A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-19 / 34. szám
A MEGUJHODOTT MAGNYITKA Magnyitogorszk egyike a legnagyobb szovjet városoknak. Lakosainak száma négyszázezer. Ez a város úgy született meg, hogy egyszerre felnőtt lett. Serdülésre nem volt ideje, a szocialista iparosítás hatalmas kohászatot hozott itt létre. A Népbiztosok Tanácsa, a Munka és a Védelmi tanács határozata értelmében 1929. január 17-én megjelentek a kietlen néma sztyeppén az első építők. Alig voltak többen háromszáznál. Decemberben, amikorra Kanalától kiépítették a 150 kilométer hosszúságú vasutat, a dolgozók száma megtízszereződött, később pedig mintegy hatvanezren jöttek a Szovjetunió különböző részeiből. Ameddig az építők sátrakban, földkunyhókban, barakokban laktak, amíg csákányokkal és lapátokkal ásták az alapokat, addig Moszkva, Kijev, Leningrád, Szverdlovszk és más városok tervezőintézetei készítették a leendő kombinát építési és műszaki terveit. Az ország 150 nagyüzeme szállította a berendezéseket a Dél-Urálban épülő kombinátnak. Egyszóval: Magnyitosztroj {.á magnyitogorszki építkezés rövidítése) a hősi munkának, az egész nép egységének szimbólumává vált. A Nagy Honvédő Háború teljes felkészültségben érte a kohászati óriást. Már az első napon összehívták a kombinát aktivagyűlését, ahol határozatot fogadtak el: nem várnak a központi utasításra, ßz oNasztók egész sorát átállítják a speciális acéltermelésre. A kombinát igazgatója, G. /. Noszov, a mérnökök és az olvasztárok, acélöntők, T. /. Abramenko, D. N. Zsukov, A. Sz Pozdnyakov, M. M. Hilko és mások a világon elsőként dolgozták ki és vezették be a gyakorlatba a minőségi acéltermelés módszerét a nagykapacitású Martin-kemencékben. A kombinát gyors ütemben állította át a termelést negyven új acélfajtára, melyek részaránya a termelésben elérte a 85 százalékot. A lemezhengerde munkásai, N. A. fíizsenko mérnök vezetésével a fémkohászatban először készítettek páncéllemezt hengersorokon. így vált Magnyitka a Szovjet Hadsereg reményekre jogosító fegyvertárává. A magnyitogorszkban készült páncéllemezekből állították elő a tankok tízezreit. A kohókban olvasztott acélból készült a lövedékek milliója. A magnyitogorszkiak nagyszerű munkateljesítményét magas elismerésben is részesítették. 1943-ban a kombinát megkapta a Lenin-rendet, 1945-ben pedig a Munka Vörös Zászló érdemrendjét. A szovjet kohászat fellegvára becsülettel teljesítette feladatait a háborút követő esztendőkben is. Napjainkban a kombinát 250 féle acélt termel, ezer féle hengerelt árut állít elő. Évi három millió tonna acélt előállító óriási építésére több mint öt esztendő és 1 — 1,5 milliárd rubel volna szükséges. Hasonló növekedést értek el Magnyitkán most, de nem új kohók építésével, hanem a meglévő termelőegységek rekonstrukciójával, a berendezések és a technológia korszerűsítésével. A termelés megújításának folyamata napjainkban is tart. Az erkölcsi kopás során kieső berendezéseket újakkal cserélik fel, amelyek már nem csak korszerűek, hanem nagyobb teljesítményűek is. A termelőhelyeken korszerű a technológia. A rekonstrukció nyomán kibontakozik az új Magnyitka. G.Scserbina (APN) Bukarestben ma már nyomát sem látni a hat éwel ezelőtti földrengésnek. A Cotrocenidómbról nézve a Tábor-lakónegyed, a Cartierul Drumul Taberei derűs színekben tündököl. Innen néztek a város felé másfél évszázaddal ezelőtt, 1821-ben az orosz katonák és a Tudor Vladimirescu vezette felkelők is, akik a bojárok, majd a törökök ellen harcoltak. Itt táboroztak, amit különben a lakónegyed neve is megmagyaráz. Városnéző sétám során a Hősök terén hosszan időztem. Nevezetes hely ez is. Az Általános Katonai Akadémia épülete nemcsak impozáns látvány, hanem emlékeztető is: amikor 1944-ben a szovjet csapatok g» »Kgj 16
