A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-26 / 35. szám
A Prágai Nemzeti Színházban most szünidő van. A díszlet- és kosztümkészítő műhelyekre azonban csakhamar nagy és örömteli feladat vár: kosztümöt varrnak a Nemzeti Színház felújított, történelmi épületében sorrakerülő évadnyitó előadásra. Évente milliók keresik fel Leningrádot. Látni akarják a több mint száz szigeten épült várost. A szigeteket háromszáz híd köti össze, nem számolva azt a kétszázötvenet, amely a város melletti nyaralókhoz és kisebb településekhez vezet. Minden híd más, egyik szebb, mint a másik. A város lakosainak mindenkinek megvan a kedvenc hida. Ezek közül egyet látni a képen. Az új iskola Szüllő Gyuláné és kis látogatói A Lion festői tája Nagy dolog történt az elmúlt tanévben Csicsón (Čičov). Hosszú-hosszú várakozás, sok-sok kételkedés és rengeteg társadalmi munkával eltöltött idő után végre beköltözhettek a tanulók az új iskolába. A gyönyörű, tágas osztályokat, a jól felszerelt szaktantermeket, a napközis osztályban az önmagukat kínáló játékokat szemlélve az egyszeriben kitágult távlatok, lehetőségek jutnak eszembe. Mennyi mindent lehet itt megvalósítani! Milyen sok szépre, jóra, nemesre lehet rányitni a gyerekek szemét, lelkét! Előbb Wurczel Gábor igazgatóhelyettessel, majd Fördős Kálmánnal, az iskola nyugdíjba készülő igazgatójával beszélgetek. Szavai nyomán elém térül pedagógusi pályájának egy-egy állomása. Az utolsó nyolc esztendő volt a legmozgalmasabb. Ekkor készült az új iskola. Az építkezés az igazgatótól is sok többletmunkát követelt. A járási pártbizottság és a nemzeti bizottság szorgalmazására került a terv az 1976-os választási programba. Az itteni efsz vezetősége is azon volt, hogy minél gyorsabban haladjon az építkezés. Saját problémáik ellenére, mindig találtak olyan csoportot, amely bekapcsolódhatott a munkálatokba. Megértették, hogy a falu, a szövetkezet és az iskola érdeke megegyezik! A lakosság is nagyon sokat segített. Évek teltek el azzal, hogy minden szombaton és vasárnap társadalmi munkát végeztek. Szülők, volt tanulók, majdani szülök és nagyszülők jöttek a hívó szóra. Csak ilyen emberekkel, ilyen faluban, ilyen közösséggel lehetett véghez vinni ezt a nagy munkát! Fotós kollégámmal még elmentünk megnézni hogyan játszanak a napközisek a sportpályán, majd hüsölni. Arany Fácán sört inni a Lion vendéglőbe ültünk be. A járókelőkkel beszélgetve sokmindenről szó esett még. Megtudtam, hogy színházi előadást igénylő és látogató emberek lakják Csicsót. Könyvet pedig nagyon sokat olvasnak. Nosza, nézzük meg azt a híres könyvtárat! Irány a kultúrház, annak is az első emelete. Az árnyékot tartó függönyök kellemes hőmérsékletet biztosítanak a válogatni akarók számára. Válogatni pedig bőven van miben. Úgyis mondhatnám dúskálni lehet a sok jóban. A betűt szerető ember számára nem is lehet nagyobb öröm, mint bekerülni egy olyan könyvtárba, mint a csicsói. A legújabb kiadványoktól a könyvritkaságokon és a könyvsikereken keresztül a klasszikusokig minden korosztály és minden érdeklődési területű olvasó talál itt megfelelő müvet. Szüllő Gyuláné, a könyvtár vezetője, a napló fölé hajolva jegyzi érkezésünkkor a két ifjú kölcsönző adatait. — A kislányok nem is csicsóiak, de ide szoktatta őket az édesanyjuk, mert az is rendszeres olvasónk — adja a felvilágosítást a könyvtár vezetője. — Milyen a könyvtár vonzáskörzete? — A helybéli lakosokon kívül az iskolásokat is ellátjuk, tehát a kolozsnémai és a füssi gyerekeket. Ez inkább kiegészítő tevékenység, mert az iskolának is szép könyvtára van, sőt, a példás könyvtár címet is viseli. A konkurrencia egymás megsegítésére és nem legyőzésére változott. — Mi hozza be az embereket a könyvtárba? — A könyvritkaságok és a könyvújdonságok. Ha nem tudok haladni a korral, ha a megjelent müveket a lehető legrövidebb időn belül nem teszem a polcra, akkor fanyar képpel távoznának az emberek és legközelebb talán már érdeklődni sem jönnének fel. Azon kívül ez népművelői munka is, kicsit pedagógia és kicsit pszichológia is. Itt mindenkit meg kell hallgatni. És én szívesen meghallgatok mindenkit. Azért vagyok itt. Természetesen, ha elmondták mi .újság a faluban, a boltban, mit lehet kapni, mi fogyott el, mit lehetne főzni, az következik, hogy: No, adjon egy jó könyvet. Megpróbálok mindenkinek a szájíze szerint választani. Nem sokáig kell az embereket vezetni. Kinek-kinek kialakul az érdeklődési terület, a kedvenc kor, amelyről olvasni akar, vagy a kedvenc téma. Van, ki válogat. Ezer könyvet is levesz a polcról, meg visszateszi, mindegyikhez kommentárt fűz, bizony mondom sokszor helytálló kritikát, vagy értékelést hallok az olvasóimtól. Ezért, ha elérhető a mű szerzője, meghívjuk őt egy kis baráti beszélgetésre. Nyomatékül Szüllő Gyuláné elém teszi a vendégkönyvet, ahol Rácz Olivér, Batta György, Gyurcsó István, Ozsvald Árpád, Bábi Tibor, Mács József, Zs. Nagy Lajos, és Ordódy Katalin szavai olvashatók. Mindannyian köszönték a baráti beszélgetést .és dicsérték a könyvtár gazdagságát. — Ennyi jó mellett, panasza tán nincs is — fordulok tréfálkozva Szüllő Gyulánéhoz. — De bizony van panaszom! Az olvasóim panaszát továbbítom. Minden igyekezetem ellenére sem tudok elegendő magyar nyelvű pártirodalmat beszerezni. Többen látogatják a marxista-leninista esti egyetemet és nem tudom számukra előteremteni a megfelelő irodalmat. A másik panaszom, a helyhiány. De, hát ez van ... — és széttárja karját, mint aki tudja, segíteni, falat tágítani mi sem tudunk. Sok-sok igyekezetéért, odaadó munkájáért Szüllő Gyuláné 1981 -ben átvehette a Példás Népkönyvtár kitüntető címet. Lenyugvóban a nap, illő távozni. Tudom, még sok újság lenne a faluban. Többek között azt is ki kellene deríteni, mire készül a CSEMADOK helyi szervezete. A válasz meglelését az utánam jövő krónikásra, egy későbbi időpontra hagyom. Hiszen most iskolát épített minden épkézláb ember. Bízom abban, hogy dalolni, táncolni, mókázni azért még maradt kedvük, s lesz miről szólni, ha megint erre járunk. Fister Magda Kontár Gyula felvételei 9
