A Hét 1983/1 (28. évolyam, 1-26. szám)

1983-03-11 / 11. szám

Hallottukolvastukláttuk Innenonnan FILM A mama százéves A Carlos Saura rendezte spanyol filmet a dolgozók téli filmfesztiválján láthattuk elő­ször, s január végén — február elején kétség­telenül azok közé a filmek közé tartozott, amelyekre érdemes volt jegyet váltani — ha másért nem, a szórakozás kedvéért. Mert igaz ugyan, hogy időnként A mama százéves szereplői fölött is beborul az ég, a rendező­nek azonban mindvégig sikerül megőriznie azt az atmoszférát, amelyben felelőtlenül jól érezheti magát, nevethet a néző. A spanyol film ugyans vitathatatlanul víg­játék, még akkor is, ha a történet hátterében állandóan ott imbolyog a századik születés­napját ünneplő mamára leselkedő gyilkosság árnya. E sötét árnnyal, ha nem is olyan mértékben, mint azt elvárhatnánk, de a téma és a műfaj megszabta határok között — a polgári társadalom bizonyos problémái is bevonulnak a színtérre: hiszen a százéves mama gyerekei, akik a jeles születésnapra összegyűltek, éppen társadalmi pozíciójuk­ból, henye életmódjukból fakadó anyagi helyzetüket vélik a gyilkossággal megoldha­tónak. De hát végződhet-e egy igazi vígjáték gyilkossággal? A mama természetesen meg­menekül, a problémák maradnak, az élet megy tovább. A film főszerepében a mama „védöangya- lát" alakító Geraldine Chaplint láthatjuk, s ezért is érdemes megtekinteni a spanyol filmet: olyan művészi metamorfózisoknak, mint amilyenekre Geraldine Chaplin képes, nagyon ritkán lehetünk tanúi. Ő az a színész­nő, aki egyik pillanatról a másikra a szemünk előtt alakul át a legcsúfabb asszonyból a legszebbé, vagy fordítva. Ilyesmire pedig való­ban csak vérbeli művész képes. Varga Erzsébet TELEVÍZIÓ Oldás és kötés A napokban új sorozat került a televízió műsorára. Az Antonioni-sorozat után most Jancsó Miklós filmjeit láthatjuk. A sorozat első filmje az 1 962-ben készült Oldás és kötés volt. Az akkor már 41 éves rendező­nek nem ez volt az első filmje. Rövidfilmek tucatjai és két hosszabb játékfilm állt már a háta mögött. Az 1958-ban készült A haran­gok Rómába mentek és az 1960-as Három csillag. De az annyit emlegetett sajátos jancsói stílus először — igaz, csak epizó­dokban — az Oldás és kötésben jelentke­zett, hogy később a Szegénylegényekben tisztuljon le és váljon nyilvánvalóvá. A filmet a magyar filmművészet új korszakának elin­dítójaként emlegetik. Sokan vádolták Jan- csót, hogy tulajdonképpen Antonionit utá­nozza. A feltevés téves, mert míg Antonioni filmjeiben legtöbbször az elidegenedést, a kiúttalanságot, a cél nélküli értelmetlen éle­tet, addig Jancsó az öntudatosodást, az elidegenedés ellen vívott küzdelmet ábrá­zolja. Természetesen tanult pályatársaitól. Az Oldás és kötésben az önmagával vál­ságba kerülő doktor Járom Ambrus vívódá­sait mutatja be. Fiatal, tehetséges orvos, öntudatos, tele önbizalommal, fölényes, míg egyszer idős kollégája tettén kiborul, meginog önbizalma és válságba sodródik. A kétségek közepette megfogalmazódik ben­ne a „hogyan kell élni" kérdése és a választ nem találja sem önmagában, sem sznob baráti társaságában. A gyötrődés, a kétsé­gek visszavezériik a családi házhoz, a szülő­faluba. A régi környezetben találja meg a változáshoz az újrakezdéshez szükséges hi­tet, erőt. A filmben a megtalált kiúthoz való lelki támaszt jelképesen Bartók Béla szelíd hangján elhangzó Cantata profana sorai nyújtják. Csodálatos sorok, amelyek már nemcsak a főhőshöz, hanem mindannyi­unkhoz szólnak — csak tiszta forrásból. Rádöbbentenek bennünket, hogy akárhogy is alakul életünk, cselekedeteinket mindig az a tiszta szándék vezérelje, amivel elindul­tunk a szülői háztól. A filmben Járom Ambrus szerepét Lati- novits Zoltán alakítja. Ez volt ötödik filmje. Külön szerencse, hogy rá esett a rendező választása. Latinovitsra ekkor már kiosztot­ták a tehetséges, de hirtelen válságba kerü­lő értelmiségi figurák alakítását. Ezek a szerepek végigkísérték egész mozgalmas életét, pályafutását. A film végén elhangzó idézet az akkor még fiatal, de roppant tehetséges színészre is vonatkoztatható. „Ha a napba nézel és elveszted a látásod, a szemed okold, ne a napsugárzást." Vörös Lajos KÖNYV Derera Mihály: Szárnyas isten kék, földi bálványkák „Az ugor ág népei jó kétezer éven át éltek együtt, s csak azután vetette őket messzi tájakra a népvándorlás szele. Az i. e. I. évez­redben indult el ősi szülőföldjéről az ösma- gyarság a dél-orosz sztyeppék felé. Magával vitte az ugor alapelvet s a hagyományokat, mítoszokat is. A népvándorlások során a nyelv lassan megváltozott, míg vagy másfél­ezer év múltán már „ősmagyarul" beszéltek elődeink. Mítoszaik is átalakultak, bár a sá­mánok és énektudó táltosok még a honfog­lalás után is sokáig mesélték a régi történe­teket" — írja Derera Mihály Munkácsi Bernét emlékének ajánlott vogul mondafeldolgozá­sa (teremtésmítosza) utószavában. A kötetet a Móra Könyvkiadó jelentette meg, amiből következik, hogy a szerző az ifjúságnak szánta feldolgozását elsősorban, noha, tudtunkkal, a felnőttek számára sem létezik hasonló vállalkozás. Ami létezik: egy­részt a Reguly s Munkácsi gyűjtögette „tu­dományos anyag, másrészt a „Népek meséi" sorozatában megjelent finnugor kötetek, harmadrészt az újonnan napvilágot látott művészi fordítások. Hősénekek, siratok, medveénekek művészi tolmácsolásával. De­rera ezeknél többre vállalkozott: összefüggő epikus kompozícióban próbálta újra elmon­dani (magyarul) a teljes vogul teremtésmí­toszt. Az idő s a föld kezdetét veszi — Ég atya tovább alakítja a világot — A rege gyermeké­nek hősi kedve támad — Az ember teremté­se — A szent tűzözön regéje — A medve lebocsáttatásának éneke — Az istenfiak ver­sengése — Eljő az ember idejebeli világ — ezek a címek jelzik a mítoszok feldolgozásá­nak egyes részeit s Derera ügyesen, tapinta­tosan próbálja értelmezni, a mai magyar olvasó számára közérthetővé tenni a vogulok (s így áttételesen őseink) hiedelemvilágát. S teszi ezt kétféleképpen. Egyrészt prózai feldolgozásban mondja a történetet, más­részt verses részek átköltésében. S noha eme átköltésnek az utóbbi időben olyan kiváló művelői akadtak, mint Nagy László, Kormos István, Képes Géza vagy Tandori Dezső, akikkel a nem lírikus, hanem tudomá­nyos szakember Derera nem veheti föl a műfordítói versenyt, verses szövegeiben sok szép, sikerült rész található. A vogul nép történelmét, népköltészetét, lélekhitét, ismertető utószó, a vogul mitoló­gia elsőrendű ősistenségeit s a vogul föld és nép kutatóit bemutató jegyzetek, ajánlott olvasmányok jegyzéke, térképek és bőséges fénykép-illusztrációk teszik mindenki — fő­képp a címzett tanulóifjúság — számára hasznossá és élvezhetővé a kitűnő kötetet. (cselényi) HANGLEMEZ Puccini: Bohémélet Giacomo Puccini a múlt század végének verisztikus irányzatát képviseli a zeneiroda­lomban. Operáiban gyakran alkalmazza a naturalizmus eszközeit, ezért aztán felna­gyítva, teátrálisan felduzzasztva fejezi ki az érzelmeket és szenvedélyeket, s bár sok verisztikus elem fedezhető fel műveiben, Puccini mégsem azonosítható egyértelműen a verismóval. Ezt igazolni látszik a „Bohém­élet" című operája is, melyet a gazdagon áradó dallamosság, valódi érzelmesség jelle­mez. Amikor 1896. február elsején a Torinói Teatro Régióban bemutatták ezt a drámai történetet, „hidegen" fogadta az operát. A színháztörténet Arturo Toscaninit jelöli meg, mint a kedvezőtlen fogadtatás okát. A szenvedélyes és gyönyörű muzsika lázba- hozta a közönséget, amely azonban a szebb- nél-szebb áriák után nem nyilváníthatta tet­szését, mivel Toscanini — aki a bemutató karmestere volt — soha nem engedte meg, hogy taps szakítsa félbe a zenemű előadását és ezért az áriák megismétlésére sem kerül­hetett sor. Később Palermóban mutatták be a „Bohémélet"-et és a négy felvonásos Puc- cini-opera akkor már fényes diadalt aratott, s azóta is a világ leghíresebb operaszínpada­inak állandó repertoár-darabja. Az OPUS gondozásában parádés nemzet­közi szereposztásban került kiadásra a kiváló Puccini-opera. Schaunard zenész szerepé­ben a kiváló magyar baritonistát, Póka Ba­lázst hallhatjuk a felvételen. Mimi alakítója ugyancsak magyar művész, a kitűnő szoprán énekesnő. Kincses Veronika. Marcel, a festő szerepében Ivan Konszulov, a kiváló bolgár tenorista, Collíné filozófus basszus-szerepé­ben pedig Dariusz Niemirowicz, az ismert fiatal lengyel művész egészíti ki a nemzetkö­zi szereplőgárdát. A férfi főszerepet — Ro- dolphe, a költő szerepét — kiváló hazai tenoristánk, Peter Dvorský éneklý. A Cseh­szlovák Rádió bratislavai szimfonikus zene­karát Ondrej Lenárd vezényletével hallhatjuk. A „Bohémélet" jelentős helyet foglal el Puccini életművében, akinek több más ope­rája is, mint pl. a Tosca, a Pillangókisasszony és a Turandot máig is hirdetik világszerte az olasz opera és szerzőjük halhatatlanságát. A fentebb ismertetett teljes operafelvétel mél­tó módon reprezentálja Puccini géniuszát és nagyszerűen dokumentálja a szocialista or­szágok kulturális együttműködésének ilyen irányú lehetőségeit is. Sági Tóth Tibor A miniszterasszony január 6-án ünnepelte születésnapját. Hogy hányadikat? Szép­asszonyról, aki híres színésznő és politi­kus, nem illik ezt megírni. Melina Merco­uri, az ünnepelt, Görögország kulturális minisztere nem könnyű életúton jutott el erre a magas posztra. A politika a vérében volt, hiszen nagyapja harminc évig viselte Athén polgármesteri tisztét, apja és fivére is aktívan politizált, a jó ügy oldalán áll­tak, megjárták a börtönöket is. Melina korán megtanulta gyűlölni az elnyomást, és ez meghatározta egész életét. Először hazájában lett színésznő, majd a világ is megismerte a nevét, az 1960-as cannes-i fesztiválon a Vasárnap soha (képünkön) főszerepéért megkapta a legjobb női ala­kítás díját. Akkor azonban már az Akinek meg kell halnia című Kazantzakisz-adap- tációban nagy nemzetközi sikert aratott. Aztán hazájában átvették az uralmat az ezredesek, és a színésznő a maga eszkö­zeivel harcolni kezdett ellenük. Amikor megdöntötték az ezredesek hatalmát, ha­zatért. Aztán Papandreu kormányának tagja lett. A világ legkisebb cipője: 10 mm hosszú és elfér az ember ujjahegyén. Bernd Schwarz német cipész a hagyományos módon ké­szítette. Hogy mennyi ideig dolgozott raj­ta? Azt nem tudjuk. 8

Next

/
Thumbnails
Contents