A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-24 / 26. szám
A viz rak, vagy szed, — mondta egy idős halászember, amikor jó pár évvel ezelőtt a bodrogközi halászat hagyományait, szokásait igyekeztem egybegyűjteni. Az évszázadok tapasztalatát összefoglaló mondat lényege ma is érvényes. Sőt, hatványozottan az, amikor Bodrogköz vizei felöl gondolkodunk. Mert, hangozzék bármennyire is közhelyként, a viz mindig az életet jelentette, s jelenti ma is. Valamikor a hatvanas évek elején vetődtem először erre a szép vidékre, s azóta, ha csak mód és alkalom nyílik rá, örömmel jövök az egykori „rigóországba". Az említett több, mint húsz esztendő alatt nem csupán a táj szépségét kedveltem meg, de úgy-ahogy megismerkedtem történelmével s annak máig érő változásaival is. Péter Imre bácsitól tudom, aki minden Bodrogközre vonatkozó és fellelhető adatot igyekezett összegyűjteni, hogy a múlt században Bodrogköz területének alig több, mint tíz százaléka volt mezőgazdasági szempontból művelhető. Hogy valójában hogyan is élt, s mivel foglalkozott Bodrogköz népe, arról a Tiszaszabályozó Társulat itt-ott föllelhetö feljegyzései adnak némi tájékoztatót. Érdekességként említem meg, hogy például 1880-ban a méréseket végző vízügyi dolgozók olyan vízzel körülvett kisebb településekre is bukkantak, amelyekről a hatóságoknak nem volt korábban tudomásuk. Nem is volt ez különös csoda, hiszen a nádasok, vizek, tavak, úszószigetek, mocsarak rengeteg útvesztőjén ugyan ki merészkedett volna be azok közül, akik nem ismerték az odavezető láthatatlan víziutakat?! Bodrogköz népe, kevés lévén a megművelhető termőföld, inkább állattenyésztéssel foglalkozott. A szántóterületet pedig zömmel zöldségfélék termesztésére használták fel. Az állattartás mellett a megélhetés fö forrása a halászat volt. De foglalkoztak gyékényszedéssel, nádvágással és favágással is. Említésre méltó érdekesség, hogy a sertéseket hallal, csíkkal és makkal tartották-hizlalták. Lévén az egész Bodrogköz lápos-mocsaras terület, az állatokat szinte évente pusztították a különféle járványos betegségek. A kenyérgabonát, már ami termett, a bodrogköziek gyakorta a Tiszántúlra, Szabolcsba jártak „learatni". A nyári áradások ugyanis sokszor ott vetették partra a termés javát... E rövid történelmi vázlatból is világos és egyértelmű, hogy az itt élő emberekül táj névadója, a Bodrog nek keményen meg kellett küzdeni a létezésért, a mindennapi betévő falatért. S a küzdelem lényege a vízzel való örökös harc volt. Megfékezni, gátak közé szorítani, hogy ne tudja az ember által megtermelt javakat elpusztítani, a hetedik határba sodorni. Ezen túl pedig — a múlt század derekán — előtérbe kerültek a nemzetgazdasági kérdések is ezirányban. 1876—77-ben dolgozták ki a belvíz-elvezetés tervét. A társulat, amely a föld termővé tételét tűzte ki célul, ezt a programot három szakaszra bontotta: árvizmentesítés, a belvizek levezetése és végül az öntözés megvalósítása. száz évvel ezelőtti aránya — az a bizonyos tiz-valahány százalék — a visszájára fordult. Minderről Michal Giba mérnök, a Járási Mezőgazdasági Igazgatóság munkatársa tájékoztatott Terebesen (Trebišov). Az imént említett határozat óta — a munkálatok első szakaszaként — elkészültek a folyók mentén a védögátak, s így a Latorca, a Labore, a Tisza és a Bodrog mentén levő helységek árvízvédelme lényegében megoldódott. Megépült továbbá több víztározó, szivattyúállomás, zsilip, és a vízlevezető csatornák, árkok rendszere, mintegy 850 millió korona értékben. Vízlevezető csatorna Érdekes, de egyben törvényszerű is, hogy ez a hármas egység lett az alapja annak a nagyszabású programnak is, amelyet a CSKP KB határozata értelmében a kormány 1958-ban fogadott el. Persze ez a határozat már nem csupán Bodrogközre vonatkozott, hanem az egész kelet-szlovákiai síkság termővé tételére. A százéves igyekezetnek ez a határozat adott döntö fordulatot, s mára — legalábbis Bodrogközre vonatkoztatva — olyan változást eredményezett, hogy a megművelt, pontosabban a művelhető mezőgazdasági terület a A munkálatok második szakasza a részletes lecsapolást irányozta elő. Ezeket a munkálatokat 1965-ben kezdték el, több kisebb szivattyútelep fölépítésével. 1970-től — a VI. ötéves tervidőszak alatt — 9963 hektárnyi területről vezették le a talaj- és belvizeket. A hetedik ötéves tervidőszakban, 1980-tól napjainkig újabb 4413 hektáron végezték el ugyanezeket a munkálatokat. A következő lépés — a komplexitás megteremtése szempontjából — az öntözőrendszer kiépítése kell hogy legyen. Ma már a lecsapolási
