A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-16 / 38. szám
Chasaltaya — a világ legmagasabban fekvő sípályája T k z enciklopédiák szerint La Paz i I I „csak" 3565 méter magasan j I 1 terül el, el kell azonban mon-I 1 dani, hogy a legnagyobb bolíj m I viai város repülőtere több Jll mint négyezer méter tengerszint feletti magasságban található. Felkészültünk erre, de mégis kapkodtunk a levegő után, amikor kiszálltunk La Pazban. La Paz a Titicaca völgykatlan szélén terül el, mivel ez a terület délkeletre húzódik, nehéz egyértelműen meghatározni a város tengerszint feletti magasságát. Aki ide látogat, mindenképpen klimatizálódásra szorul az oxigénhiány miatt. Az akklimatizáció napokig is eltarthat. A kellemetlen érzések főleg azokat akadályozzák a városnézésben, akik rövid időre érkeztek ide. Pedig Bolíviának ebben a részében van mit megcsodálni. A város közvetlen közelében van a Titicaca-tó, s innen emelkednek az Andok hatezer méter magas hófödte csúcsai. Az Andok országaira az jellemző, hogy területük alakzatra tagolódik: az Andokra, a tengermenti övezetre, és az alföldekre. Bolívia szárazföldi ország, nincs tengerpartja. Azok, akiknek La Paz tengerszint feletti magassága nem okoz problémát, viszonylag könnyen feljuthatnak az ötezer méteres magasságba. Az európai ember számára ez annyit jelent, mint Európa legnagyobb csúcsára, a Mont Blancra (4810 méter) feljutni. La Paztól nem messze található az 5300 méter magas Chasaltaya csúcs. Ötezer méterig kacskaringós hegyi út vezet. Az út végén kis parkolóhely, turistaház és sífelvonó van. Minimális összegért a látogató használhatja a parkolóhelyet, megtekintheti á turistaházat és a gyalogjáró mentén feljuthat a csúcsra. Az utolsó szakaszt csaknem mindig hó borítja. Chasaltaya térségében van a világ legmagasabban fekvő sípályája, A kilátás Chasaltayaról valóban lenyűgöző. Délnyugatra La Paz látható, nyugatra, a hegyek lankáin pedig az Altipláno fennsík. A figyelmes látogató tekintetét nem kerüli el a Titicaca-tó sem. 3812 méter magasságban terül el. Dél-Amerika legnagyobb tava, s vizével nemcsak Bolívia dicsekedhet, hanem a szomszédos Peru is. A statisztika szerint a tó 6900 négyzetméter területű, átlagos mélysége 103 méter, legnagyobb mélysége 272 méter. A Desaguadero folyó köti össze a Poopó-tóval. Aki első alkalommal készül a tóhoz, valami rendkívülit, egzotikusát vár. Az első találkozás azonban prózai. Egzotikumát és romantikáját fel kell fedezni. Az első prózai tény, hogy La Pazból aszfaltút vezet a tóhoz, s dél-amerikai viszonyokhoz képest eléggé forgalmas út. A Titicaca alig 100 kilométerre van a várostól. Újabb prózai tény, hogy a hegyről csak a tó egy része látható, s így első látásra nem lehet felmérni igazi nagyságát. Aki hozzászokott már a ritkább levegőhöz, nem is tudja, hogy csaknem 4000 méter magasan van. Valaha itt inkák éltek. Évekkel ezelőtt a Titicaca-tón találta meg az egyik norvég tudós és utazó a RA II néven ismert, nádból készült csónak építőit, az aymara törzs tagjait, akik olyan csónakot készítettek számára, amellyel Afrikából át hajózhatott az amerikai partokhoz. A norvég tudós nem véletlenül választotta a bolíviai indiánokat. A Titicaca-tó mellett élő indiánok tökéletes csónakot tudtak készíteni nádból. Ezt a képességüket a mai napig megőrizték. Örültem, amikor végre ihattam a tó vizéből, mert az indiánok azt tartják, aki egyszer vizéből iszik, az életben még egyszer visszatér ide. FRANTIŠEK KELE Emberi sorsok AKTÁK ÉS TANÁCSOK Az ember csak apránként képes a kitárulkozásra. Először a kisebb gondjairól beszél, aztán ha bízni kezd a hallgatójában, akkor mélyebbről fájó gondiait is el meri mondani. Dr. Szoták Pálnak, az N.-i Járási Ifjúsági és Házassági Tanácsadó jogsegélyszolgálata vezetőiének egyezik a véleménye: először a jelentéktelenebbnek tűnő kérdésekre kell pontos és segítő választ adni ahhoz, hogy az emberek a nagyobb sérelmeikkel is bizalommal forduljanak a tanácsadó szolgálat szakemberek alkotta közösségéhez. — Egyrészt nehezíti, másrészt viszont könnyíti a dolgunkat, hogy az ifjúsági és házassági tanácsadók járási, nagyobb városokban körzeti jogkörrel működnek. Könnyebb, mert ismerjük, vagy módunk van közelebbről megismerni a hozzánk segítségért fordulót. De nehezebb is. mert ha nem sikerül megnyugtató útbaigazítást adni valakinek, akkor ennek könnyen híre megy a környéken — mondja a harmincas éveinek derekán járó, pszichológusként is kitűnő jogász. — Sokan keresik meg a tanácsadót egyéni és családi problémáikkal? — Viszonylag igen. És ennek örülünk, mert a Nőszövetség és a SZISZ járási bizottságai is kérték, hogy legyünk segítői az itt élő családoknak, itt dolgozó asszonyoknak. A családi gondok zömének gyökerei ugyanis jobbára jól ismertek: a munkahelyi kötelezettségek, a háztartás és a gyermekek ellátása nem egy emberre való munka. Ha a férj nem vállal részt az otthoni munkákból, akkor az asszony előbb-utóbb kimerül, a hangulat egyre feszültebbé válik s nem ritkán váláshoz vezet. Ezt megelőzendő szándékkal működik az ifjúsági és házassági családvédelmi szolgálat, ahol az érdekeltek bátran elmondhatják és elemezhetik bajaikat. Az életben ugyanis nagyon nehéz olyan pártatlan jóbarátot találni, aki nemcsak meghallgatja a panaszokat, de okos, objektiv tanáccsal is szolgál. Gyakorlati tapasztalat, hogy az ismerősök s olykor a család is inkább csak olajat önt a tűzre és tovább mélyíti a helyzetet, mintsem segítene. Az ifjúsági és házassági tanácsadók munkaközösségei az efféle barátot próbálják pótolni; nálunk valóban nyugodt körülmények között bárki elmondhatja családi vagy egyéb gondjait, ha úgy érzi, hogy tanácstalan vagy a végső szakítást látja az egyetlen megoldásnak. — Miben segít ilyenkor a jogász, a pszichológus és a többi szakember? — Ha ^család élete tényleg tűrhetetlenné vált, akkor segítünk gyorsítani a szétválási folyamatot. Igaz, a bíróság indokolt esetben viszonylag hamar hoz ítéletet a bontóperes ügyben, de a lakás használata és a gyermek elhelye’ése már korántsem zajlik simán. Ilyenkor szokták a volt házasfelek végképp meggyűlölni egymást, néha ilyenkor vet* köznek ki maradék emberségükből. Ha ezekben az úgynevezett járulékos ügyekben meggyorsítjuk a döntést, vagyis rábeszéléssel közös megállapodásra bírjuk a feleket, akkor kevésbé sérülten kerülnek ki a válás nehézségeinek útvesztőiből. — Véleménye szerint mi szükséges a tanácsadói munkához? Türelem? Életismeret? Tapasztalat? — Nehéz kérdés... Amikor bejön ide valaki és előadja válási szándékát, akkor a legfontosabb azt Tcideriteni, vajon menthetö-e még a házasság? Mert sokszor az éppen felszínen levő harag végképp tönkrementnek, eldobandónak mutatja a kapcsolatot. Ha sikerül mindkét féllel beszélgetni és akár közösen kibogozni, hogy hol és miért romlott el az egész, akkor jobb az újrakezdés lehetősége. Az ilyesmi óvatos megközelítést, hoszszas őszinte beszélgetéseket igényel, mintha nemis tanácsadói irodában, hanem egy meghitt .preszszóban ülnénk ... § T. K.-ék fiatalok, két kisgyermekkel egyelőre albérletben szoronganak. A föbértő veszekedős, a két kicsi ruhái a szobában, olykor az előszobában és a fürdőszobában is száradnak: nincs egy nyugodt zug, ahová munka után fáradtan behúzódhatna az ember. A férj egyre későbben jár haza, hívják a haverok, a focipályán és a söntésben vidámabban telik az élet. Hazatérve az asszony egyszer kisírt szemmel, másszor szemrehányásokkal fogadja, ettől ő még ingerültebbé válik és még később jár haza. A feleség elégeli meg a dolgot hamarább: kéri a házasság felbontását. Az első tárgyaláson azonban kiderül, hogy nem a házasságot kell felbontani, hanem a férjet kell kissé „gatyába rázni", meg a lakásügyet sürgetni. A bíróság ezért a tárgyalást bizonytalan időre felfüggesztve, a tanácsadóba utalja a fiatalokat — ahol mind a jogász, mind a pszichológus könnyebben boldogul mindkettőjükkel, mint azt eleinte remélték. Az asszony számára még nem közömbös a férje, aki szintén szereti még feleségét és szégyelli gyengeségét. Tudja, ha a haverok hívják, nem tud ellenállni. A tanácsadó jogásza — a férj beleegyezésével — eltartási eljárást indíttat a férfi ellen; s ennek eredményeként a férj fizetésének negyven százalékát letiltják, így a gyerekek ellátása biztosított. A lakásügy már keményebb dió: a tanácsadó szakembere a gyermekvédelmi gyámhatóság illetékeseivel együtt el-eljár a nemzeti bizottság megfelelő ügyosztályára, ahol feltárják a sürgető körülményeket, kérik, utalják ki védenceik számára minél hamarabb az amúgyis régen esedékes házasságmentő otthont. A lakáskiutalás néhány hónappal később valóban megvalósul, a feleség pedig néhány hónappal később azt kéri: szüntessék be a letiltást, mert férje már nem csavarog, az életük sínen levőnek tűnik. § A. M. és ifjú felesége a férfi szüleinél lakott az első időkben. A szülök nem szívlelték a fiatalaszszonyt, ezért okosabbnak látszott, ha külön költöznek. Ugyanazon a telken, a régi szülői ház szomszédságában építettek a fiatalok családi házat, miközben két gyermekük is született. A veszekedések azonban nem csökkentek, a férj egyre durvább lett. Annyira, hogy egy szép napon az asszony fogta a gyerekeket és a saját szüleihez költözött. A tanácsadói szolgálatot már a válási szándékkal, lényegében csak jogi útbaigazítást kérve kereste föl. Elmondásából úgy tűnt, szereti a férjét, de az apósék állandó megjegyzései lehetetlenné teszik az életüket. A férj mindig a szüleit védi és mivel túl közel laknak egymáshoz, naponta számtalan alkalom adódik az összeütközésre. A tanácsadóban folytatott hosszas beszélgetés során fölmerült a kérdés: mit lehet tenni ? Nyilvánvaló volt, hogy az osztozkodás csupán a válás után, idegőrlő huzavonával történhetne, hiszen a ház az apósék telkére épült. A legpraktikusabb tanács ezért jogászi és pszichológusi indíttatású volt: húzzanak kerítést és tegyenek ajtót a két ház közé. Ha csöngetni kell, akkor az anyós is ritkábban szerencsélteti a fiatalokat. S bár az anyósnak rengeteg hibája igaznak bizonyult, a fiát és az unokáit szerette. Ezért a vele folytatott beszélgetésen döbbenten fogadta a menye — az adott körülményekben elvben a szakemberek által is támogatott — válási szándékát. Megértette, hogy ez mit jelentene a gyerekek életében. Ő is engedett. És bár a fiatalok beadták a válókeresetet, a tárgyalásra már nem mentek el... 5 L. F. és felesége egy gyárban dolgozott. A kezdeti nagy szerelem elmúlt, az asszony pedig egyre többet ivott. Férje küzdött érte, többször próbálta az elvonókúrát is, de semmi nem segített. Az asszony egyre mélyebbre süllyedt, előfordult, hogy részegen fenyegette, üldözte általános iskolás gyermekeit. A férj végül döntött: nincs más megoldás, csak a válás, mert a kamaszodó gyerekek tönkremennek ebben a légkörben. L. F-ék szép családi házban éltek, amelyet még a házasság első éveiben közösen építettek. Nyilvánvaló volt: ha együtt maradnak a közös tulajdonban, akkor a válás is hiába történt. A házassági tanácsadó és a gyámhatóság dolgozói ezért igyekeztek az aszszonnyal egyezségre jutni, aki világos pillanataiban belátta, hogy mi volna a gyerekek érdeke. Eladták az értékes családi házat, az asszony Így nagyobb összeghez jutott és a szüleihez költözött. A'férj a ráeső részből szövetkezeti lakást vásárolt, amit lakályossá, barátságossá tett. A gyerekek az apjukkal maradtak, s ez a tény az anyát is felrázta elesettségéböl: a válás óta kevesebbet iszik. 5 — Ha töredékében is, de megmenteni az egymás iránti tiszteletet, illetve azt, ami a házasságból még megmenthető, főképp a gyermekekért. Ez a mi feladatunk! — összegezi törekvéseik lényegét a házassági és családi jogsegélyszolgálat vezetője. 17
