A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-12 / 33. szám
Hetvenkilenc nyarán riportútra indultam a Bratislava — Budapest között menetrendszerűen közlekedő Rakéta II szárnyashajóval. Visszafelé, amikor a kapitány már a bizalmas hangnemet is megütötte, hangzott el részéről a mondat-ötlet: egy teherhajó fedélzetén többet megtudhatnék a hajóséletről. S ha akarom, mondja, bemutathat a Csehszlovák Dunahajózás egyik vezető szakemberének, aki épp a fedélzeten tartózkodik. Az ismerkedés első mondatai után kiderült, hogy az utazásnak részükről nincs különösebb akadálya: intézzem el az útlevél- és egyéb formalitásokat, s bármikor indulhatok. Mondanom sem kell, mint általában a külföldi utak előkészülete, ennek az utazásnak a megvalósítása is sok bonyodalommal járt: de megért minden utánajárást. S hogy 1979 októberében mégis sikerült közel egy hónapot hajócskáznom a Dunán, abban a sok véletlen és szerencse mellett a Csehszlovák Dunahajózás egyik szakemberének, a mindig készséges, megértő DepeS kapitánynak is nagy szerepe volt. Nos, a 2860 kilométeres folyó középső és alsó szakaszán hajóztam: Komáromtól a szovjet Izmailig, majd vissza Újvidékig. Egy év múlva, 1980 májusában pedig sikerült meglátnom a felső szakasz egy részét is: Bratislavától Passauig. Ezzel a Duna 2586 kilométer hosszú hajózható szakaszából 2174-et megtéve. (Remélhetőleg a maradék 412 folyami kilométerre még sor kerül!) A dunai utazás rengeteg új élményt tartogatott. Hálás vagyok a hajósoknak, hogy segítségükkel megismerhettem Európa második legnagyobb folyóját, hogy A Duna deltájának kikötőibe ilyen tengerjáró hajók is felúsznak Hajónk lipován halászokat vontat A romániai Galac kikötőjében ez a hajószálloda egy éjszaka alatt az oldalára fordult 1fi
