A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-09-16 / 38. szám

Az 1912-ben alapított Deutsche Büche­reiben, az NDK legnagyobb könyvtárában őrzik a világ legteljesebb német nyelvű gyűjteményét. A könyvtár jelenleg 7—8 millió német- és idegen nyelvű bibliográ­fiai egységgel rendelkezik. Épületét már eleve úgy tervezték, hogy az szükség ese­tén bővíthető legyen. S jóllehet 1958-ban és 1963-ban már rákényszerültek arra, hogy egy-egy szárnnyal megnöveljék a könyvtár törzs-épületét a rohamosan sza­porodó könyv- és kéziratanyag elhelyezé­sére ismét bővíteni kellett a raktárul szol­gáló lehetőségeket. Most fejezték be an­nak az ötrészes, gigantikus raktártorony­nak az építését, amely hosszú időre bizto­sítja majd az új szerzemények szakszerű tárolását. Toronyfogyókúra — melynek során az Eif­fel több mint ezer tonnával lesz könnyebb Monroe a falon, Monroe a fürdő-Ezúttal immár a huszadik alkalommal láthat­tuk együtt a szlovákiai textil- és cipőipar válogatott termékeit a „Trenčín — a divat városa" elnevezésű kiállításon. A fejlődés, a változás szembetűnő, az, hogy konfekcióból, cipőből ismét közelebb kerültünk ahhoz, ami ma divatos, „menő" holmi. Korábban nem egyszer azt tapasztaltam, hogy itt, a kiállítá­son két évvel korábban divatos ruhákat mu­tattak be újdonságként, piacrahozásukig még további két évet kellett várni. Tehát a tervezés-kivitelezés-árusitás folyamata, há­rom-négy évig is eltartott. A mostani kiállítást szemlélve arra a meg­állapításra jutottam, hogy kezdjük behozni a lemaradást. Műszálból azt gyártjuk, amire alkalmas, pamutból, amihez szükséges, a többi a pamut és a műszál ilyen-olyan ará­nyú keverékéből készül. Az anyagi-műszaki bázis szilárd, rugalmasan tud újítani. Jöhet­nek a divattervezők, eldönthetik, milyen lesz a szoknya hossza, bősége, az ujjak beállítá­sa, egy vagy három gombos lesz-e a zakó, legyen-e a nadrágon hajtóka vagy ne? A nosztalgiahullám visszahozta a húszas, har­mincas, ötvenes, hatvanas évek divatját. Most ott tartunk, hogy minden divatos. Pon­tosabban: elérkeztünk az öltözködés kultú­rájához. Mindenki viselheti azt, amiben jól érzi magát, ami korához, életstílusához, munkájához, egyéniségéhez a legjobban illik. A fentieket figyelembe véve határozták meg a kiállítás központi programját a következő­képpen : készruhát tizenötmillió ember szá­mára. S valóban, nincs az a korosztály, az az életvitel, amihez a megfelelő ruhaneműt ne lehetett volna fellelni. Biztos vagyok benne, hogy minden látogató megtalálta a maga számára azt, ami évszakonként és napsza­konként viselhető. Igen, ott a kiállításon. De mi van és mi lesz a boltokban? Megtalál­juk-e ott is azt, amit keresünk? Ez ma már csupán a térbeli és időbeli elosztáson múlik. A CSKP XVI. kongresszusa, valamint a Központi Bizottság legutóbbi ülése a tudo­mányos-műszaki forradalom felgyorsítását jelölte meg a társadalom legsürgetőbb fela­datának. A tudomány és a technika eredmé­nyeinek felhasználásához és továbbfejleszté­séhez a könnyűipar ágazatai rendelkeznek a szükséges előfeltételekkel. Kiterjedt a mű­szaki-anyagi bázis, világviszonylatban is je­lentős a csehszlovák tudományos kutatás. Az orsó nélküli fonás technológiájának kidol­gozásával felsorakoztunk a világ első orszá­gai közé. Eredményeink nagyon szépek, en­nék ellenére nem állhatunk meg ezen a színvonalon. Újabb és újabb problémák keletkeznek majd abból, hogy a könnyűipar nyitott ipar, eredményei nagy mértékben a nyersanyag minőségétől függenek, a nyersanyagok jó része pedig behozatalból származik. A textil-, készruha- és a bőripar fejleszté­sét, a nemzetgazdaságban elfoglalt helyét meghatározó, 1995-ig szóló távlati terv egyértelműen a mennyiség csökkentését irá­nyozza elő, a minőség egyidejű növelése mellett. A terv előírja, hogy a szükségleteket jó minőségű, magas esztétikai színvonalú termékekkel kell fedezni. Hasonló szemlélet érvényesül a kivitelre szánt termékeknél, ahol a minőség', a divatosság, a mutatósság nemegyszer meghatározói az exportálható mennyiségnek. A fentiekben megfogalmazott cél elérése érdekében az iparnak kissorozatokban gyár­tott, divatos és esetenként luxustermékekkel kell jelentkeznie a piacon. Erőteljesebben kell növelni a szabadidő-ruhák mennyiségét. Bár a tárlókban és a divatbemutatókon sok sza­badidő-ruhát és sportöltözetet láttunk, úgy gondolom, ez nem elegendő. Strandolni, vízi sportot űzni, sízni legfeljebb kétszer két hetet érünk rá évente. De mindennap kell főzni, mosni, porszívózni, autót bütyköln, kerítést mázolni, kertet kapálni — ez mind szabad időben végzett tevékenység. Eddig sem annyira a nők ruhatárával volt baj. Azt már rég hirdetik a divatlapok, hogy otthon is csinosan kell járni. Amelyik nő adott magá­ra, meg is tehette, de a férfiakról valahogy eddig megfeledkeztek. Pedig már nagyon unalmas volt a kék, olykor zöld, imitt-amott oldalcsíkkal díszített melegítő. S a nyárra nem maradt más, mint a fehér trikó és a karton rövid nadrág. Most láttam férfiak számára készített mértani alakzatokkal (ez a legdivatosabb) ujjas és ujj nélküli pamut trikókat, hozzá ugyanolyan anyagból bermu­­da-nadrágot. S a színek is megváltoztak. Betört a sárga, a narancssárga, a türkiz — persze csak mint díszítő elem, de ott van. Nagyon jól mutatnak ezek az együttesek. A kiállítás nemcsak arra volt jó, hogy lássuk mi van, hanem arra is, hogy rájöjjünk, mi hiányzik. Nem lesz pamut vagy gyapjú nagymintás harisnyanadrág —- pedig ez már két esztendeje divatba jött, és nagyon egész­séges viselet lenne, ha volna. Az átállás nehéz — mondta a harisnyagyár képviselője. Bízzunk benne, hogy majd csak sikerül nekik. A jövő esztendőben gyökeres változás vár­ható a cipőipari termékekben. Csupa kényel­mesnek látszó, puha bőrből készült lábbelit láttam. A hölgyek alkalmi cipellői a lapos sarkú balerinától a 3—4 cm magas sarkú, karcsúsított telitalpúig terjedtek. A csizma­divat ezen a télen még nem változik nagyot. A magas sarkú, térdig vagy lábszárközépig érő csizma fog dominálni. Persze, aki csak napi 2—3 órára bújtatja bele a lábát, annak megfelel, de utazáshoz, bevásárláshoz már kényelmetlen. De már jön a pilótacsizma. Lényege, hogy lapos sarkú és egész térdig melegít. A termelő és a fogyasztó között a kereske­delem az összekötő kapocs. Ezért tehát sok múlik a kereskedelem szakemberein, akik a termelők kínálatából választanak, hogy majd mit kínálnak ők a vevőnek. A vonal oda-visz­­sza alapon működik. A kereskedelem tudja a leghamarabb, mit keresnek az emberek. Ilyenkor ősszel, a turistaidény végezetével fokozottan érvényes ez a tétel. Aki külföldön járt, szeretné itthon megvásárolni, amit ott látott. Hozzánk is ellátogattak más ország­beli emberek, megnéztük öltözetüket, s nemegyszer láttuk, hogy olyan ötletes, ké­nyelmes holmikban járnak, s mi magunk is szeretnénk ilyeneket viselni. Nagyon gyorsan születik és. terjed egy-egy új divatirányzat. Ján Hajmach mérnök, a Szlovákiai Textilipari Tröszt vezérigazgatója szerint a divat nem más, mint a változás szüntelen, folytonos dinamikája. Nem is az a lényeg, hogy ezt a változást a konfekcióipar minden méretben és nagy szériában kövesse, hanem az, hogy jó minőségű, tartós, árban mindenki számára elérhető cikkeket gyártson, úgyhogy a min­denkori divatáramlatot követni óhajtó igé­nyes vevő is találja meg a boltokban azt, amit keres. Azt hiszem, nálunk is kezd tért hódítani ez az irányzat. A nagy készruhagyá­rak is készítenek kisszériás termékeket, és egyre nagyobb szóhoz jutnak a kisipari ter­melőszövetkezetek. A cipő- és bőrdíszmű­ipari szövetkezetek termékeit már megsze­rettük és minden idényben újra várjuk, szá­mítván arra, hogy rugalmasabban követik a divat változásait, mint a nagy gyárak. Joggal bizakodunk tehát, hogy divatáruboltjaink kí­nálatára a jövőben egyre inkább a változa­tosság és a sokrétűség lesz a jellemző. FISTER MAGDA Fotó: archív 9

Next

/
Thumbnails
Contents