A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-08 / 28. szám

Hallottuk^ olvastuk-láttuk

KÖNYV

Oroszka

Képes helytörténeti kiadvány ez, melyet az Oroszkai (Pohronský Ruskov) Hnb jelentetett meg; Sasváry Iván, a hnb elnöke szerkesztette és állította össze. Az ízléses nyomdai kivitelezés, a fényszedéssel szedett, kiváló minőségű papírra nyomtatott szöveg a Pravda Nyomdaipari Kombinát 02-es számú üzemének munkáját dicséri. A szöveg kétnyelvű: szlovák és magyar.

A község múltjának, jelenének tömör vázlata, történelmi tényeket ismertető, hiteles forrásművek alapján írott tanulmány ez. Szerzői; dr. Sándor Károly és Pavol Behula, a járási honismereti múzeum dolgozói. A tanulmány ismerteti mind a régészeti kutatások eredményeit, mind pedig a község munkásmozgalmi eseményeit, méghozzá helyes arányban, túlzásoktól mentesen.

A grafikai szerkesztés Benyák József munkája. Ő készítette a kiadvány színes felvételeit is. Nem kevesebb, mint 34 felvétel kapott helyet a könyvecskében. Egyharmaduk riportkép. Ezek a felvételek jól szerkesztett képes jelentések, a közösség életét mutatják be. Jogos tetszésre számíthatnak mind a lakosok, mind a községet megismerni kívánó érdeklődők körében. Néhány olyan felvétel is bekerült viszont a kiadványba, mely nem több a szokványos képes levelezőlapnál: nem különösebben érdekes épületeket ábrázolnak. Ám a legtöbb felvétel hangulatos falukép, tájkép. Úgy vélem, ezt az ízléses kis könyvecskét nagy haszonnal forgatják majd mind a helybéliek, mind pedig a faluba ellátogató idegenek és turisták is.

Hajdú András

Hidas Antal:

Esik a hó

A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot Hidas Antal posztumusz kötete, az Esik a hó. Hidas Antal forradalmi költő volt és tehetségét is a forradalom eszméjének szolgálatába állította. A sokgyermekes cipész fia autodidaktaként kezdte. A fehér terror elől Szlovákiába menekült, itt bekapcsolódott a mozgalomba, munkatársa lett a baloldali lapoknak. 1924-ben visszatért Magyarországra, s az illegális Magyar Kommunista Párt kiadásában megjelenik első kötete: Az ellenforradalom földjén. A Párt tanácsára megint elhagyja az országot és 1925-ben Bécsen és Berlinen át a Szovjetunióba emigrál. Itt nyomban bekapcsolódik az irodalmi életbe, társaival megszervezi a Sarló és Kalapács című évkönyv kiadását, majd folyóirattá alakítják a lapot. A Szovjetunióban több kötete jelenik meg oroszul és magyarul. Ott írja híres munkásmozgalmi dalait, a Vörös Csepel-t, A harcban nem szabad megállni c. munkásindulót és más műveit, amelyek Magyarországon a munkáskórusok kedvelt számai lesznek. Ott írja meg regénytrilógiájának első részét is Ficzek úr címmel, amely orosz nyelven is megjelenik. A háborús és forradalmi időket feldolgozó mű második és harmadik kötete (Márton és barátai, Más muzsika kell) már Magyarországon lát napvilágot. A személyi kultusz idején Hidas Antalt is pörbe fogják, internálják. A nehéz idők elmúltával — rehabilitálják. Csak 34 évi távoliét után, 1959- ben tér haza. Otthon már nyugodt körülmények között folytathatja munkásságát, Kossuth-díjjal tüntetik ki... A nemrégiben elhunyt Hidas Antal most megjelent kötetében a halállal szembenéző, öregedő költő vallomásait olvashatjuk, egy megfáradt, de az életet megtörtén is értő és szerető művész benyomásait, emberről, világról, humánumról és gonoszságról, szerelemről és elmúlásról. Mélyen emberiek ezek a versek, verstöredékek, gondolatfutamok. Nem pesszimisták, mert felszárnyal belőlük a lélek hite és rendíthetetlensége, a feszültségeket feloldó emberi melegség. Gondold meg c. versében írja: „Fölemelkedtem a legmélyebb tenger habjaiból, mert egyedül sose maradtam ..."

(dénes)

SZÍNHÁZ

A Moszkvai Művész Színház vendégjátéka

Május végén Bratislavában vendégszerepeit a világhírű Moszkvai Művész Színház, amelyet nyolcvanöt évvel ezelőtt hozott létre a korszerű realista színpadi stílus két jelentős formálója-népszerüsítője, Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij és Vlagyimir Ivanovics Nyemirovics-Dancsenko, akiknek tevékenysége nem kis mértékben járult hozzá a huszadik századi realista színjátszás megteremtéséhez.

A moszkvai társulat május 26-án és 27-én Mihail Satrov így győzünk! című Kétrészes publicisztikai drámáját, május 29-én pedig Csehov Sirályét mutatta be a Szlovák Nemzeti Színház színpadán. A Satrov-drámát, sajnos, nem láthattam (méghozzá „lírai" okokból, hiszen a „Bratislavai Líra" izgalmas eseménysorozata is éppen ekkor zajlott), a Sirály előadásáról azonban bátran állíthatom, hogy emlékezetes élménye marad közönségünknek. A látottak mindenekelőtt arról győztek meg bennünket, hogy a Moszkvai Művész Színház társulata — s elsősorban Oleg Jefremov rendező — alkotó módon fejleszti tovább Sztanyiszlavszkijnak a színházról, a színházi munkáról alkotott elméletét: a színészi munka alapja ebben az értelmezésben a tökéletes átélés, a mű gondolatainak tudatos játékká formálása. Ilyen szempontból mindenekelőtt a Dorn doktort alakító I. M. Szmoktunovszkij, a Szorint játszó V. Sz. Dávidov, a Medvegyenkót megszemélyesítő V. N. Szergacsev és az Arkagyinát játszó T. J. Lavrova alakítása emlékezetes. A Nyina Zarecsnaja szerepében látott Vertyinszkaja az előadáson kissé teátrálisnak tűnhetett, ezt a teatralitást azonban maga a csehovi szöveg magyarázza, hiszen eszerint Nyina mindig is színésznőnek készült, s mikor célhoz ért, „mindig nagy szerepekre vállalkozott, de csiszolatlanul játszott, ízlés nélkül, kicirkalmazottan, túlzott gesztusokkal".

A Moszkvai Művész Színház ezúttal is bizonyította, hogy nem véletlenül nevezik „Csehov házának". „Csehov a mi számunkra nem szűnik meg időszerű lenni — vallja Oleg Jefremov. — (...) A darabjai hordozta értékek — a természet, az alkotó munka, a szerelem, az emberi egymást megértés — egyszerűek és örökkévalóak."

Varga Erzsébet

HANGVERSENY

Emlékezés Václav Talich r a

A Szlovák Filharmónia idei évadjának utolsó hangversenye május 27-én, Václav Talich 100. születésnapjának előestéjén a megemlékezés ünnepi légkörében zajlott. Talich ugyanis, aki a XX. századi cseh zenei élet legnevezetesebb karmesteregyénisége volt, 1949 és 1952 között Bratislavában tevékenykedett, mint a frissen alakult Szlovák Filharmónia első főzeneigazgatója. Dr. Rajter Lajossal együtt a szó szoros értelmében vérbeli hivatásos együttessé kovácsolta a Szlovák Filharmóniát, olyan élményszámba menő koncerteket produkálva közben, melyekről a fül- és szemtanúk még ma is dicshimnuszokat zengenek. De Talich nemcsak vezényelt és formálta a zenekart, hanem a főiskola karmesterszakának vezetőjeként kutatta a jövő dirigens egyéniségeit, s keze alól olyan tehetséges karmesterek kerültek ki, mint Ladislav Slovák, Zdenék Bílek, Kende János és társaik.

A Szlovák Filharmónia egykori jeles karmestere emlékének hódolva a centenárium alkalmából egy „Václav Talich emlékpiakett"-et létesített, melyet ezentúl évente annak ítéli oda, aki a szlovák zenekultúra fejlesztése terén kifejtett munkásságával arra a legérdemesebbnek bizonyul.

Dr. Ladislav Mokrý kandidátus, a testület igazgatója éppen a centenárium alkalmából rendezett hangversenyen nyújtotta át első ízben a Talich-emlékérmet dr. Eugen Suchoň professzornak, a kiváló szlovák komponistának, aki 1949-ben szintén ott bábáskodott filharmóniánk születésénél.

Az ünnepi est műsorát, melyet Ladislav Slovák vezényelt, az emlékplakett első tulajdonosának 1971-ben alkotott műve, az orgonára, vonószenekarra és ütősökre komponált B-A-C-H szimfonikus fantázia nyitotta meg, dr. Ferdinánd Kiinda közreműködésével. Suchoň, Bach szellemének hódolt, amikor a lipcsei mester nevének betűit választotta műve alapmotívumául, s egy olyan hatásos és szinte a klasszikus hangzásideált megközelítő gyönyörű művet alkotott, amely életművének vitathatatlanul egyik legfontosabb darabja.

E nagyszerű bevezetés után került sor Beethoven IX. Szimfóniájára, amelynek egyik legnevezetesebb bratislavai tolmácsolása éppen Talich nevéhez fűződik. Sajnos ez a mostani előadás nem volt mérhető ahhoz a hajdanihoz. Jóllehet a ritmusgazdag és pregnáns második tétel formásra sikerült, a harmadiknak is akadtak szép momentumai, sőt Schiller Örömódájának felcsendülése a Szlovák Filharmónia Énekkarának jóvoltából már ihletett perceket is hozott, még ezek a pozitív momentumok sem tudták megszüntetni az enerváltan megszólaltatott első tétel nyomán kialakult hiányérzetet. Sajnos a hazai szólistanégyes — Magdaléna Hajóssyová, Dagmar Pecková, František Livor, Peter Mikuláš — közül is csak az utóbbi teljesítménye mondható figyelemre méltónak.

Varga József

KÖNNYŰ-E AZ ELNÖH

dolga;

Csakis az lehet a többség válasza, hogy bizony nem könnyű még abban az esetben sem, ha mondjuk egy jól menő szövetkezet élére kerül. Hát ha még olyan szövetkezetét „örököl", amely — enyhébb kifejezést használva — hanyatlófélben áll. bizony jól fel kell kötnie azt a bizonyos alsóneműjét, ha becsülettel meg akarja állni a helyét.

Korpás Gábor agrármérnök 1982 koratavaszán került a sárói (Šárovce) szövetkezet élére. Annak ellenére, hogy a 39 éves mérnök nem ijedős természetű, sőt nagyon is „rámenős", határozott fellépésű és kellő szaktudással rendelkező fiatalember, eléggé felemás és vegyes érzésekkel vállalta el az elnöki funkciót, s nem kis szorongással vágott neki a nehéznek látszó feladatok megoldásának.

Egyetlen feltétele volt: az tudniillik, hogy maga mellé vehesse Kazlov László mérnököt alelnöki- és Lépő Jánost főüzemgazdászi funkcióba.

Kérését teljesítették a járásiak.

Lássuk, mi volt a helyzet a szövetkezetben, mielőtt Korpás Gábor átvette a vezetést. Néhány jellemző adat; a termelési eredmények elmaradtak a járási átlagtól; koratavasszal már nem volt mit etetni az állatokkal, még szalma sem; nagy utánajárással sikerült vásárolni a szomszédos gazdaságokból etetni valót, hogy el ne pusztuljanak az állatok; a tagság elégedetlensége nőttön nőtt, aminek következtében erősen meglazult a munkafegyelem ... Mindent egybevetve: az 1981 -es évet 4 millió koronás deficittel zárta a szövetkezet.

Innen-onnan

A Leningrádhoz viszonylag közel levő Kizsi skanzenének őrei észrevették, hogy sok kiállítási tárgyat farontó rovarok támadtak meg. A leningrádi kutatók metilbromiddal rovartalanítottak. A nagyobb épületeket poliamid fóliából készült takaró alatt „gázositották". Ez a maga nemében páratlan kísérlet sikerrel zárult, így hozzáláthatnak a Moszkva környéki faépítészeti műemlékek hasonló féregtelenítéséhez.

8