A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-09 / 37. szám
Több mint tizenötmillió szovjet gyermek jár bölcsödébe vagy óvodába, de a szülök csak az egy ötödét fedezik a költségeknek, a többit az állam adja. Az óvodában a gyermekek játék közben sok szakmával ismerkednek meg. A képen az Ukrán Szovjet Szövetségi Köztársaság egyik óvodájában doktorosdit játszanak a gyerekek. Sokféle verseny van a világon. Van komoly és vidám is. A vidám versengéshez tartozik a fakádban való hajózás. Ezt a versenyt Tokió mellett szokás megrendezni. Amint látható nem mindenki ér célba. Sxuperbrekl — at lábbal, Zsebibaba mekcipőben, lábmű tét után. A BAZALT Aki tiszteli a rideg-hidegnek tűnő, szürkéskék színű követ, nem más, mint Czipo János korláti (Konrádovce) lakos, a Szlovák Kőipari Vállalat bolgáromi (Bulhary) üzemrészlegének volt vezetője. Losonc (Lučenec) környéke köztudottan gazdag kőipari hagyományokkal rendelkező vidék. A lévai (Levice) nemzeti vállalat losonci üzemének igazgatóságához 11 üzemrészleg — kőbánya tartozik —, így a bolgáromi is. Jozef Pavílek mérnök, az üzem igazgatója készségesen segített abban, hogy mielőbb találkozhassan a bazalt tisztelőjével, ha úgy tetszik, értőjével és szerelmesével, a volt kőfaragóval, mesterrel, vezetővel. Mint ahogy a földművelő a földet, halász a vizet, vadász az erdőt, mezőt, a kőfaragó a követ szereti és tiszteli, mert számára az jelentette és jelenti az élet forrását. Csakhamar szemtől szemben álltam Czipo Jánossal. Ha nem tudnám, talán el sem hinném, hogy tavaly óta nyugdíjas, s hogy ez év októberében tölti be a hatvanadik életévét. Korát meghazudtoló a mozgása és a szellemi frissesége. — Remélem tudja, hogy miért kerestem fel? — tettem fel első kérdésemet nyomban a bemutatkozás után. — Sejtem ...— felelte bólogatva, s megtoldotta egy szerény mosollyal. A bólogatásával és a mosolyával mintha azt sugallta volna felém, hogy felesleges akkora hűhót csapni a személye körül, nincs arra semmi szükség, hiszen semmi rendkívülit nem tett az elmúlt hatvan év alatt, csak dolgozott. Tehetsége és képessége szerint végezte a dolgát, azt, ami a sorsa által kiméretett rá, vagyis tiszta emberként, nagy-nagy akarattal, szorgalommal és becsülettel próbált helyt állni a munkában, tenni valamit a társadalmi haladásért, s azon keresztül a családjáért. Hogy miért kerestem fel? Czipo János szeptember 9-én, a bányásznap alkalmából magas állami kitüntetésben részesül. A szocialista társadalom a Munka Vörös Csillag Érdemrend adományozásával ismeri el a hatvanéves Czipo János hasznos tevékenységét és becsületesen végzett munkáját. Természetesen mindez nem olyan egyszerű és magától értődő valami, mint ahogy azt néhány sorban megfogalmazza az ember. Sokkal összetettebb és mélyebb vonulatú esemény. A hatvanéves emberek és az idősebbek általában úgy érzik, hogy szinte észrevétlenül és foghatatlan gyorsasággal suhantak el fejük felett az évek. Úgy tűnik, hogy gyerekként csak tegnap vagy tegnapelőtt pecáztak a patak vizében, kergettek tarka pillangót a réten, másztak fel a fa hegyébe madárfészek után, almát, cseresznyét csentek a domboldalon, vagy izzadó tenyérrel remegtek a tábla előtt. .. egyszóval: mintha álom lett; volna az egész. Pedig dehogy volt álom! Arra akkor döbben rá az ember, ha megpróbálja visszafelé forgatni az idő kerekét, és aprólékosan végiggondolja az életét. Mennyi gonddal, bajjal és nehézséggel kellett szembenézni! Hány szorongással teli éjszakát kellett átvirrasztani! Hány kemény és kitartó munkával eltöltött hét, hónap, év és évtized vitte, vitte el lassanként az erejét!... Ha mindezt végiggondolja az ember, roppant hosszúnak tűnik a hatvan év ... Czipo János édesapja kockázó-kőfaragó volt. Maga mellé vette a tizenöt éves „Jani fiát", aki éppen hogy csak kiállt az iskolából, és megtanította vele a kőfaragó mesterség minden csínját-bínját. Ő oltotta bele a munka és a bazalt szeretetét s tiszteletét. Elhitette vele, hogy a szürkéskék színű kő nem holt anyag, amely a kalapács ütései alatt úgy pattan, úgy hasad, ahogy a kalapácsot fogó kéz akarja, miközben zengőn dalol, mert él. És tovább él apróra zúzva a vasutak talpfái között, hasábként a járdák, sétányok szegélyében, kockaként pedig az utak és terek A bányásznap alkalmából kitüntetett Czipo János Czipo János és Gömöri András A Munka Vörös Csillag Érdemrend burkolatában. Tovább él és tovább énekel a virgonc gyereksereg talpa alatt, a csinos lányok és asszonyok lépteinek a ritmusára, s visszafogott csendességgel suttog a megfáradt, idős emberek csoszogása nyomán ... Már a kezdet kezdetén kiderült, hogy Czi-TISZTELŐJE po János nemcsak szorgalmas, becsületes és munkabíró fiatalember, hanem kiváló szervezői készségekkel rendelkezik. Felettesei csakhamar észrevették és felfigyeltek rá. Történt az ötvenes évek elején, pontosabban 1953/54-ben, hogy a kulturális élet területére szánt emberek részére tanfolyamot szerveztek Budmericén ... Nos, Czipo János is hallgatója volt annak a tanfolyamnak. A múlt homályából felderengnek az ott töltött napok és hetek emlékei, s előbukkan néhány közös ismerősünknek a neve: Bodnár Béla, Gyurcsó István, Rados Pál, Béres Ferenc, Koncz Béla ... A tanfolyam befejezése után Czipo János a CSEMADOK kerületi instruktora volt, de csak négy hónapig. Szíve vissza húzta a köves szakmába. Később a felettesei — figyelembe véve a képességeit — megbízták a bolgáromi üzemrészleg vezetésével. Mindez 1957-ben történt. Azóta egyhuzamban, megszakítás nélkül, kerek 25 éven át töltötte be a vezetői tisztséget. S hogy milyen vezető volt? Határozott, következetes, célratörő és emberséges. Mindig, minden helyzetben pontosan tudta, hogy mikor mit, miért és hogyan kell csinálni. Soha semmi nem kerülte el a figyelmét. Ismerte a köves szakma minden fogását és fortélyát, őt nem lehetett becsapni, sem félrevezetni. Ha netán valaki megpróbálta, csakhamar ráfázott. Czipo Jánosnak rendkívül jó érzéke van az új technika és technológia bevezetéséhez és gyakorlati alkalmazásához. Mindig rendkívüli figyelmet szentelt a dolgozók egészségének és munkavédelmi biztonságának. A szocialista vagyon védelmét sem hanyagolta el. 1951-óta tagja Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Czipo János az 1968/69-es kritikus időszakban sem tántorodott meg, szilárdan állt a marxizmus—leninizmus eszméinek a talaján. Tapasztalt kommunistához méltó módon hirdette dolgozói körében a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság eszméit, rendkívül fontosságot tulajdonítva a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátságnak. Czipo János 34 éve él együtt a feleségével, Máriával, aki mindenkor hűséges társa volt, s aki mindig és mindenben segítette és támogatta. Ha olykor-olykor elkeseredett, bíztatta, ha meg a munkában elért eredményeinek örült, osztozott az örömében. Két fiát — Istvánt és Jánost — ugyanolyan szellemben nevelte, mint ahogy őt valamikor az édesapja. S az eredménye: folytatva a család hagyományait, ök is a köves mesterséget választották. (Bár, amint hallottam, az egyik fiú a közelmúltban hűtlen lett a szakmához). Három unokája van: két fiú és egy lány. Három, öt és tizenhárom évesek. Kölcsönösen tisztelik és szeretik egymást. Miért is ne szeretnék. Bizonyára szeretetre méltó a nagypapa, aki felhalmozódott bölcsességéből sokat átad nekik, ő maga pedig az unokái közt újra meg újra megidézheti és átélheti a gyerekkorát... Czipo János mindig szerette a szépirodalmat. Nagy-nagy elfoglaltsága közepette is szakított magának időt az olvasásra. Most talán, talán még több ideje jut rá. Szívesen nézi a televíziót, különösen a sportközvetítéseket kedveli. Czipo János 45 éve dolgozik a szakmában, amit a nyugdíjaztatása után sem hagyott abba. Gazdag tapasztalataiból fakadó hasznos tanácsaival segíti és támogatja Gömöri Andrásnak, az üzemrészleg jelenlegi vezetőjének a munkáját. Czipo János egész életében semmi rendkívülit, semmi mást nem tett, „csak dolgozott". Magas állami kitüntetése jó munkáját dircóri LOVICSEK BÉLA (A szerző felvételei (2) és archív (1) 9
