A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-26 / 35. szám
Hallottukolvastukláttuk KIÁLLÍTÁS Kerámiaszobrok a Dunamenti Múzeumban Imrich Vanek szobrászművész müveit bemutató kiállításra invitál a komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeum (nagyon ötletes) meghívója és szép színes plakátja (eddigi kiállításaiknak talán legszebb plakátja). S úgy érzem, hogy a meghívó ötletessége és a plakát színes szépsége nagyon szerencsésen és nagyon találóan utal a kiállításon látottakra. Mert a — július közepétől augusztus végéig tartó — kiállítás látogatói egyrészt jónéhány újszerű ötlettel (illetve megoldással) találkozhattak a kiállított anyagban, másrészt viszont lenyűgözően szép látványban lehetett részük. Az ötvenkét éves — érsekújvári születésű — Imrich Vanek ugyanis hazai képzőművészünknek a kevésbé „beskatulyázható" alakjai, egyéniségei közé tartozik. 0. Eckert nemzeti művésznél tanult 1956—62 között a prágai Iparművészeti Főiskolán, s egy olyan új útján indult el a kerámia (és szobrász) művészetnek, amely teljes egészében eltér a klasszikus értelemben vett „kerámia-felfogástól", amely a kerámiának elsősorban használati, másodsorban (és esetlegesen) dekoratív szerepét-jellegét ismeri el. Az általa indított „bizonyítási eljárás"; márminthogy a kerámiának teljes létjogosultsága és helye van a szobrászatban is, már az indulásnál heves vitákra adott okot, s ezek a viták lényegében még mind a mai napig nem zárultak le teljes egészében. A kiállítás anyagát látva úgy érzem, hogy a „Vanek-pártiak" mellett kell, hogy letegyem a voksomat. Mert a látvány, melyet ezek a kiállításon látott alkotások és a bennük (általuk) megfogalmazott művészi hitvallás nyújtanak, tényleg lenyügözőek. Mesterien ötvöződnek ezeken az alkotásokon a szobrászati és festészeti elemek a kerámiai eljárásokkal, s mindezek az alkotó művész magasfokú anyagismeretével (egy kis szójátékkal élve akár „anyagismeretet" is írhatnék) párosulva elgondolkodtató, lenyűgöző kerámiaszobrokban és kerámia-faliképekben „keltik életre" a művész elképzeléseit. További erénye az alkotónak, hogy a színek gazdag kavalkádjában újra megtalálta helyét az aranynak is, amely ugyan a régebbi korok képzőművészetében nagyon is használatos volt, az újabb- és a mai művészetben viszont inkább a giccs egyik jelképeként van számontartva. A művész — már említett — magasfokú anyagismeretére vall tehát az is, hogy alkotásain úgy használja az aranymázt (aranyzománcot), hogy az méltóságot kölcsönöz ezeknek az alkotásoknak. S bizonyíttatva látszik az is, hogy a kerámiának helye és rangja van a monumentális szobrászatban is. Egyik legjelentősebb monumentális alkotása a művésznek éppen szülővárosában, az érsekújvári urnaligetben látható. Németh Gyula FOLYÓIRAT Érdekes kezdeményezés A Pravda, az SZLKP KB napilapja a szocialista államokban működő Latin- Amerika-kutatók érdekes kezdeményezéséről számol be. Elsősorban Latin- Amerika kultúráját és irodalmát boncolgatják, mely világszerte egyre nagyobb megbecsülésnek örvend. A 20. századi irodalmi művek új kifejezésformákat keresnek eredeti nemzeti és népi sajátosságaik bizonyítására. Ez a törekvés mindinkább megnyilatkozik a 60-as és 70-es évek prózatermésében, Asturias, Carpentier, Rulfo, Cortázar, Sábát, Márquez vagy Llosa munkásságában. A modern latin-amerikai művészet és irodalom szintetikus jellegű, ami annyit jelent, hogy a hazai hagyományokat egybeolvasztja a Kolumbusz előtti időknek és a gyarmatosítás időszakának jegyeivel, valamint a világirodalom tartós eredményeivel. A latin-amerikai feltételek között évszázadokon át fajok, kultúrák és civilizációk keveredtek, minden esetben alárendelve a gyarmatosító és újgyarmatosító társadalmi-gazdasági törekvéseknek. A hangsúly természetesen a latin-amerikai összefüggésen van, ugyanis a szerzők egyúttal szervesen és funkcionálisan átvesznek eltérő vagy idegen nemzeti vonásokat, s művészetüket ennek alapján is a nemzeti felszabadító és antiimperialista harc szolgálatába állítják. A szocialista államok hispanistái munkacsoportokban dolgoznak. A realizmus és forradalmi mozgalmak Latin-Amerikában és a Karib-térségben a 60-as és 70-es években című tervezeten. A tervezetet a kubai Tudományos Akadémia Irodalom- és Nyelvtudományi Intézete koordinálja, és 20 spanyol szakos vesz részt benne a Szovjetunióból, Magyarországról, Csehszlovákiából, Kubából, az NDK-ból és Bulgáriából. A munkacsoport három problémakörben tevékenykedik. Az első csoport a forradalmi folyamat és az eszmei-esztétikai álláspont összefüggéseit taglalja, s szól a tényirodalom jelentőségéről valamint a kritikáról. A második csoport, amelyben csehszlovák és kubai szakemberek is részt vesznek, az 1959-es győzelmes kubai forradalom utáni fejlődési folyamatokat tárgyalja. A harmadik csoport kizárólag a többi spanyol nyelvterületü ország politikai, gazdasági és kulturális összetevőit boncolgatja. A munkák befejezésének határideje 1984. A tanulmányok Kubában jelennek meg spanyol nyelvű kötetben. Köböl kúti József HANGLEMEZ Fiatalok zenekari vezérkönyve „Nálunk mindenki csak zongorázni akar" — mondottá egyik nyilatkozatában Kodály Zoltán. Valami furcsa visszaesést tapasztalunk a vonós hangszereknél, pedig a zongora nem is gyermeknek való hangszer, a billentyűzete felnőtt férfi kezére van méretezve. Németországban még egy ifjúságnak való harsonát is feltaláltak, ami valószínűleg könnyebben szólal meg és nem erőlteti meg a tüdőt. Amerikában minden iskolában van fúvószenekar, és a lányok éppen úgy közreműködnek benne, mint a fiúk". Eddig az idézet. S valóban, ma a legkisebbek ritkán kerülnek kapcsolatba a hangszerekkel. Emlékszem, hogy gyermekkoromban órákig bámultam a térzenét adó katona- postás- vagy tűzoltózenekarok hangszereit, a dobokat, a csillogó trombitákat, réztányérokat. Manapság ritkább a térzene, s a gyermek többnyire csak május elsején, vagy más ünnepi felvonuláskor találkozik a hangszerekkel, s nem is mindegyikkel. Pedig a hangszerek megismerése a zene, az előadott mű iránt is felkelti a kis hallgató érdeklődését. Ezért jó szolgálatot tett a zenei nevelés ügyének a PÁNTON hanglemezkiadó, hogy lemezre rögzítette a Cseh Filharmonikusok Zenekarának egyik tavalyi nyilvános, a gyermekek részére tartott hangversenyét. A lemez egy cseh kortársszerzö: Ján Ha-’ nuš zenekarra és gyermekkórusra írt müve: Cseh év — ősz — mellett századunk kiváló angol komponistájának Benjamin Brittennek „Fiatalok zenekari vezérkönyve" című kompozícióját tartalmazza. Britten, nagy elődjének, a XVII. században élt Henry Purcell-nek egy témáját dolgozza fel. A variációs részben bemutatja a különböző hangszercsoportokat, és egy-egy jellegzetes dallammal vagy kísérő figurával jellemzi a hangszereket, felsorakoztatja a hangszeres játék különböző változatait. A szerző a variációkhoz és a hangszerekhez rövid, tömör magyarázatot is ad — a lemezen Petr Haničinec olvassa, szépen érthetően. Bevezetőben a teljes zenekar tolmácsolja a Purcell-témát, majd az egyes hangszerek jutnak szóhoz: a fuvola és a piccoló, majd az oboa meg a klarinét, a rézfúvók, ütőhangszerek végül a vonóscsalád tagjai. A befejező fúgában a hangszerek ismét ugyanabban a sorrendben lépnek be szólamaikkal, mint a változatok esetében. Az előadók — a Cseh Filharmónia zenészei, akik szólistaként, kamaraegyüttesek tagjaként is világszerte ismertek — ezúttal is kitünően oldják meg feladatukat, nemkülönben a cseh karmesterek középnemzedékének egyik legtehetségesebbje: Jifí Bélohlávek. A tavaly készített lemez ezekben a hetekben került a boltokba, ami a lemezeink „lefutási idejét" ismerve, még nem a legrosszabb, csak éppen az a bökkenő, hogy a gyermekév alkalmából készült. A legtöbbször a boritó okozza a késedelmet, de Kvéta Pacovská modern, a gyermek fantáziáját megmozgató illusztrációjára érdemes volt várni. Talán csak némi magyarázó szöveget hiányoltam a borítón.-del-Innen'onnan A Melódia hanglemezgyártó vállalat most első ízben adományozott arany lemez díjat a különböző együtteseknek, zenekaroknak, szólistáknak és zeneszerzőknek. A Belorusz Szovjet Szövetségi Köztársaságbeli Pesznyari együttes az elsők közé tartozik, amely aranylemezt kapott. A képen az együttes vezetője, Vlagyimir Mulavin átveszi az értékes kitüntetést. Ötezer fontért kelt el a Christie's műtárgykereskedés londoni aukcióján az a háborús érdemrend, mellyel 1946-ban tüntették ki a Mercury nevű galambot. A madár sikeresen teljesítette az 1942 nyarán rábízott feladatot: titkos üzenetet továbbított Angliába a dániai ellenállók egyik csoportjától. Az útnak indított száz galamb közül egyedül Mercury tért vissza kiindulási pontjára, miután hatszáz kilométert repült leszállás nélkül. A képen Mercury „szobra" és az érdemrend. Elkészült Claude Lelouche Edith Fiatról forgatott filmje. Az Edith Piafot és Marcel Cerdant összefűző rövid és lángoló szerelem alkotja a film drámai magvát. Ez a szenvedélyes kapcsolat, mely a bokszoló világbajnok halálával zárul, a film cselekményének azonban csak egyik szála. Ennek ellenpontjaként egy másik szerelmi történet is végighúzódik a filmben, melynek „hősei" névtelenek, hétköznapi emberek, olyanok, akikről Edith Piaf dalaiban énekelt. 8
