A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-16 / 38. szám
A Gsemadok életéből A KOZOS MUNKA ÖRÖME Községünkben Péterfalán (Petrovce) a CSEMADOK helyi szervezete 1954-ben alakult meg, tehát 5 évvel az országos alakuló közgyűlés után, mindössze 35 taggal, noha abban az időszakban még közel 700 lakosa volt a községnek a hozzá tartozó pusztákkal együtt. Jómagam 1973. november 20. óta vagyok a szervezet elnöke, valamint ugyanezen idő óta a helybeli Művelődési Otthon vezetője, tehát 10 éve irányítom szervezetünk munkáját 13 tagú vezetőséggel. Jelenleg a községnek már csak 420 lakosa van, a szervezetnek viszont 107 a taglétszáma, ami 25 százalékos szervezettséget jelent. Községünkben az efsz 1957-ben alakult meg, majd 1971-ben egyesült a Gömöralmágyi Május 1 Efsz-szel. Én is ennél a szövetkezetnél dolgozom 1970-től, jelenleg mint föagronómus. Községünket 1971-ben sajnos „leértékelték", azaz nem fejlődő településnek nyilvánították, azóta nem lehet építkezni, sem a községet fejleszteni, ami magával hozta, hogy nagyon sok fiatal beköltözött a járási székhelyre, Rimaszombatba vagy más városokba. Községünk akkori és jelenlegi vezetőinek köszönhető, hogy mégis egyike a legjobban közművesített településeknek a járásban. 1969 óta van nálunk vezetékes víz, a község mind a négy utcája portalanított (aszfaltozott), a patakok rendezettek, betonlapokkal vannak kirakva. 1973-tól korszerűen berendezett ifjúsági klub működik, a sportszervezet 1974-ben új öltözőt kapott, és a pályának fedett lelátója van. 1976-ban épült fel az új kultúrház, az új bolttal és vendéglátó üzemmel együtt. Ezeknek az anyagi javaknak a létrehozása becsületes dolgozóinkak köszönhető. Az említett építkezéseket még „leértékelés" előtt sikerült befejezni, vagy még volt lehetőségünk befejezni azt, amit ekkor kezdtünk el építeni. Mielőtt szervezetünk és csoportjaink munkájának részletes ismertetésére rátérnék, el kell mondanom, hogy 1976-ig, tehát a kultúrház átadásáig, a községnek egyáltalán nem volt A citerazenekar kultúrháza, a régi vendéglő nagytermében volt egy színpad, itt rendeztek elődeink színdarabokat, illetve rendeztük még mi három éven keresztül. Ennek ellenére az ötvenes és hatvanas években is élénk tevékenységet fejtett ki szervezetünk, főleg a színjátszó és a tánccsoport. A színjátszó csoport nem csak a „hazai" közönségnek játszott, esetenként a környező falvakba is ellátogatott. A tánccsoport főleg itthon különböző ünnepségeken szerepelt, egy alkalommal, 1959-ben meghívást kaptak Gombaszögre, ahová el is mentek, egy rozsnyói származású tanítónő, Szútor Éva vezetésével. Azóta a tánccsoport nem ért el különösebb sikereket, csak itthon szerepeltek magyar vagy cigánytánccal. A legnagyobb probléma mindig az volt és ma is az, hogy nem volt és jelenleg sincs szakképzett táncvezetönk. A másik jelentős oka a gyengébb és ritkább szereplésnek, hogy községünkben nincsenek cigányzenészek, így a zenét hanglemezről vagy magnóról játsszuk a próbákon, sőt sokszor az előadásokon is, ha nem sikerül cigányzenét biztosítanunk. Nagy problémát jelentenek az anyagiak, mert a zenészek a próbákon és a bemutatón is csak pénzért hajlandók közreműködni, és bizony elég sokat kérnek. Főleg ezek a tényezők játszanak nagy szerepet a tánccsoport munkájának sikerében vagy sikertelenségében. Az elmúlt tíz év alatt két kisebb kórus, egy női és egy férfi éneklő csoport működött nálunk. Általában a nők értek el nagyobb sikereket a körzeti, valamint a járási versenyeken és fesztiválokon. Ez annak tudható be, hogy az asszonyok, lányok kitartóbban eljártak a próbákra, összeszokottabbak, és általában egy generációhoz tartoznak. A férfiak sokszor cserélődtek, nem volt meg a rendszeresség a próbákon való megjelenésben, főleg szubjektív okokból. Ami a Tavaszi szél... elnevezésű központi rendezvényt illeti, énekeseink, népi hangszerszólistáink mérik össze tudásukat, ott látom, látjuk a hibát, (a csoport nevében is mondom), hogy negatívan hat az emberekre a zsűrizésnek jelenleg érvényben levő módja. Szerintünk egészségesebb lenne a szereplőkre nézve, ha az értékelő bizottság tagjai a műsorszám elhangzása után külön-külön jeleznék az általuk adott pontok számát, s ezek összegzésével jönne ki azután a végeredmény. így elejét lehetne venni az olyan megjegyzéseknek, hogy a zsűri a műsor után az irodában dönti el a sorrendet, nem pedig a közönség előtt. Az ilyen elbírálás nagyon fontos volna a járási és kerületi fordulókon és természetesen az országos döntőben is, azonkívül tekintetbe lehetne venni a közönség szavazatait is. Ez a fajta elbírálás szerintünk igazságosabb volna, és kevesebb lenne a magát sértve érző csoport, ami miatt sajnos sokan abbahagyják az amatör művészeti tevékenységnek ezt a módját. Citerazenekarunk az elmúlt tíz év alatt kettő is volt. Az egyik a héttagú férfi citerazenekar, 1976-ban megszűnt. A másik 1976-ban alakult, tagjai 15—18 éves di-. ákok, rendszeresen működik és már bejutott a Tavaszi szél országos döntőjébe. Sikerei annak tudhatok be, hogy van egy állandó vezetője, Pelle Géza. Ezek a fiatalok szeretik, amit csinálnak, szeretik a zenét. Ehhez nagyban1 hozzájárul a jó irányú családi és iskolai nevelés. Színjátszó csoportunk, a CSEMADOK helyi szervezet megalakulása óta állandóan működött, csak természetesen a tagok cserélődtek időközben. Ez azért sajnálatos, mert főleg ez az oka, hogy nem sikerült kiemelkedőbb sikert elérnünk, mert amikor a csoport már összeszokott, mindig van, aki vagy elköltözik vagy férjhez megy más községbe, városba. Színjátszóink legnagyobb sikerüket 1978-ban érték el, a 2. helyen végeztek a járási vetélkedőn. Minden évben bemutatnak egy-egy színdarabot, sőt, vannak évek, amikor kettőt is, de az említett ok miatt még nem jutottak tovább a járási versenynél. Szerencsére az elvándorlás kezd megszűnni, így nős férfiakból és férjes asszonyokból próbáljuk állandósítani a csoportot. Bízunk próbálkozásunk sikerében. A következő évadban Móricz Zsigmondi „Nem élhetek muzsikaszó nélkül" című színmüvének bemutatását tervezzük. Az amatör színjátszás további fellendítésének egyik feltétele szerintünk, ha minél több színmű szövegkönyvét jelenteti meg a LITA, akár hazai, akár külföldi íróktól, valamint régi klasszikusoktól. A közönség nálunk főleg a vígjátékokat, valamint a Jókai és Móricz regényeiből készült színdarabokat kedveli. A Jókai-napokra való eljutás kérdését mi a következőképpen látjuk. Járásunkban elég alacsony színvonalon van jelenleg az amatőr színjátszás, de ha szorgalmasan dolgozunk, mi is eljuthatunk Komáromba. Szerintünk a járási versenyt úgy kellene megszervezni, hogy az ott előadásra javasolt színdarabok ne egy napon kerüljenek bemutatásra, hanem naponta, csak egy. a válogatást végző központi zsűri előtt. Ez azért fontos, hogy minden csoport nyugodt körülmények között tudjon felkészülni az esti előadásra, és nyugodt körülmények között tudja bemutatni a betanult darabot, vagyis nem kell sietni a soron következő műsor miatt. Azonkívül estére a közönséget is jobban lehet szervezni mint napközben, ami szintén fontos, hogy ne üres teremben játszszon a csoport. Természetesen fontos, hogy legyenek képzett rendezők tehát továbbra is szorgalmazni kell az amatör színjátszó csoportok rendezőinek iskoláztatását. Ennyi, amit érdemesnek tartottam elmondani a péterfalai helyi szervezet amatör művészeti csoportjaink működéséről. Azt hiszem, megfelelő összefogással, jó szervezéssel, odaadó hozzáállással egy kis lélekszámú községben is lehet tartalmas kulturális tevékenységet folytatni. ÁDÁM ISTVÁN Ezek Bajusz János mázas edényei. A sorban az első a gömöri öreg mintás tejescsupor. A 15 ktlas lada Fejehaj és babakocsi a kiállításról 6
