A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-19 / 34. szám
Hallottuk- olvastu kláttuk FOLYÓIRAT Szellemi örökség „Szellemi örökség" címmel írt cikket Horváth Júlia a „Magyarország" 23. számába. A cikk Iszaak Emmanuilovics Babel élettársát, a ma 74 éves Antonyina Nyikolajevna Pirazskovát mutatja be, aki természetesen elsősorban Babel emlékét eleveníti fel, az író szellemi utóéletéről ad számot. Pirazskova, aki a moszkvai Metroprojekt mérnöknöje volt, majd docensként tanított a műszaki egyetemen, elmondotta, hogy manapság különösen sokan érdeklődnek Babel élete felöl. Mindenekelőtt Babel tisztelői keresik föl levélben vagy személyesen, aztán könyveinek fordítói és az író életének kutatói kopogtatnak a Moszkva belvárosától elég távol eső lakásának ajtaján. Babel hírneve 1954-es rehabilitálása óta egyre fennebb szárnyal hazájában és külföldön, híres könyvét, a Lovashadsereg-et közel félszáz nyelvre lefordították már. Tudjuk, hogy az író az 1926-ban megjelent Konarmíja (Bugyonnij lovashadsereg) és az 1931-ben napvilágot látott Ogyesszkíje rasszkazi (Odesszai történetek) könyveivel került be a szovjet irodalom - élvonalába. Elbeszéléseit lelkesen fogadták, ugyanakkor heves támadások is érték. Gorkij (tanítómestere és támogatója) azonban megvédte és nagyra értékelte Babel munkásságát. Az Ogyesszában született zsidó fiú nagy kerülővel jutott el az irodalomig. Gorkij tanácsára kijárta az „élet iskoláját" is. „Voltam katona a román fronton, aztán szolgáltam a Csekában, a Közoktatásügyi Népbiztosnál, élelmiszerbegyüjtö osztagnál 1918-ban, a Jugyenics ellen harcoló Északi Hadseregben, az Első Lovashadseregben, az Ogyesszai Kormányzósági Pártbizottságnál, voltam tördelöszerkesztő a 7. szovjet nyomdában Ogyesszában, voltam riporter Pétervárott meg Tifliszben, és voltam még sok egyéb. Csupán 1923-ban tanultam meg, hogyan fejezzem ki elég röviden és világosan gondolataimat. Akkor ismét írni kezdtem" — mondja önéletrajzában. Pirazskova, az író élettársa ma Lida lányával és Andrjuska unokájával él és szorgalmasan gyűjti az íróra vonatkozó dokumentumokat. Egyébként Babel naplóját is őrzi, de abba senkinek sem enged beletekinteni addig, amíg nyomtatásban napvilágot nem lát. Közben írja visszaemlékezéseit, amelyekből már jelent is meg egy részlet 1972-ben a „Kortársak visszaemlékezései Bábelre" című kötetben. Babel, ma reneszánszát éli és bevonult a halhatatlan szovjet írók sorába. (dénes) KÖNYV Művészetpszichológia A művészetpszichológiai szakirodalom nagyon gazdag, sajnálatos tény azonban, hogy magyar és szlovák nyelven szinte hozzáférhetetlen. Örömmel fogadható ezért a Halász László szerkesztette lélektani tanulmánygyűjtemény, amely az első, tíz év előtti kiadáshoz képest bővített és felújított tartalommal jelentkezik, ezzel is érzékeltetve az utóbbi évtizedben lezajlott változást a müvészetlélektani vizsgálatok berkeiben. A kötet szerkesztője szerint az egykor nagyon szegényes művészetpszichológia is „elmondhatja a kétes dicsőséget magáról: mind a munkák mennyisége, mind szerteágazása megnehezíti a tájékozódást még a bennfenteseknek is". Általában ha művészetlélektanról esik szó, a tájékozottabb olvasó Vigotszkij „Müvészetpszichológiá"-jára gondol. Alapvető műről van szó, amelynek azonban — amellett, hogy már kissé eljárt felette az idő — van egy hiányossága is, mégpedig az, hogy csupán az irodalmi müvek és alkotófolyamat elemzésével foglalkozik. Valójában a müvészetpszichológia fogalma sokkal összetettebb, semhogy csak az irodalomra vonatkozna. A szobrászatban, festészetben, zenében, építő- és filmművészetben, valamint a műalkotások előadásának bármelyik formájában ugyanúgy számot kell vetnünk pszichológiai tényezőkkel és törvényszerűségekkel, akárcsak a szép szó művészetében. A kötet tanulmányai — kiterjesztve valamennyi művészeti ágazatra — négy jellemző kérdéskört érintenek: a művészi alkotószemélyiséget (alkotóképességet és -tehetséget), a műalkotói tevékenységet, magát a müvet, végül a müvek befogadásának lélektanát. Lássunk néhány sokatmondó nevet és címet a kötetből: Guilford: Az alkotóképességek a művészetben; Révész: Zsenialitás és pszichózis, illetve neurózis; Taylor: Az alkotófolyamat természete; Freud: A költő és a fantáziamüködés, Baudouin: A katarzis stb. Izgalmas kérdések vetődnek fel ezekben a tanulmányokban: igaz-e, hogy a művészek kiszámíthatatlan, túlérzékeny, antiszociális lények? Kóros személyiség-e a művészi zseni? Normális-e az az olvasó, néző vagy hallgató akinek tetszik az elmebeteg alkotó müve? Fehér Ágnes Tolnai Ottó: Vidéki Orfeusz „azért írom neked ezt a verset /mert úgysem tudod elolvasni/ mert különben sem érdekelnek/ a versek / ... félek a vers szélétől / félek a vers végétől / ... bele akarok fulladni minden versbe". A jugoszláviai magyar irodalom „fenegyereke", Tolnai Ottó immár éppen húsz esztendeje vetette papírra ezeket a sorokat nevezetes „Doreen 2 (ars poetica helyett)" című költeményében, huszonhárom esztendős korában, s a hajdani fenegyerek az elmúlt két évtizedben is gyakran meghökkentette olvasóit. S mindezek ellenére mára. Tolnai Ottó költészete, úgy tűnik, beérett. Ezt látszik legalábbis bizonyítani a tény, hogy a budapesti Magvető kiadó az ő válogatott verseit tartotta érdemesnek megjelentetni elsőként a jugoszláviai magyar költők közül. Költészete nemcsak a hagyományos vers híveinél váltott ki ellenkezést, maguk az avantgarde méltánylói is fenntartásokkal éltek és élnek Tolnaival szemben. Tolnai értéke a mai magyar líra rendszerében elsősorban abban rejlik, hogy segített leküzdeni a magyar líra hagyományosan erős romantizmusát. Hogy miről van szó voltaképpen, azt egy jellemző példával tudnám érzékeltetni. Hajdan az én korosztályom úgy vélte, hogy Juhász Ferenccel és Nagy Lászlóval kezdődik a magyar költészet új korszaka, hogy ők lesznek az első modern magyar költők. A gyakorlat azonban azt bizonyította, hogy mind Juhász, mind Nagy László, amellett, hogy megújították a magyar lírát, valójában megmaradtak romantikus költőnek, s Juhász újabb verseinek mindent elborító retorikájával alighanem kiérdemli az utolsó romantikus magyar költő titulusát is. Nem így Tolnai. A „Vidéki Orfeusz" címet viselő válogatott versek tanúsága szerint elejétől végéig kitartott a vállalt stílus mellett, s hogy a magyar költészet (de nemcsak a költészet, hanem a próza — lásd Esterházy újabb müveit!) újabb nemzedékei immár véglegesen rátértek (rátérhettek) a korszerű útra, abban Tolnainak (a magyarországi Tandori, Oravecz, és Marsall, az erdélyi Szilágyi Domonkos mellett) nem kevés érdeme van.-cselényi-HANGLEMEZ Haydn vonósnégyesek Amikor egy évvel ezelőtt beszámoltam a Panocha-vonósnégyes Haydn-lemezéröl, melyen a 33-as opusszámot viselő és a köztudatban az „orosz kvartettek" néven meghonosodott ciklucának első három darabját tolmácsolja a már rangos együttes, soraimat a következő megállapítással zártam: „Panocháék a müvek szépségével és értékével egyenrangú színvonalon, éretten muzsikálnak (mégha a prímhegedü hangja élesebb is a kelleténél), csak sajnálhatjuk, hogy nem a teljes sorozatot kapták kézhez a kamarazene rajongói." Nos, azóta a helyzet több szempontból is kedvezően módosult, mert a tavalyi Haydn emlékév végakkordjaként ugyancsak a Supraphon gondozásában, napvilágot látott ízléses borítótasakban a folytatás is. Ez a tény nemcsak azért örvendetes, mert a hat műből álló ciklus végre rendelkezésünkre áll (gondoljunk csak Mozart és Beethoven éppen Haydn hatására komponált hat-hat műből álló vonósnégyes ciklusaira, melyek szintén teljes egészükben jelennek meg), bemutatva ezzel Haydn új stílusát, melyet úgy alakított ki, hogy a táncos jellegű menüett tételeket jellegzetes scherzoival helyettesítette, hanem azért is örvendetes, mert a két lemez között progresszív tendenciát mutató minőségi különbség is van, ami egy a pálya elején tartó együttesnél roppant jelentős momentum. Már az első meghallgatásra „fülbeötlő" az a szintkülönbség, mely a két lemezt elválasztja egymástól. És ezt a javulási folyamatot az egyes művek felvételének dátuma — végre hazai lemezeinken is kezd ez a fontos adat szerepelni! — is szemléletesen alátámasztja. A teljes ciklus felvételének időtartama ugyanis 1979 decemberétől 1981 szeptemberéig terjed, de úgy, hogy az első lemez és a második lemez B-dur és G-dur vonósnégyese között — melyek tolmácsolása a legkiforrottabb — teljes 14 hónapos távolság van. És ez az időszak éppen elég volt ahhoz, hogy az első lemez darabjainak érettnek minősített tolmácsolása teljesen be is érjen. így hát ezen a második lemezen már nem lehet a primáriust sem azzal vádolni, hogy hegedühangja élesebb a kelleténél; az együttes hangzásvilága egységesebb, kiegyensúlyozottabb, simább és színesebb lett. Varga József Innenonnan Hogy kerül egy amerikai kislány az artyeki szovjet úttörőtáborba? Samantha Smith sztorija a Pravdától a The Washington Postig tág teret kapott. A Maine állambeli 12 éves lány néhány hónappal ezelőtt levelet írt Jurij Andropovnak: „Ön a háború mellett vagy ellen van? S ha ellene van, hogyan akarja megakadályozni?" A kérdésre a kislány olyan választ kapott, mintha a nagyapa magyarázná unokájának — egyszerűsítve, de a lényeget kifejtve — a nemzetközi helyzetet. Szüleivel együtt meghívták Samanthát a Szovjetunióba, hogy saját szemével győződjön meg a szovjet emberek békeakaratáról. A sok tervből, amelyet a Claudia Cardina le-Pasquale Squitieri müvészpár tervezett nem sok valósult meg. De azok a sötéi jóslatok sem teljesedtek be, amelyek sze rint a szép C. C. pályafutásának vége mert szakított Franco Cristaldi producer rel. Pasquale Squitieri rendezésében Cla udia Cardinale csak két filmet forgatott é: mindkettőt 1978-ban. Mindkettőben kis szerepe volt a szép sztárnak, aki 1979 ben családi örömök miatt nem vállal szerepet. De 1980-ban ugyancsak kipótol ta a mulasztását. A La pelle című filmber most ismét összekerült régi partnerével Marcello Mastroiannival, és vele forgatj. legújabb filmjét is a Pirandello IV. Henrik jének filmváltozatát, amelyet Marco Bel locchio rendez. És Squitieri? A képen ú terveit megyarázza Claudia Cardinalénak 8
