A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-08 / 28. szám
á Csemadok életéből H . ■ ?£• A hosszúhetényi hagyományőrző népi együttes aranynál fényesebb, GYÉMÁNTNÁL RAGYOGÓBB (Jegyzetek a XXVIII. Országos Népművészeti Fesztiválról) Állok a csilingelő gyermekszótól hangos zselízi (Želiezovce) főtéren és a jókedvű, önfeledten játszadozó gyermekekben gyönyörködöm. Dél-Szlovákia különböző helységeiből jöttek ide, hogy a népművészeti seregszemle közreműködői, illetve főszereplői legyenek, s noha ennek a részvételnek komoly tétje is volt, hiszen az egyes csoportok versenyben mérték össze tudásukat, erre itt most senki sem gondol. A tarka gyermekseregben felbukkan néhány felnőtt is — gyermektáncmozgalmunk lelkes és talán nem mindig érdemeik szerint megbecsült éltetői és napszámosai. Hodek Mária például, a prešovi országos versenyen első dijat nyert ekeli (Okoličná na Ostrove) Tátika művészeti vezetője, vagy Jókai Mária, a gímesi (Jelened általános iskola Villő gyermektánccsoportjának irányítója. De ott láttam Weiszer Esztert is, aki a komáróci iskola valamennyi tanulóját bevonta a munkába és elhozta őket Zselizre. Úgy illik, hogy a. nagy nyilvánosság előtt köszönjük meg azt a sok igyekezetét és fáradozást, amit a gyermektáncmozgalom sikere érdekében kifejtettek. Persze nemcsak nekik, hanem a többi csoport vezetőjének is; Tóbisz Ferencnek, a gortvai Barkóca vezetőjének; Deák Piroskának, a fúlekpüspöki (Fiiak. Biskupice) Apró Palóc művészeti vezetőjének; a galántai általános iskola Pitypang gyermektánccsoportja irányítóinak. Csillag Lászlónénak és Morva Lászlónénak; Nádasdi Jánosnak, a királyhelmeci (Kr. Chlmec) Apró Bodrogközi vezetőjének; a párkányi (Štúrovo) Kisbojtár vezetőjének, Hégli Mariannának, a perbetei (Pribeta) Pitypang irányítójának, Százvai Istvánnénak; Valacsay Franciskának és Valacsay Istvánnak, akik a somorjai (Šamorín) Csali munkáját irányítják; a szepsí (Moldava nad Bodvou) Fehér liliomszál vezetőjének, Nagyné Sarlós Ildikónak; a zselizi Bokréta irányítójának, Drenkáné Selmeczi Zsuzsának, és természetesen azoknak is, akik ezúttal nem lehettek jelen csoportjaikkal a népművészeti fesztiválon. Az általuk irányított gyermekek kincsek őrizői; aranynál fényesebb, gyémántnál ragyogóbb kincseket őriznek: népünk dalait, táncait, szép hagyományait és nem utolsósorban az édes anyanyelvet. A csehszlovákiai magyar gyermektánccsoportok versenyének végeredménye /. díj (megosztva): Az ekeli (Okoličná na Ostrove) általános iskola Tátika gyermektánccsoportja A gortvai általános iskola Barkóca gyermektánccsoportja Z díj (megosztva): A szepsi (Moldava nad Bodvou) általános iskola Fehér liliomszál gyermektánccsoportja A CSEMADOK somorjai (Šamorín) h. sz. és a városi pionírház Csali gyermektánccsoportja 3. díj (megosztva): A párkányi (Štúrovo) általános iskola Kisbojtár gyermektánccsoportja A galántai általános iskola Pitypang gyermektánccsoportja Az ONF menetdíját a CSEMADOK fülekpüspöki (Fiľ. Biskupice) h. sz. Palóc táncegyüttese kapta Jó érzés volt látni az önfeledten játszó gyermekeket, s szép volt a műsoruk is, amit Ajándék a felnőtteknek címmel mutattak be vasárnap délelőtt a Schubert-parkban. Nem érzem hivatottnak rá magam, hogy szakmai szempontból értékeljem a gyermekek teljesítményét, (azt úgyis elvégezte helyettem a zsűri, amelynek minden bizonnyal nehéz dolga volt, s kívánom is, hogy a jövőben még nehezebb feladata legyen), de annyi mindenképpen ide kívánkozik, hogy szilárd alapokon nyugvó gyermektáncmozgalom nélkül aligha képzelhető el hosszú távon színvonalas néptáncmozgalom. Aki már gyermekkorában megízleli a dalolás és a táncolás örömét, az felnőttként sem felejti el mindazt a sok szépet, amit a népművészét tud adni az embernek. Az országos fesztivál jelentőségét én mindenekelőtt abban látom, hogy olyan rejtett vagy szunnyadó energiákat mozgósít, amelyek egyébként kiaknázatlanok maradnának. A népművészeti fesztiválon szerepeltek olyan együttesek, amelyek működéséhez szűkebb pátriájuk kedvező feltételeket tud teremteni; ezek nyilván előnyösebb helyzetben vannak, bár az ő munkájuk sem könnyű. De eljöttek Zselizre olyan csoportok is, amelyek nagyon nehéz anyagi körülmények között dolgoznak. A borzovai (Silická Brezová) táncosok például különféle pluszmunkákat vállaltak annak érdekében, hogy elő tudják teremteni a tevékenységükhöz nélkülözhetetlen anyagiakat. Szénát kaszáltak, vasat gyűjtöttek, s az így befolyt pénzen felújították a kelléktárukat és még zenészeket is tudtak fogadni. S ha már a borzovaiakról esett szó, hadd mondjam el azt is. mennyire örültem, amikor csupa fiatalt láttam a tánccsoportban. Hat-hét évvel ezelőtt azt fájlalták az idős borzovai táncosok, hogy nincs már utánpótlásuk, a fiatalok nem akarnak eljárni közéjük. Nos, azóta szerencsére megváltozott a helyzet, s talán jelentkezik majd egy pártfogó is, aki felkarolja az együttest és anyagiakkal is támogatni tudja majd. Az idei népművészeti fesztiválon is megrendezték a már hagyománnyá lett néprajzi kiállítást, amely ezúttal a dunaszerdahelyi járás (Dun. Streda) néprajzi anyagából mutatott be néhány jellegzetes használati tárgyat, ruhadarabot, népművészeti alkotást. Nagy érdeklődés előzte meg a népművészeti vásárt is, amelyet ezúttal már második alkalommal szerveztek meg a Schubertparkban. Az volt a benyomásom, mintha ez a mostani kissé halványabbra sikeredett volna a tavalyinál; olyan termékekkel is megjelentek némelyek, amelyeknek nem sok közük volt a valódi népművészethez. A fogyatékosságot némiképp ellensúlyozta, hogy egy-két fazekasmester a helyszínen mutatta be az érdeklődőknek, hogyan is készül a korongon a tányér, korsó és más cserépedény. A rendezők egy-két újítással is meglepték a közönséget. Nekem személy szerint leginkább az tetszett, hogy két kitűnő szobrászunk, Nagy János és Lipcsey György faszobrait elhelyezték a szabad ég alatt a nézőtéren, illetve a színpad körül, s ezek az alkotások szinte életre keltek ebben a szokatlan környezetben. A szombat esti műsorban — Szülőföldem volt a címe és a komáromi (Komárno) Hajós Táncegyüttes vezetője. Katona István rendezte — a Tavaszi szél vizet áraszt... Vili. országos versenyének díjnyertes csoportjai mellett láthattuk az immár Magyarországon is népszerű Szvorák Katalint, aki szép Az ekeli Tátika A gortvai Barkóca A szepsi Fehér liliomszál zoboralji dalokkal örvendeztetett meg bennünket, továbbá a tavalyi fesztiválgyöztes Hajós Táncegyüttest és a Magyarországról érkezett hosszúhetényi hagyományőrző népi együttest. A Februári Győzelem 35. évfordulója jegyében rendezett XXVIII. Országos Népművészeti Fesztivál vasárnap délutáni műsora nagygyűléssel kezdődött, amelyen a párt- és állami küldöttséget vezető Emil Latta, á nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság titkára és Sidó Zoltán, a CSEMADOK KB elnöke mondott ünnepi beszédet. A nagygyűlés résztvevői nyilatkozatot fogadtak el, amelyben támogatásukról biztosították a prágai békevilágtalálkozó küldötteit és kifejezték egyetértésüket a Szovjetunió és a többi szocialista ország békepolitikájával és elítélték az imperialista fegyverkezési hajszát. A vasárnap délutáni műsorban legjobb gyermektánccsoportjaink. a szombatesti műsor már említett szereplői és garamkelecsényi (Hronské Kľačany) Kelčovan folklóregyüttes tagjai léptek a közönség elé és arattak megérdemelt tapsot. LACZA TIHAMÉR 7
