A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-12 / 33. szám
: pillanatban az aranyszőke nápolyi Patrila Pellegrino áll az olasz fiatalok érdeklőlésének középpontjában: az ifjú színészlő ugyanis kitünően táncol, Béjart-nál talult, és ezért sok lehetőséget kap az olasz évében. BQZdMZOK fi PRONZKORPÓL Emlékszem, első találkozásunk színhelye egy, a szántóföld szélén álló lakókocsi volt, amely Izsóf Józsefnek, a Galántai Honismereti Múzeum fiatal régészének nemcsak arra szolgált, hogy kiásott kincseit minél hamarabb „fedél" alá rejtse, hanem arra is, hogy rossz idő esetén megbújhasson itt, vagy ha a munka úgy kívánja, itt töltse az éjszakát. A kívülálló számára egy ilyen „lakhely" meglehetősen romantikusnak tűnhet, de ha csupán néhány napig kellene a viharvert lakókocsiban élnie, romantikus elképzelése rögtön szertefoszlana. — A régész munkáját az egyik legszebb hivatásként tartják számon az emberek, de mint mindenhez, ehhez is elhivatottság, kitartás kell. Jóska, te végül is miért éppen ezt a foglalkozást választottad? — A Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban érettségiztem. Ekkor már végleg eldöntöttem, ha csak egy mód van rá, régész leszek. Bevallom, olvasmányaim hatására kezdetben engem is romantikus elképzelések, vágyak fűtöttek. A vágy végül valósággá lett. Az élet azonban mindig más, mint az álmok, de nem csalódtam. A régészet valóban nagyon szép foglalkozás, hivatás. S ha valami érdekesre, figyelemreméltóra bukkan az ember, minden fáradságot, kudarcot feledtetni tud vele. — A közelmúltban páratlannak mondható leletre bukkantatok Hoste (Kisgeszt) község mellett. Eddigi munkád során ez a legszebb lelet, a legnagyobb „fogás"? — Ez azért relatív dolog, mert minden lelet más-más szempontból lehet érdekes. Amit azonban Hosteban találtunk, több szempontból figyelemre méltó. Nagyon sok véletlen játszott közre, s ennek köszönhetjük, hogy megtaláltuk, illetve megmenthettük a „leletet", a természet által „konzervált" nagy mennyiségű búzakalászt. — Ha a laikus, hozzá nem értő ember olyasmit hall, hogy régészek érdekes, értékes leletre bukkantak, rögtön temérdek elásott aranyra, ezüstre, kincsre gondol. Nos, amit ti találtatok, valóban aranyat ér... — Hosteban régóta ásunk már, sőt befejezettnek is nyilvánítottuk az ásatást, de az ábrahámi efsz dolgozói ismét megbolygatták, s mi kimentünk megnézni. Akkor derült ki, milyen kincset találtunk ... (Egy szenzációs régészeti leletről) — Olyan ritkaság gabonakalászra találni? — Természetesen. Magokat gyakorta találnak a régészek, de kalászt nem. Az előttünk élők, miként ma is, először kicsépelték a gabonát, azután elvermelték. Nem tudni mi okból, itt még az éretlen kalászokat vermelték el. A gabonagödrök fölötti bronzkori település egyébként az i. e. 1900 körüli időkből való. 1976-tól ásunk itt már, de az egész települést nem sikerült feltárnunk, mivel előttünk megbolygatták ... — A véletlen szerencse azonban a segítségetekre sietett... — Csak az talál, aki keres, de ezúttal sokat köszönhetünk a véletlennek. A gabonagödör felett egy objektum állt, amely valamikor, réges-régen leégett és rádőlt a gödörre. A gabona nem kapott lángra, csupán füst érte, s ez konzerválta a kalászokat. Mivel éretlenül raktározták el a gabonát, nem peregtek ki a kalászokból a magok. A pelyva rá van tapadva a magokra, úgyhogy szinte teljesen épnek maradt meg a közel négyezer éves kalász; csupán a színe fekete. Hogy miért vermelték el a még éretlen gabonát? Erre csak találgatva válaszolhatunk. Vagy az időjárás, vagy pedig a közelgő ellenség miatt tették ezt, azzal a céllal bizonyára, hogy később kiássák. Erre azonban mint tudjuk, nem került sor. Hosteban egyébként több mint negyven gabonagödröt találtunk, de ezek csupán elszenesedett magvakat rejtettek. A kalászok megtalálása majdnem szenzáció, ugyanis a környező országokban, tudtommal, sehol sem találtak még ilyesmit, csupán magokat. — Az, amit találtatok, gondolom nemcsak régészeti leletként fontos, hanem a gabonatermesztés fejlődése, története szempontjából is érdekes lehet, sőt mi több, botanikai ritkaság. — Hogyne. Tizenhét búzafajtát találtunk. * A lelet, úgy érzem, sok újat mond majd a mai búza kialakulásáról, jobban mondva arról, honnan is eredeztethetjük a búzánkat. S ami érdekesség: a gabonában gyomot is találtunk, amely hírt ad arról, hogy a késő kőkorszak végén, illetve a bronzkor elején milyen gyomfélék voltak errefelé. Ami a megtalált gabona mennyiségét illeti, az szinte egyedülálló, hiszen tizenkilenc gabonás zsákban helyeztük el a megtalált „kincset". — Említetted, hogy a régésznek olykor a szerencse meg a véletlen is segít. A leletek korának megállapításakor azonban nem bízhatjátok magatokat a véletlenre. Biztosak vagytok-e abban, hogy a talált gabona valóban közel négyezer éves? — Kilencvenkilenc százalékra biztosak. De hogy a tévedést kizárjuk, mintát küldtünk Berlinbe, ahol a C 14-es szénizotóp elemzésével „igazolják" majd feltevésünket. — Mit érez a régész, amikor váratlanul egy ilyen értékes leletre bukkan? — A hegymászók érezhetnek valami hasonlót, amikor felérnek a csúcsra. Elfelejt az ember minden fáradságot, kudarcot. — Kürtön is ástok. Mit találtatok? — Ott szintén hasonló a helyzet, ugyanis egy homokdűnét bolygattak meg a helyi szövetkezet dolgozói. Ez egy földsáncokkal megerősített kelta település. Sok helyen követni lehet a földből készült sáncokat, illetve a falakat, amiket kiégettek, hogy keményebbek legyenek. Mindezt valószínűleg vízárok, sánc vette körül. Sajnos, a település hetven százalékát szétrombolták, mielőtt dolgozni kezdtünk volna. Az egyik helyen kora-középkori temetőt találtunk a 11 — 12. századból. A sírok szokatlanul gazdagok, két sírban ezüst hajkarikákra, gyűrűre leltünk. Szép ötvösmunkák. Ez az ásatás is érdekesnek mondható, hiszen Délnyugat-Szlovákiában ritkák a kelta települések. — Jelenleg hol dolgoztok? — Nem messze Galántától, Hodyban. Egy 11 — 13. századbeli temetőt találtunk ott. Az ásatás érdekessége, jelentősége abban van, hogy itt lehetőségünk lesz a honfoglaló magyarok és szlávok együttélését vizsgálni, tanulmányozni. — A Galántai Honismereti Múzeumnak komoly régészeti anyaga van, amely jelenleg a raktárakban nyugszik. Megismerkedhet-e vele a közeljövőben a nagyközönség? — Egy állandó régészeti kiállítást tervezünk, amely az őskortól a késő középkorig vezet el bennünket az időben a régészeti leletek segítségével. Reméljük, sikerül a kiállítást a jövő év első felében megnyitni. DUSIK ÉVA 9
