A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-08-05 / 32. szám

Következő számunk tartalmából: A Hét képes versenye HAZAI TÁJAKON Csingiz Ajtmatov: A PIROS ALMA Miklósi Péter: Ml A BIOKLIMATOLÓ­­GIA? Lacza Tihamér: CSEREPEK Zolczer János: A DUNÁN Lovicsek Béla: VÉLETLEN TALÁLKOZÁS PrandI Sándor felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon: 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsva/d Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Král Petemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p.,Ko­šice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesí­tő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poscho­die, tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. EMEERNEK VÉGIG MEGMARADNI Megható találkozás színhelye volt Taksony (Matuškovo) 1983. június 18-án. Annak az épületnek az előcsarnokában, amelybe haj­dan iskolába jártak, a hatvanadik életévüket„ meghaladó 1920—1921—1922-es korosz­tály tagjai újra, ha csak néhány órára is, kisdiákok akartak lenni. Ezért a múló pilla­natnak tűnő örömért utaztak sokan száz, néhányan több száz kilométert is. Azzal a szavakkal talán nem is érzékeltethető jó érzéssel, hogy újra otthon lesznek, ismerős házak, kertek, arcok között, szülőföldjükön, falujukban, ahol valamikor, nem is olyan régen gyermekes naivsággal tekintettek a jövőbe. Olyanok is eljöttek a lelket felkavaró találkozóra, akik már vagy harminc éve nem jártak mátyusföldi községükben, jobbára Magyarországról, de Ausztriából, Nyugat- Németországból és Franciaországból is elta­láltak a régi iskola falai közé egyen-egyen. Megfogyatkozottak kis serege találkozott az említett napon. Többen meghaltak beteg­ségben és a második világháborúban. Nyug­díjasok gyülekeznek a régi iskola előcsarno­kában, volt földművesek, majd szövetkezeti tagok, ilyen-olyan bajjal élők, de ezen a halálukig nem felejthető napon senki nem érzi izmaiban a hasogató reumát, a napra előirt gyógyszert sem követeli a szervezet, gyermekek lehetnek újra, ha öregemberesen is, rokkantán is, görbebottal vagy mankóval a kezükben. Gyermeki múltjukat akarják látni az emlékezők ápolónőtől építészig, a Karlovy Vary-i porcelángyár dolgozójától az ostravai bányászig. Pontosan tíz órakor csöngetnek az édesa­páknak, édesanyáknak, nagymamáknak és nagyapáknak s a nagyszámú hozzátartozó­nak. Székács István, a magyar tannyelvű I—IV. osztályos általános iskola igazgatója nyitja meg a találkozót, aztán egyperces csönddel adóznak azoknak, akik már eltá­voztak az élők sorából, aztán Csánó István, a hetvenhárom éves, egyetlen jelenlevő hajdan volt tanító, akinek Taksony volt első állomás­helye, szólt meleg szavakkal volt tanítvá­nyaihoz. Embernek lenni és embernek végig megmaradni, van-e ennél szebb és neme­sebb küldetés? — kérdezte meg évtizedek múltán volt tanítványaitól. Aztán kedves kul­turális műsor következik. Tizennyolc iskolás gyerek népdalokat énekel, két lány és egy fiú Ady Endre Üzenet egykori iskolámba című versét szavalja, majd csak lányok csárdása teszi még változatosabbá a műsort, s végül megint lányok-fiúk vegyeskara énekli szépen Szabó Éva tanítónő vezényletével: Mi búcsú­zunk és elmegyünk ... S még mindig tart a műsor a taksonyi Hősök emlékműve és a galántai park Kodály Zoltán emlékmű meg­koszorúzásával, a Kaskady Hotel éttermének szemet, lelket gyönyörködtető eseményeivel. Morovics Ferenc, a galántai városi nemzeti bizottság elnöke köszönti itt a volt iskolatár­sakat, ahnak felolvasásával, mi változott meg Galántán és Taksonyban több mint ötven esztendő alatt, hogyan élnek ma a hajdani mezítlábasok, azok leszármazottai, család­tagjai. A fölépült lakásegységek száma meg­haladja a négyezret. A lakások döntő több­ségében központi fűtés van. A háztartások legtöbbjében hűtőszekrény, mosógép és te­levíziókészülék, s minden negyedik család­ban személygépkocsi. A város területén szá­mos nagyüzem (ipari, gazdasági) kíméli meg 2

Next

/
Thumbnails
Contents