüntetések meghiúsí­tották terveit, ügynökei az áruló francia és angol kormány ajtaján kopogtattak. 1938 nyarán a Csehszlovákiáért vívott harc utolsó szakaszához érkezett. Ebben az időben Benešt és kormányát az ország minden tájáról érkező levelek és táviratok szigorú fellépésre szólították fel a köztársaságot fenyegető ka­.11 horotkertnl lámaéism ellen: T-'d|0Jl a köztársaságot. rrétBk a magyarság jövóját. Odjflfc Magyarország lü* *(étki»**ét. iteiralorriualré dolgosé négéhea! A h'/ijraaség b«t- *» kél- elh-niéjei s* g tm-guiit ak támadásaikat a kA**ar*ss»< i-.L n Lévámé u ell.nvrt Ivmi-jMt a Csehszlovák kóftaraaaaf kataralt. stach M lovaior.N/ad ooillóaoiiat cs lugzvllvnsrgrt is veazélycitoti. Uív anat s hódító lo­­p cl/idl köévkcbS a m't'i .ír r.i-tu/Ll lesietve/. »ki salát népit it bilincsekbe »ért*, am «II.n --sapiink siimi k. n--it\ harca! tolultak éwrazadokoo kunra/tül — I >>. ír LikH/.W mii-.-, mered -na » cm-ha/Wrk r>«pleié, sei« a* egész aufyar a'ivét akart-1 »'liftti. F.M*-n a sorsdöntő időben hívtuk a uiatvusföldi magvar ara tótmin ka k->k diKzlovens/kő magvar népet testvéri találkozóra hatalmas népmanifesztációra Hírig ’Comoro», rasa ilgSfWfcffir hé e én. á ..'társaság védelme. » nemietek li-tveri do>/ctog*M »leltemébeo log Inatlan*. IbwrkHk — magvar — w lövik — iieh — ia — német nyelven: üslrkit. ér. Cfammttu Vladimír képviselő. ItlIMMfk és atrríWfk szenátor. ľ vivo/ló beszedet mondanak avagyar - azlovik — esek i Xérfne« Qgula, 'liaramaaky. ér. 9*nl/< * «Un NÉPÜNNEPÉLY melyea *»a hadiára* Arany Jiooa ona­tr..k .ti.-mcnv ét adtak eM több mint «TOLD I» k! taráz lainpMwl. N/lova' ég magvar narnnti táaoofc. Is ihm Imák. lómigmvilrtak. akrobata mm» L.tvunvuk. oépiatéhok. tombola afiasilik M a gazdag mérort A nifiaor mail lane etgémiaoaa meOm. A inanileaitáoO* ttetvépély aorrandte: Ratfcl a wncMgak fa»d*aa aa Ifcmiaam. '.vuL-inét * tarnócv aportpÜyio d. a. ó éeakar. honnan tO ómkor r-todoi • mn­n>1 . -nandeaiUdó ari-vV-lyér* D n. 1 órakor a alpóairpilr kajdaSa. As to­­nepelten raatvetot. akt BMfvÜtia a ktvényt és isahgitt P Kt* UWbetyro kÜto 1 koronás Kávák Icazock kiadva. J<ru*aHHek! tasztrófa ellen. Ilyen levelek érkeztek például Szered, Diószeg, Ábrahám és más községek munkásnépétől. A szerediek határozatában egyebek között ez állt: „Az állam egységét megbontó bujtogatók ellen törvényes eljárást követelünk. Nem hátrálunk meg semmiféle fenyegetés elő! hazánkat utolsó csepp vérün­kig védeni fogjuk. Deákiban (Diakovce) és más falvakban Csehszlovákiába induló szovjet re­pülőgépeket ábrázoló röplapok jelentek meg a következő szöveggel: „Nem vagyunk egyedül, Moszkva velünk van. Nem félünk!" A kommunista párt által szervezett tömeg­­tüntetések között a legjelentősebb volt a dél­szlovákiai dolgozók 1938. szeptember 4-i vágtornóci (Trnovec nad Váhom) tömeggyűlé­se. A több mint tízezres tömegtüntetés szerve­zői és résztvevői közül sokan még ma is élnek. Hála a kommunisták szervező munkájának, ez a nagyszabású népi megmozdulás igen sikeres volt. Tornóc akkori bírája, a kommu­nista Poszpis József így emlékezett erre az eseményre: „Azokban a nehéz időkben bizo­nyítani akartuk a köztársasághoz való hűsé­gűnket és az itt élő lakossággal tüntettünk annak egységéért Tudjuk, milyen sors várta a kommunistákat és a haladó szellemű embere­ket a Horthy-féle Magyarországon. Az irreden­ta pártok képviselői fenyegetőztek, névtelen leveleket küldöztek, de tántoríthatatlanok vol­tunk". „Mindenkit Vágtornócra hívunk, a délszlo­­venszkói magyarok népmanifesztációjára, ahol beszédet mondanak a cseh, szlovák, magyar gs német nemzet képviselői, valamint a kulturális élet vezetői. Testvéri összefogás szellemében nyilvánítjuk elhatározásunkat a köztársaság és Közép-Európa népeinek védet-( mére. Dé/szlovenszkó népmanifeszlációja a köztársaság egysége jegyében fog lezajlani, hangjára figyelni fog az egész ország, hallani fogja az egész világ dolgozó népeľ' — hirdet­ték a hatalmas tömegtüntetésen való megjele­nésre felhívó röplapok. Szeptember 4-én mintegy tizenötezer em­ber gyűlt össze Vágtornócon a közeli s távolab­bi helyekről. Diószegről, Gútáról, Bratislavából, Érsekújvárul, Komáromból, Galgócról (Hloho­vec), sőt még távolabbról is érkeztek. Bratisla­vából, Nagyszombatból (Trnava), valamint Ko­máromból (Komárno) különvonatokat indítot­tak. A résztvevők vörös és nemzeti színű szalagokkal díszített járműveken érkeztek. A tömeggyűlésen részt vettek csehek, szlo­vákok, németek (utóbbiak főleg Ligetfaluról — Petržalka). A résztvevők többsége azonban magyar volt ami meghatározta a rendezvény fő célját: Dé'-Szlóvákia magyar dolgozói, az itt élő más nemzetiségűekkel összefogva, tüntet­tek az irredenta pártok tervei ellen, a köztársa­ság egységéért A nagygyűlés fő beszámolóját Major István kommunista képviselő tartotta, aki éveken át irányította a párt munkáját Dél-Szlovákiában, szervezte a ilolgozó népet segített a munkás­öntudat növelésében, harcolt a szociális viszo­nyok javításiért. Major István részletesen ele­mezte a nemzetközi helyzetet, rámutatott arra, hogy í fasiszta Németország fő célja a csehszlovák ipar megszerzése. A belpolitikai helyzetet elemezve külön szólt az itteni ma­gyar lakosságnak a Csehszlovák Köztársaság megőrzéséin játszott szerepéről. Vladimír dementis a szlovák, Mikuhcek a cseh kom­munisták, K'eibich szenátor a német dolgozók nevében köszöntötte a gyűlés résztvevőit A magyar és a szlovák írók és művészek nevé­ben Lőrincz Gyula, illetve Ján Poničan mon­dott üdvözlő beszédet A tornóci tömeggyűlést üdvözlő táviratok­ban köszöntötték az ország minden tájáról. A nagygyűlés /égén felolvasták a Beneš köztár­sasági elnökhöz intézett határozatot, amely­ben többek között ez állt: „Mi nem hátrálunk meg, követeljük, hogy a kormány ne engedje ki kezéből azt a pozíciót, amely az ellenség kezében a köztársaság szétverését eredmé­nyezné. Minden jogot a népnek, semmit az ellenségnek ’" A nagygyűlés végén a diószegi műkedvelő színjátszók előadták Arany János színpadra átdolgozott Toldi című hőskölteményét, majd több magyar és szlovák dal- és táncegyüttes adott műso/t. A kommunista párt által szervezett népma­­nifesztáció — amely úgyszólván München előestéjén játszódott le — nem állíthatta meg az akkor már lavinaként zúduló tragikus ki­menetelű eseményeket. A szónokok mégis a béke, a hí /adás és a szabadságért vívott harcra buzdítottak. Ma is tisztelettel gondo­lunk azokra az ismert és névtelen emberekre, akik bár saját ' kormányuk által üldöztetve, mégis töretlen hittel emelték fel hangjukat a fasizmus e, len, a Csehszlovák Köztársaság védelmére, ? Szovjetunióval való testvéri szö­vetségért. Ezeknek az eszméknek a szellemében foly­tatták a munkát Csehszlovákia felszabadítá­sáért, élték meg a jelentős történelmi határkő letételét 1948-ban. A stafétabotot, melyet hittel vittek, így adták át a fiatalabb nemzedé­keknek, amelyek a kommunista párt vezeté­sével napról napra alakítják, változtatják, újít­ják falvaink vámsaink, az egész ország arcu­latát. JÁN SOKOL a Galántai Járási Honismereti Múzeum igazgatója 1A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents