A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-12 / 33. szám
A Csemadok életéből Díszletezés közben A SZÍNJÁTSZÁS SZENVEDÉLY A KÖZÖS MUNKA ÖRÖME Közel tizenöt éve, kisebb megszakításokkal, tevékenykedem a színjátszás területén. Megszerettem ezt a munkát és azt hiszem nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy féltem is. Az életemből már soha nem tudnám kitörölni,azt a mondatot, hogy „Felgördült a függöny". Voltam színész, műkedvelő rendező, szervező, dramaturg, díszletező, egyszóval mindent csináltam, ami a színházzal kapcsolatos, s évek teltek el, amíg elsajátítottam az alapokat. A kudarcokon, melyeket nehéz kikerülni, mindig könnyen, jóformán észrevétlenül, átsegített a közönségsiker. Egy nagy családban éreztem magam, ahol a munkát egyaránt becsülik és értékelik. Hát ilyennek látom a színházat Témáit az életből meríti s adja vissza az életnek. Nagyon sok ember neve és arca villan fel az emlékezetemben. Azoké, akik időt fáradságot nem kíméNe jártak az előadásokra és a próbákra. Hidegben, esőben egyaránt, mindig Jelenet az Elveszett paradicsom című színműből pontosan. Nagyon sok a lelkes ember, s ezek az emberek nem zúgolódtak, hogy letelt a munkaidő, miért kapott a másik több prémiumot, de még azt sem mondták, hogy miért nem én kapom azt a szerepet Ezekből az emberekből egyet okvetlen meg kell hogy említsek, és pedig Nagy Jolánt aki korát meghazudtolva (76 éves), minden reábízott feladatot teljesít és nem is akárhogyan. Emlékszünk még a „Kék sziNafák" nagymamájára, vagy az „Ez aztán a meglepetés" Má/i nénijére, és az „ Elveszett paradicsom " Zsófijára ... Ez már követendő példa, mert nemcsak a színpadon állja meg a helyét, hanem a CSEMADOK lévai (Levice) helyi szervezetének vezető tagjaként is. Az éneklő csoport vezetője, ő rendezi a tagsági díjakat és még sorolhatnám tovább a tevékenységét Több együttessel beszélgettem versenyeken, fesztiválokon és más előadások után. Legtöbbször azt a választ kaptam a kérdéseimre, hogy „játszani érdemes otthon, a környező faNakban, de versenyre többet nem jövünk el". Volt aki megsértődött a helyezés miatt volt akinek az értékelés nem tetszett. Már hagyománnyá vált, hogy a főpróbára meghívjuk barátainkat, ismerőseinket és a családtagokat, akikkel a próba után, ott a színházteremben beszélgetünk. Tanácsot kérünk, melyet nagyon sok esetben hasznosítani is tudunk. A közönség véleménye sok esetben eltérő, de egyben mindig megegyezik, hogy őszinte, az érzésein keresztül adja vissza a látottakat Nagyon sok kérdésre kapunk választ az ilyen beszélgetések alkalmával. Többek közöt arra is, hogy milyen volt a díszlet hatása, a játék hitelessége, milyen volt a zenei effektus, hangerő, milyen volt a kosztüm a maszk és még sorolhatnám tovább az értékes észrevételeket A műkedvelő mozgalom sikerének szerintem az a záloga, hogy minden cselekedet mögött az embert kell látni. CÚTH LÁSZLÓ Archívumi felvételek A Fosztó... című jelenet (archívumi felvételek) Szeretem a zenét, a közös munka sikerét, és főleg a fiatal nemzedék nevelésétől fontosabb hivatást nem is tudnék elképzelni, Kulturális tevékenységemmel ugyanis összefügg a hivatásom is, hiszen 3—6 éves korú gye- Mag Barnáné rekekkel foglalkozom 15 éve az újbásti óvodában. Falumban, Csákányházán (Čakanovce) a hatvanas évek elején a vezetőségi tagok énekkart szerveztek. Az énekkar 60 tagból állott, melynek vezetője Klein Sándorné, az akkori AKI tanítónője volt. Az énekkarnak én is tagja voltam. Számos fellépésünk volt, erről számos oklevél tanúskodik. Résztvettünk dal- és táncünnepélyeken, Zsélyben, Füleken, Sósáron, Ipolynyéken, Szécsénkén, Nagydarócon és Gombaszögön. A gombaszögi fellépésünk műsorát a rádió hangszalagra vette és közvetítette is. Az énekkar mellett falunk fiataljaiból egy vegyes tánccsoport alakult, később még egy leány tánccsoport is. A CSEMADOK fennállásának 25. évfordulójára ünnepséget rendeztünk a helyi kultúrházban, ahol a járási képviselők elismerő oklevelet nyújtottak át lelkes tagjainknak. Az énekkarnak ezen az estén volt az utolsó fellépése. A vezetőnk betegsége miatt tovább nem tudta folytatni karmesteri munkáját, új vezetőt nem kaptunk és az énekkar feloszlott. Ezen az ünnepségen választottak a vezetőség tagjai közé, így krónikavezető lettem. Évekre visszamenőleg megírtam a CSEMADOK-szervezet krónikáját. A krónikaírást azóta is folytatom. 1975-ben lettem a szervezet elnöke, új tagokkal bővítettük szervezetünket, megalakítottunk egy színjátszó csoportot, majd egy női tánccsoportot. Számos helyi és járási rendezvényen vettünk részt. A szakajtótánc-hagyomány bemutatásával a május 1 -i ünnepségen Füleken nagy sikert arattunk. A választások tiszteletére a kultúrházban falunk régi hagyományaiból, munkaeszközeiből kiállítást rendeztünk, melyet sokan megtekintettek. 1977-ben a CSEMADOK XII. országos közgyűlésén örömmel tapasztaltam, hogy felsőbb szervek hogyan értékelik munkánkat. Azóta is minden évben értékeljük tagjaink munkáját. Minden évben több író-olvasó találkozót rendeztünk. A CSEMADOK járási bizottsága 1978-ban rendezte meg a Tavaszi szél vizet áraszt népdalversenyt, amelyen a helyi szervezet éneklő csoportja is részt vett. A gálaműsort falunkban rendezték meg, s a siker új erőt adott a tagoknak a további rendszeres működéshez. Éneklő csoportunk férfi tagokkal bővült. Losoncon (Lučenec) 1980-ban 3 járás mérte össze tudását. Mi egy népi játékot, a „fonót" mutattuk be. A zsűri a bemutatott anyagot (népdalt és a néphagyományt) értékelte, de a népviselettel nem volt megelégedve. Ezért a következő alkalomra saját költségünkön új ruhákat varrattunk. Az az érzésem, hogy a verseny után a bemutatott anyag feledésbe ment. Nem volt aki felkarolja a csoportot, magunkra voltunk utalva, tapasztalataink ezen a téren még nem voltak. Sok időt, munkát fektettünk ebbe a műsorba, mint a csoport vezetője lelkesítettem a tagokat. A munkánkért a járási titkárságtól elismerő oklevelet kaptunk. Az éneklő csoport helyi rendezvényeken vett részt. Kerestük a lehetőséget, a munka új formáit. Abból a gondolatból indultunk ki, hogy a néphez a nép nyelvén kell szólni. Nem volt könnyű, de igyekeztünk javítani a szervező munkán, és sokat fáradoztunk haladó hagyományaink ápolásán. 1982-ben újra beneveztünk a Tavaszi szél... népdalversenybe. A szólóénekesek kategóriájában Kovács Ilona és Tót Mária, a hagyományőrzők csoportjában a folklórcsoport a „Kukoricafosztóval" indult. Újra nagy gonddal elevenítettünk fel egy régi népszokást. Arra törekszünk, hogy szépet, jót alkossunk, hogy feltárjuk az élet és a múlt által rejtegetett értékeket. MAG BARNÁNÉ 7
