A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-01 / 1. szám

HW A magasból lehet gyönyörködni a táj szépségeiben — állítja az emeletes kerék­pár brémai feltalálója. Lehet, hogy való­ban így van, mindenesetre a feltalálónak hamar meggyűlt a baja a rendőrséggel. Csak amikor megfelelő magasságban fel­szerelt első és hátsó világítással látta el különös jármüvét, kapott forgalmi enge-A közelmúltban mutatták be filmszínhá zaink az Eltűntek az élők között c. izgat más szovjet bűnügyi filmet, amelyben ve szélyes autótolvajok után nyomoz a ren dőrseg. Felvételünkön a verpeléti műhelymúzeum egy részlete látható. A múzeummá átala­kított kovácsmühelyt a néphagyomány szerint még Mátyás király korában építet­ték, jelenlegi formáját azonban a 19. szá­zad elején kapta. B.Ú.É.K. mány útján őriz meg az utókor, fíéges-régen valakinek éppen szerencsés napja lehetett, amikor egy Hyen apró, négylevelű növényke akadhatott a kezébe, s tréfából ezzel indokolta Fortuna kegyét Ez lehet a szerencsét hozó újévi lóhere ajándékozásának története... — Napjainkban, az űrrepülések korában is sokan ajándékoznak még cserépben termő szerencsét? — Meg fog lepődni, mert nagyon sokan! Csupán a szlovák főváros részére húszezer cserép négylevelű lóherét készítettünk! A főkertész elújságolja, hogy nemcsak a kertészet felnőtt dolgozói, de az üzem szakipa­­ritanuló-iskolájának növendékei is derekasan segítettek az elmúlt hetekben az oxálisok hagymáinak ültetésében, a sarjadó lóherepa­lánták szakszerű gondozásában. Mert a sze­rencse földben termő hírnöke ugyanis nem kedveli a túlzott nedvességet és a túl sok napfényt. Az üvegfalú hajtatóházakban ezért pontosan szabályozni kell a hőmérsékletet, a nedvességtartalmat a tengernyi cserépre törő napfény mennyiségét Persze, fürge ujjak kel­lenek a cserepek díszítéséhez is, hiszen az üzletekben sosem „csupaszon", hanem ké­ményseprővel, színes szalaggal ékesítve kap­ható a szilveszterkor vagy az újévi figyelmes­ségként ajándékozható négylevelű lóhere. Természetesen, ilyenkor, ünnepek táján. — Itt, a virágok között a fáradtságot is könnyebb elviselni. A sok szín meg a remek illat akaratlanul is jókedvűre hangol minden­kit. De különben is szeretem a virágot... Remek érzés szirmokba varázsolt örömet cse­répben termő szerencsét kínálni az emberek­nek. Ilyenkor, az újév első napjaiban éppen úgy, mint az esztendő többi napján! MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 9 A virág, ősidők óta, a figyelmesség és a gyöngéd kedvesség, a szeretet jele. Manapság éppen úgy, mint a századfordulón, avagy an­nál is jóval régebben. Igaz, a múló idő már réges-tégen elsodorta a sétapálcás, csokor­nyakkendős, keménygalléros gavallérok emlé­két nagymamáink ábrándosán romantikus világát; ám a virág ajándékozásának szerepe egy szikrányit sem változott A négylevelű lóhere pedig — különösen ilyenkor, az új esztendő rajtján —, a szerencse hírnöke! A napokban joggal kerestem hát föl a Bratislavai Kertészeti és Üdülési Vállalat ha­talmas telepeinek egyikét, ahol az üvegházak­ban — rengeteg egyéb virág mellett — cserép­ben terem a szerencse, azaz a négylevelű lóhere is, hogy megnézzem: hogyan termelik, miként gondozzák ezt a kedves-igénytelen növényt; hogy esetleg a hozzá fűződő néphit eredete felől érdeklődjem. .. A vállalat főkertésze megmosolyogja kérdé­seimet aztán készségesen végigvezet a hatal­mas telepen. — Láthatja, semmilyen bűvölet vagy varázs nem tartja hatalmában az oxálist, azaz népi­esen a négy levelű lóherét... Az efféle legen­dák a nép ajkán fakadnak, amit szájhagyo­AHOL CSERÉPBEN TEREM A SZERENCSE nem csupán oxálist, hanem sok-sok egyéb virágot is termelnek kertészeink. A városszéli üvegházakban így télen-nyáron virítanak a virágmezők, bár a virágszedés itt távolról sem olyan unaloműző mulatság, mint a tavaszi réten. Nem egyszerűen arról van szó, hogy valakinek egyetlen műszak alatt — mondjuk — hétszázszor kell lehajolnia, hanem arról, hogy csak a vágásra fejlett virágot szabad leszedni. A kertésznek tehát ugyanennyiszer muszáj döntenie, mielőtt az ollója csattan. — A kertészet manapság már távolról sem idénymunka, hanem egész évre szóló elfog­laltság — mondja a főkertész. — Gondolom, ez az oka annak, hogy az utóbbi időben egyre divatosabb szakmává lett a fiatalok körében. Egyre többen s egyre jobb előmenetellel jelent­keznek hozzánk tanulóviszonyba; egyre töb­ben választják ezt a régi, patinás, valamikor bizony a nemes mesterségek közé sorolt szak­mát A kertészek mindig közkedvelt, köztiszte­letben álló emberek voltak, ehégre aki a virágot szereti... — ... rossz ember nem lehet! A főkertész elmosolyodik, aztán szemében ragyogás, hangjában derű, amikor vallomás­­szérűén kijelenti:

Next

/
Thumbnails
Contents