A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-12 / 33. szám
Csak egy percre». A 31 éves KESZEU BÉLA a Csehszlovák Televízió bratislavai stúdiójának riportere Pontosabban: a híradószerkesztési főosztály gazdasági rovatának munkatársa. — Mióta is. Béla ? — Immár jónéhány esztendeje, tulajdonképpen amióta befejeztem tanulmányaimat a bratislavai Komensky Egyetem Bölcsészkarának újságírót tagozatán. — Utad a tévékamerák, riport színhelyek világéig? — Bratislavában. az építészeti szakközépiskolában érettségiztem, és a sorkatonai szolgálat két esztendeje alatt döntöttem el, hogy megpróbálkozom az újságírói főiskolával. Egyetemista voltam, amikor talán másodéves újságíróbojtárként munkatársi kapcsolatba kerültem a bratislavai tévé híradóosztályával és a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztőségével. A főiskola befejeztével eleinte szerződéses viszonyban voltam a televízióval, és csak két esztendő elmúltával lettem belső munkatársa a gazdasági rovatnak. — A különböző újságírói műfajok közül miért épp a rádiózás, a tévézés érdekelt? — Nehéz ezt így utólag elmondani, de valahogy az élő szó varázsa volt az. ami megkapott. — Ne haragudj, de az Új Szóban és a mi lapunkban is ennek gyakorta épp a fordítottját bizonyítod: eléggé gyakran jelennek meg helyszíni tudósításaid és interjúid.. . — Nem is azt mondtam, hogy nem kedvelem az írást, a mikrofont pusztán jobban szeretem a tolinál. Ami viszont külön örömet okoz nekem a magyar nyelvű cikkezésben. az nem más, mint hogy azt az anyanyelvemen tehetem, hiszen vágkirályfai származású vagyok és ma is Vágsellyéről utazom be naponta a fővárosba. — Nem fárasztó számodra ez az állandó ingázás? — Az újságíró életeleme a folytonos utazgatás, bár amúgy sem olyan rettenetesen sok ez a hatvan kilométer... másrészt persze szerencse, hogy vasúton vagy buszon csaknem óránként találni járatot. — Tapasztalataid, véleményed szerint melyek a híradózás legsajátabb jellegzetességei ? — A riporteri munka elsősorban felkészültséget helyismeretet hitelességet igényel. Az újságírás egyetlen területén sem lehet pontatlan, figyelmetlen az ember, de a híradó talán még több figyelmet és precizitást igényel, hiszen tizenöt-húsz másodperces tudósításokban, legföljebb két-három perces riportokban kell gondolkodnunk. Természetesen, az ilyen rövid belépőnek is érdekesnek, információgazdagnak illik lennie. — Mi a véleményed a tévériporterek egyéni stílusának fontosságáról? — A riporteri szakma egyik legfontosabb eleme a kapcsolatteremtés, valamint az, hogy a tévétudósítások vagy kommentárok elemzőek legyenek. továbbgondolkozásra serkentsenek. — Munkádat tekintve elégedett vagy? — Amennyire egy riporter elégedett lehet. Sokat foglalkoztatnak, nincs okom a panaszra. A riporteri kötelességek egyike egyébként, hogy az ember akkor is feltalálja magát, ha nem látják el konkrét megbízással. — Mit üzensz azoknak a fiataloknak, akik esetleg szintén újságírók híradósok akarnának lenni ? — Hogy sokat tanuljanak, s ennél is többet olvassanak. És hogy ez a sokak által irigyelt pálya sokkal több fáradsággal és lemondással jár, mint csillogással. (mik) Fotó: Gyökeres LEGYEN GYAKORLATIAS pénzügyi gondjainak intézését bízza a SLOVENSKÁ ŠTÁTNA SPORITEĽŇA legközelebbi kirendeltségére nyisson SPOROZSIRO-SZAMLAT az alAbbi f.lönyökkt Élvezheti ■ sok időt megtakarít ■ pontos áttekintése lesz a vállalt és a végrehajtott fizetések állapotáról ■ nem kési le az egyes terminusokat • elejét veszi az esetleges kellemetlenségeknek ■ bevásárláskor csekkel fizethet • készpénzt vehet fel bármely városban a CSSZSZK egész területén ■ a belét összegének megfelelő 2%-os kamatjuttatásban részesül Kérjen felvilágosítást é s ve gye igénybe a SLOVENSKÁ ŠTÁTNA SPORITEĽŇA előnyös szolgáltatásait ÉPÍTŐKOCKÁK A sarokban, egy kerek kukoricaszőnyegen hevertek az építőkockák. Szép színesek, különböző alakúak. Az alja mindnek nyitott, kis, szabadon hagyott lemezkékkel, amik éppen beleillenek az idomok tetején lévő kiszögellésekbe. Van még hozzá két alvázra erősített kerék és négy szem, amit lámpa helyett a készülő autó elejére lehet tapasztani. Az elemek műanyagból készültek, szép pasztellszíneikkel kelletik magukat épp úgy, mint a dobozuk is, amelyik odább hever, a szekrény előtt Valaki házat épített a kockákból. Gondosan összerakta az alapjait a nagyobb hasábokból, keresztben összefogta őket, hagyott nyílást ablaknak, ajtónak, a tetejét meg különböző magasságban tornyocskákkal díszítette. Aztán ott hagyta a szőnyegen a szanaszét heverő többi építőkocka között. Kint esett az eső Már ötödnapja folyton esett hol csendesen, hol erősebben, ahol kicsit fölszakadozott a mindent belepő köd, az emberek reménykedve lestek ki az ablakon, hátha kisüt már újra a napocska, de bizony csak újra összehúzódott a ködfüggöny és elkezdett szemerkélni az eső. A nyaralóban ilyenkor lassan telik az idő három rakoncátlan lurkóval. Szerencsére az erdő ilyenkor is csábító, párát lehelő lélegzetével, az ázott bokrokkal, a némán esőt fogadó fákkal. A gombázás ürügyén kicsalt gyerekekkel a séta is jólesik. Gumicsizmát kell húzni, esőkabátot a kapucnit mélyen a szembe tolni, de így is lucskosan, ázottan térnek vissza mind. A srácok aztán mosdás után is a vízben pancsolnak. Évike pedig a hátsó szobában letelepedett az építőkockákhoz. Újra szárazban volt, az átázott nedves nadrágocska helyett másikat kapott hajacskáját anyuka jó szárazra dörzsölte. Leült kétévesgyerek-módra lábát szélesen szétvetve, hátát a szekrénynek támasztotta. Először a szerteszóródott kockákat fogdosta, próbálta őket összeilleszteni[ Nagy buzgalommal, teljes összpontosítással igyekezett egymáshoz csatolni két hasábot. Végre sikerűit. Elégedetten sóhajtott, tetszelegve szemlélgette munkája eredményét A harmadikat már sehogy sem sikerült az előző kettőhöz illesztenie. Az ügyességet erre erővel próbálta pótolni, persze, semmi eredménnyel, pedig nem rajta múlott:' az erőlködéstől még a lábacskája is a levegőbe emelkedett Ebből elég is! Elejtette a kockákat körülnézett. Ekkor vette észre tulajdonképpen a házat Felcsillant a szemecskéje, a zsákmányra lelt ragadozó megelégedésével rántotta magához az építményt. Az alapokból egy darab mindjárt levált, ahogy a még esetlen kis kezecske cibálta a szőnyegen. A zsákmányt az ötébe helyezte; szemecskéjével simogatta a sárga, piros, zöld falakat, tetőt Fészkelőévé jobb helyet csinált magának a szőnyegen, előrehajolt, fölemelt egy kék kockát, hogy kiegészítse vele a házat Sehogy sem akart a kocka a gömbölyű tetőelemre rátapadni. Hiába is akart volna, nem illett oda, ahova a kis ujjacskák i/lesztgették. Azért eredmény így is jelentkezett, az egyik csúcsár a torony tetején levált és lepottyant. Évike fölvette, a helyére akarta tenni. A változatosság kedvéért ezúttal jó helyre, csak éppen fordítva. Ez sem ment Sőt! Ahogy nagy buzgalommal erőltette volna viszsza az elemet a ház alját ferdén a szőnyeghez szorította, sikerült egy további alaphasábot kifeszítenie. Ettől meglazult a keresztkötés is, és az egész alapzat levált a házról. Évike félredobta a csúcsárét, fölemelte a levált alapzatot most ezt igyekezett visszaerősíteni. Erre aztán semmi esélye sem volt. Ha az egyik kocka bele is csusszant a lemezek közé, a másik kettő keresztbe maradt arrébb csúszott félreugrott Ellenben egy újabb trapéz az egyik toronyból és az alatta lévő kiskockával együtt Évike kezében maradt. De ez nem zavarhatta meg a kis építész buzgalmát A hiányzó hozzáértést fokozott igyekvéssel pótokra sikerült nemsokára az egész házat elemeire bontania, mégpedig igencsak alaposan, a kő-kövön-ne-maradjonigényt maradéktalanul teljesítve Végül csak egy sárga kétrészes hasáb maradt a kezében. Erre sikerült egy másik pirosat rátennie úgy, hogy majdnem pontosan odaillett így eléggé kárpótolta magát az eddigiekért, megelégedetten körülnézett és hogy további tennivaló nem akadt foltápászkodott és eáriharzott a konyha felé, ahonnan már a piruló karfiol finom illata szivárgott a szobába. Elégedettsége jogos volt: a munkát eárégezte, rászolgált az ebédre. MOHR GEDEON HENRYKTE HENRIK REGGELI SZERENÁD Már elfelejtettem a nevét ennek a kis városnak Fyn sziget partján. Csak arra emlékszem, hogy tipikus vidéki dán városka volt, ahol néhány évvel azelőtt kétheti szabadságomat töltöttem. Egyszer, veröfényes kora reggelen, amikor szokásom szerint sétálni indultam a tengerpartra, hirtelen zenekar hangjai ütötték meg a fülemet. Arrafelé tartottam, ahonnan hallatszott, és hamarosan egy takaros kis ház közelébe értem — előttte a városi fúvószenekar játszott. Odamentem a karmesterhez és megkérdeztem, kinek vagy milyen alkalomból játszanak itt ilyen korán. — Tudja kérem — válaszolt némi büszkeséggel a karmester — az ünnepi szerenád előadásával nyitjuk meg díszhangversenyünket, amelyet polgármesterünk születésnapja alkalmából rendezünk — ő itt lakik ebben a házban. Még egyszer gyönyörködve néztem a csinos kis házra, amely olyan volt, mintha egy színpompás képecskéről került volna le, és megint a karmesterhez fordultam: — De nem gondolja, hogy helyénvaló volna, ha az önök polgármestere kijönne a gyönyörű házacskájából, és köszönetét mondana a muzsikusoknak ezért a megtiszteltetésért, vagy legalább kinézne az ablakon? A karmester, miért, miért nem, összeszoritótta a száját, savanyú pillantást vetett rá, és odasúgta: — Igen, önnek talán igaza van..., de hát nem lehetek egyszerre két helyen .. .1 FORD.: GELLERT GYÖRGY 22 S
