A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-11 / 11. szám

A Német Szövetségi Köztársaságban ki­fejlesztett VACUMED—3 kisfrekvenciás szívóhullámos masszírozásra alkalmas, elősegíti a test szöveteinek jobb vérellátá­sát. Az idegekre és az izmokra kifejtett ingerlő hatása révén mozgásszervi pana­szok kezelésére alkalmas. A hamburgi állatkertben minden évben megmérik az állatokat. Ez a teknős 272 kilót nyomott, hossza 115 cm, szélessége 75 cm. És még fejlődik! Svájcban a régészek egy csoportja szen­zációs leletre bukkant. Megtalálták a vi­lág legrégibb kenyerét. Korát 4—5 ezer évre becsülik. Szeretsz, nem szeretsz?! TARJÁN GYÖRGYI Prágától délre, Ŕeporýjében két hónapra fej­­reállt a világ. Ott, ahol eddig csend volt és nyugalom, arra, amerre eddig csak nagy ritkán járt idegen, most felbatyuzott piaci árusok és cipekedő szolgalegények, délceg kuruzslók és öreg uzsorások, dölyfös éksze­részek és angyalarcú asszonykák, hóhérok és vándorkomédiások nyüzsögtek. A hegy lábánál, az elhagyott fabódék kö­zelében, egészen más látvány fogadott ben­nünket. Mintha Salvador Dali kiállítására vet­tünk volna jegyet. A bokrok között színes hordók, széttépett szalmazsákok, világoskék paplanok hevertek, odébb hatalmas katlan, félig vízzel, közepén babafejekből készült szökökúttal, néhány lépéssel távolabb, a fák alatt egy lezuhant sportrepülő és egy össze­lapított személyautó állta utunkat, fejünk fölött pedig kifeszített hálók és színes lepe­dők lógtak. Itt, az ócska kacatok és a rozsdás lim lomok között keresték a ragyogó gyön­gyöt Juraj Herz új, zenés alkotásának hősei, köztük Szarka, a hányatott sorsú csavargó­­lány, akit Tarján Györgyi kelt életre. Cseh film — magyar színésznővel. Tarján Györgyi nemcsak fél könyvtárát és fél ruhatárát pakolta be a kocsijába, amikor útnak indult Csehországba; magával hozta kíváncsiságát és szorongását is. — Csak tudnám, hogyan fogadnak, mi­lyen lesz a munka — töprengett félúton Budapest és Prága között —, csak tudnám, mi vár rám . .. A forgatást azóta rég befejezték, Tarján Györgyi pedig a Radnóti Színpadon készül új feladatára. De „A Szarka" címszerepe kitörölhetetlen nyomot hagyott az emléke­zetében. — Nagy izgalommal készültem erre. a munkára, hiszen a régi olasz—francia ro­mantikus filmekben Claudia Cardinale és Sophia Loren kapott olyan szerepet, mint én „A Szarkában". Örültem is, féltem is, mert tudtam, hogy súlyos terhet vállaltam ma­gamra. A véletlen aztán úgy hozta, hogy az első két forgatási napon nem kerültem sor­ra, így legalább megfigyelhettem, hogyan CSEH FILMBEN dolgozik a rendező. Amikor láttam, hogy időrendi sorrendben veszi fel a jeleneteket, és rájöttem, hogy a forgatócsoport minden tagja teljes odaadással végzi a dolgát, meg­nyugodtam. És megéreztem, hogy nem fo­gok elveszni közöttük. A film sajátos hangulata már a kosztüm­próbán megfogott. Alig vártam, hogy túl legyek a kezdeti nehézségeken. Figyeltem hát, hogy mit mond a rendező, s mert bízott bennem, szárnyakat adott és ihletet. Min­dent kipróbálhattam, amit jónak tartottam. Herz látta rajtam, hogy tele vagyok ötlettel és bizonyára az is imponált neki, hogy maximális erőbedobással dolgozik. De a kollégáim sem lazítottak. Két megoldás kö­zül mindig a nehezebbet választották, köz­ben úgy vigyáztak rám, hogy még a nyaktö­rő jelenetektől sem kellett félnem. A ván­dorkomédiásokat az Ústí nad Labem-i avantgárd színház társulata játszotta. A for­gatás elején, vagy három napig egyetlen szót sem szóltak hozzám, de láttam az arcokon, hogy árgus szemmel figyelnek. Aztán a negyedik napon ők is befogadtak. Sokat köszönhetek ennek a filmnek. Ko­rábban ha forgatásra mentem, enni sem tudtam, mert a felvétel terhét egész nap magamon hordtam. Itt megtanultam gyor­san váltani, egyik pillanatról a másikra egé­szen más életet élni. Tanultam az elhibázott jelenetekből, a rosszul időzített mozdula­tokból, de nemcsak okosabb, hanem igé­nyesebb is lettem. S úgy érzem, a játékom is megváltozott. A filmről mindössze annyit, hogy azokról készült, akik csak a gyors meggazdagodást tartják fontosnak az életben és nem ismer­nek lehetetlent ennek elérésében. A lány, akit játszok, megszerzi a gyöngyöt, a gaz­dagság szimbólumát, de nem sajnálja porrá zúzni, ha a szerelme forog kockán. Szóval annyi sok sikerfilm után most egy olyat csinálhattam, amelyre elég rágondolnom, máris jobb napom van. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Helyey Zsuzsa felvétele) 9

Next

/
Thumbnails
Contents