A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-12 / 33. szám
őszintén bepillanthattam kívülről nagyon idillikusnak, romantikusnak, csábosnak tetsző életükbe, munkájukba. Valójában persze a hajósélet nagyon kemény, nagyon komoly, egész embert kívánó mesterség. Sokan megpróbálkoznak vele, de aki nem termett hajósnak, az hamar, egykét út után ott hagyja a vizeket, a hajót. Sokan irigylik őket, bár sorsuk cseppet sem irigylésre méltó, hiszen a családtól, az otthontól, hazától való állandó távoliét családi és egyéni életükben rengeteg konfliktust, ellentmondást szül. Ugyanis nagyon gyakran megtörténik, hogy elindulnak 10—15 napos útra, s csak egy. másfél hónap múlva térnek vissza. A késésnek számos oka lehet: magas vagy alacsony vízállás, tehát a folyó nem hajózható; késik a ki- és berakodás; télen befagy a folyó és megtörténik, hogy két, három hónap kényszerpihenőre vannak ítélve. Ilyenkor — legjobb esetben — néhány napra, vonattal, hazautazhatnak a családjukhoz, de csak néhány napra, hiszen az időjárás gyorsan megváltozhat, a jég elolvadhat, s a hajó legénység nélkül nem vesztegelhet egy-egy kikötőben. Az is a gyakori esetek közé tartozik, hogy egy-egy út befejezése után szinte nincs idejük hazaugrani, megnézni a gyerkőcöket, az asszonyt. Hogy csak egy-egy rövid telefonbeszélgetés erejéig tudnak heteken, hónapokon keresztül érintkezni a családdal. Meséltek a hajósok olyanról is, hogy miután letudtak egy másfél hónapos utat, gondolva, hogy most legalább vagy kéthetes pihenő következik, boldogan mentek haza pihenni. Mire hazaértek, falujukba már várta őket a távirat: holnap reggel indulás! S maga az utazás sem leányálom. Egyegy hajón általában csak férfiak vannak: hetekig összezárva. S ez az összezártság nem egyszer meglehetősen drámai összecsapásokat szül: civakodás, verekedés, a felgyülemlett energia nevetséges, szánalmas módon történő kitombolása. Hajónkon, a Nitra fedélzetén is volt mindenre példa. Megtörtént, hogy a tizenvalahányadik napon, amikor a család, az asszony, a kedves nagyon elérhetetlennek, nagyon távolinak tűnt — kisebb mennyiségű alkohol nyomása alatt — a korábban jó barátok, kollégák egymásnak estek. Kezdték ártatlannak tetsző játékaikkal: egyikük széttépte a másik nadrágját! Folytatódott a megtorlással: kemény szavakkal. Majd a viadalnak néhány hajóspofon vetett véget. Másnap, persze, már szent volt a béke, s harmadnap kezdődhetett minden elölről. Igaz, a legényemberek — vagy a nem kimondottan hűséges típusok — könynyebb helyzetben voltak. Mint a világ minden kikötőjében, így a dunai kikötőkben is könnyűszerrel találni könnyűvérű lányokat, akik tárgyi vagy pénzbeli ellenszolgáltatás fejében örömest állnak a hajósok rendelkezésére. Megint más akkor a helyzet, ha a hajó fedélzetén nem szakács van, hanem szakácsnő, s ha ez a szakácsnő — vagy szakácsnők még fiatalok is. Amikor Passau felé hajóztam, már szakács helyett két szakácsnő — egy idősebb, egy fiatalabb — főzte a kosztot. Persze, a nők jelenléte is meghozza a maga drámai helyzeteit. Ugyanis, ha a szakácsnő „egykézik", csak egyetlen hajóssal tart fenn kapcsolatot, akkor arra az egy férfire irigykednek. Ha mindenkivel, az sem jó: felüti fejét a féltékenység. így aztán nem ritka, hogy sok a szakácsnők között a leányanya, vagy épp hajós feleség. S arról is sokat meséltek a hajósok, hogy a gyakori távoliét mennyire megrontja, feldúlja a családi életet, hogy sok esetben a kapcsolat válással végződik. S a munka! Kemény fizikai munkában jószerével még a matróznak sincs része — tehát ilyen szempontból nem tartozik a megerőltető foglalkozások közé. Ellenben a felelősség, az állandó készenlét felőrölheti az idegeket. Mondom, mindezt a rengeteg kellemetlen tényezőt kevesen bírják hosszabb távon elviselni. Aki viszont marad, akinek ez az életforma megfelel, akinek ez válik lételemévé, abból becsületes, kitartó, jó hajós lesz. Arról is sokat hallani, hogy a hajósok üzletelő népség, hogy megkeresik a maguk pénzét, néhány év alatt annyit harácsolnak össze, mint mások csak egész életükben képesek összegyűjteni. Természetesen, vannak ilyenek is. De ezek az üzletelők, harácsolók hamar fennakadnak a rostán: lefülelik őket, elbocsájtják őket. Az igazi hajósok, — nem a szerencselovagok — s ők a többség, soha nem folyamodnak becstelenséghez. Tudom, mert fél szemmel én is láttam, hogy italokkal, cigarettával, órákkal üzletelnek, de azt is tudom, hogy legtöbbje csak ideig, óráig érezheti magát „gazdagnak". Előbb, utóbb elcsúszik valamin. Aki a hajóséletben jövőjét látja, aki komolyan veszi a munkáját, aki a hajózási vállalattól akar nyugdíjba menni, az soha nem kezd üzletelésbe. A tizenkilencedik napon Újvidékre érkeztünk. A vajdaság központjába már korábban is szerettem volna eljutni, s most ez remek lehetőségnek bizonyul. S mivel útlevelem még további tizenegy napos külföldi tartózkodásra szólt, úgy határoztam, Újvidéken búcsút veszek a Nitrától, a legénységtől, s kihajózok. Bár itt eredetileg nem lenne megálló, a kapitány mégis jelez a parti őrségnek, hogy kikötünk. Csupán a száztíz méter hosszú hajó orrát tolatja a parthoz, hogy a kadét és én partra tudjunk ugrani. A parti őrség bejegyzi a hajónaplóba, hogy egy fő Újvidéken kiszállt s a Nitra motorjai máris felbúgnak, indulhat tovább. Hosszan integetünk egymásnak. Kellemes, felejthetetlen, életem egyik legszebb szakasza volt ez a Nitrán töltött közel három hét. Újvidéken személyesen senkit sem ismertem. Bár hallásból tudtam néhány kollégáról, s tudtam, hogy ők is hallottak már rólam. Azonnal elindultam az ottani testvérlap, a Képes Ifjúság szerkesztőségébe, ahol a lap fotósát, Dormán Lacit kerestem. Mondják, kiutazott, de sebaj. A főszerkesztő és a többi kollégák is szívesen látnak. A lap azonnal a vendégének tekintett. Ellenben, mivel épp akkor zajlott Újvidéken valamilyen nemzetközi verseny, egyetlen szállodában sem volt hely. De mivel Dormánéknál minden kolléga már látatlanban is kedves vendég, a feleség, Anikó, azonnal fogadott. Laci aztán két nap múlva került haza, Baranyából, jó baranyai borral feltankolva. Bár korábban úgy terveztem, hogy Újvidéken mindössze két, három napig maradok, végül mégis tizenegy nap lett belőle. Igaz, én a negyedik nap este már előálltam tervemmel, hogy másnap reggel utazom haza, de vendéglátóim erről lebeszéltek, marasztaltak. Mondták, legalább még egy napot maradjak. S ez így ment napokon keresztül. Sőt, egy hét múlva már a mindig kényelmes, semmit sem elsiető Laci, új ötlettel jött: régen járt Bratislavában, hazavisz! Holnap indulunk. Holnapból, holnapután meg azután és azután lett. Végül két hét múlva értem csak haza. ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei Jogi tanácsok Két hónappal ezelőtt meghalt az anyánk. Hárman vagyunk testvérek. Az apánk még él. Szüléink házasságuk alatt egy családi házat építettek, amelyhez kert is tartozik. Személygépkocsijuk és földjük volt, amelyet a szövetkezet használ. Apánk az egyik testvérünkkel a családi házban lakik. Mi ketten városban. Az a problémánk, hogy nem tudunk megegyezni az anyai örökségen. Az örökséget úgy kell-e elosztani, ahogy a törvény kimondja, vagy van más lehetősége is? Hogy van ez valójában a csehszlovák jogrendben ? Létezik nálunk végrendelet utáni örökség is? S. György, Ipolyság (Šahy) Az örökség az örökhagyó halálával lép érvénybe. A Polgári Törvénykönyv 461. §-a szerint törvény vagy végrendelet alapján, esetleg mindkettő alapján örökölhet valaki. A törvény értelmében a végrendelet szerinti örökös örököl. Ha ilyen nincs, akkor a törvény szerinti örökösök. Ha végrendelet alapján csak az örökség egy részét öröklik, akkor az örökség többi részét a törvény szerinti örökösök kapják. Az az örökség, amelynek nincs örököse, az állam tulajdonába megy át. A törvény szerinti öröklés során elsősorban az örökhagyó gyerekei és a férj örököl, egyenlő arányban. Ha valamelyik gyermek nem örököl, akkor örökösödési része gyerekeit illeti. Ha ezek a gyerekek se örökölnek, akkor egyenlő arányban azok utódai örökölnek. Ha nem törvényes örökösök örökölnek, akkor a férj, az örökhagyó szülők és azok örökölnek, akik legalább egy évig a halál előtt közös háztartásban éltek az örökhagyóval, és akik ez okból közös háztartást vezettek vele, vagy gondoskodtak az örökhagyóról. Az e csoportba tartozó örökösök egyenlő arányban örökölnek, de a férj mindig az örökségnek legalább a felét. Ha nem a férj és nem a szülő örököl, akkor egyenlő arányban az örökhagyó testvérei vagy azok örökölnek, akik az örökhagyó halála előtt legalább egy évig az örökhagyóval laktak közös háztartásban és gondoskodtak róla. A végrendelet szerinti öröklést a Polgári Törvénykönyv 476-os §-a szabályozza. Eszerint az örökhagyó saját kezével, vagy közjegyzői jegyzőkönyv formájában készítheti el a végrendeletet. A.saját kézzel írt végrendelet érvényessége szempontjából szükséges, hogy a végrendelkező aláírja azt és feltüntesse megírásának évét, hónapját és napját. Több örökhagyó közös végrendelete nem érvényes. A végrendelethez kapcsolt bármilyen feltételnek nincsenek jogi következményeik. Ha a végrendeletet az örökhagyó készíti el, akinek gyereke van, csak részben érvényes a végrendelet, mivel a kiskorú utódoknak annyit kell kapniuk, amennyit a törvény megszab, s a nagykorú utódoknak pedig legalább annyit, ami a törvény szerinti örökség háromnegyedének felel meg. A végrendelet a későbbi, újabb érvényes végrendelettel veszíti érvényét, vagy pedig a végrendelet érvénytelenítésével. A végrendelet visszavonásának olyan formát kell adni, mint magának a végrendeletnek. Az örökhagyó azzal is hatálytalanítja a végrendeletet, hogy megsemmisíti azt. Meg kell említeni, hogy 1983. április 1 -e óta van érvényben a Polgári Törvénykönyv 469. §-a, miszerint az örökhagyó kitagadhatja örökösét, ha az a szocialista együttélés szabályai értelmében nem nyújtott szükséges segítséget az örökhagyónak betegség, vagy más súlyos probléma esetén. Az örökségről az illetékes állami közjegyzőség határoz. Ha csak egy örökös van, az állami közjegyző igazolja az örökséget, ha több az örökös, akkor az állami közjegyzőségen szerződéssel döntenek egymás között az örökségről. Ha a szerződés nem ellenkezik a törvénnyel vagy a társadalom érdekével, akkor az állami közjegyzöség jóváhagyja azt. Ha nem kerül sor szerződésre, akkor az állami közjegyzöség dönt az örökösök között. Az említettekből kitűnik, hogy az Önök esetében az anya része a családi ház, a személygépkocsi értékének fele és a közösen szerzett vagyon fele. Mivel az anya nem hagyott végrendeletet, csakis a törvény szerinti öröklés jön számításba. Örökösként a férj és a három gyerek jön számításba. Az Önök esetében minden örökös egyforma részben örököl. Ez azonban nem akadályozza az örökösöket abban, hogy az állami közjegyzőségen szerződést kössenek arról, hogy ki örököl és milyen formában. Például megállapodhatnak abban, hogy az egész örökséget az apa kapja, azzal, hogy a gyerekeket nem fizeti ki, vagy a törvény által megszabott részt mindegyiküknek kifizeti. Úgy is megegyezhetnek, hogy a családi ház felét az Ön bátyja kapja, aki ott lakik, azzal a feltétellel, hogy a többi testvért a törvény által megszabott pénzösszeggel kifizeti. Az ilyen és ehhez hasonló szerződéseket az állami közjegyzöség rendszerint jóváhagyja. Nem hagyja jóvá azonban akkor, ha az törvényellenes. Dr. FEJŐ 17
