A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-24 / 26. szám

Hallottuk olvastuk láttuk Innen'onnan KÖNYV Találkozások Jeszenyinnel Jeszenyin költőként és emberként is feno­mén volt, ritkán adódó csodálatos jelenség. Költői életműve — terjedelmét tekintve — nem számottevő, viszont egy könyvtárat megtöltene a róla szóló emlékezések, tanul­mányok, kutatások, kötetekké összeállított anyaga. A rjazanyi kormányzóság Konsztan­­tyinovo nevű falujából világot látni induló parasztfiú, aki vászontarisznyával az oldalán kötött ki Pétervárott, hamarosan a szalonok kedvence lett s verseivel megbűvölte az embereket. Rövid élete folyamán hatalmas ívet futott be, s üstökös csóvájának a nyoma ma is ott dereng az orosz égen. „Én nagyok a falu utolsó/ költője: híd az én dalom" — vallotta Szergej Jeszenyin, s ez a költői magatartás sohasem torzult pózzá, olcsó szerep-fitogtatássá. Majd minden köl­teményében ott lélegzik az elhagyott szülő­tanya, a feledhetetlen orosz falu. Korai halá­lának is az a lelki meghasonlás, a sokkoló hamar-érzés és hamar-élés volt talán az oka, amely örökre elszakította falujától és hajszol­ta, űzte a ködös jövőbe. Nem hiába írta egyik versében: „Gyorsabban kell kiválasztani mindennapi utunkat, /Nekünk gyorsabban kell befutni körünket.. A budapesti Európa Könyvkiadó Emléke­zések sorozatának új kötete Jeszenyinről gyűjtött össze egy csokorravaló kortársi em­lékezést, az írók, költők, újságírók, rokonok stb. tollából. Ezek az írások, amelyeket az erdélyi Bán Péter, Gellért György és Cs. Var­ga István ültetett át magyarra, plasztikusan kidomborítják Jeszenyin viszontagságos, mozgalmas életét, életének szerteágazó ös­vényeit. Érdekes nővérének, Alekszandrovna Jeszenyinának visszaemlékezése a szülőfa­lura, a gyermek és ifjú Jeszenyinre. De Je­szenyin barátainak, ismerőseinek Írásai is érdekfeszitöek, izgalmasak. Kár, hogy kima­radt V. Rozsgyesztvenszkij korabeli költő és újságíró: Emlékeim Szergej Jeszenyinről c. írása, amely egyike a legjobb Jeszenyinről szóló írásoknak. A kötet azonban így is szép élménye marad az olvasónak. (dénes) Rolling Stones könyv Földes László első könyve szervesen kap­csolódik eddigi tevékenységéhez és sűrítve tartalmazza mindazt, amit eddig lemeze­ken, interjúkban és cikkekben már kifejtett. Személyében a magyar beatkorszak egyik aktív résztvevője mondja el gondolatait és érzéseit, jellemezve azt a létállapotot és értékrendet, mely a rockzenéhez kapcso­lódva alakult ki a magyar értelmiség egy jelentős részében. Az ürügyet a hatvanas évek legendás zenekarának, a Rolling Sto­­nesnak a története adja. A könyv, mint maga a szerző is megálla­pítja, szubjektív vallomás. Földes nézetvál­tozásának folyamata a beatröl és a Rolling Stones-ról. Földes László ma már józanul szemléli az együttest, és a „romantikus" hatvanas éveket, nem táplál illúziókat a rock társadalomformáló szerepét illetően. Azon­ban nem tudja és talán nem is akarja titkolni rokonszenvét azzal a korral, amikor még minden egyszerűnek és megoldhatónak tűnt. Akkor azt hitték, hogy a rock társadal­mi viharokat kavar, alkotói a fiatalság élet­érzésének megfogalmazói és érdekeinek kifejezői. A Rolling Stones mintapéldája volt a társadalommal részben szembenálló együtteseknek. Nem véletlen, hogy Földes László a Rolling Stones karrierjéből éppen azokat az elemeket emeli ki, melyek a szembenállást és a lázadást fejezik ki. Mindezt szembesíti a mai popzene manipu­­láltságával és a közönség léthelyzetétől való elszakadásával. A Stones annak idején nemzedéki jelkép volt, ma pedig sztárok­ként csillognak. A könyv legfontosabb ta­nulsága éppen ez: a rock nem lehet társa­dalomformáló erő, legfeljebb csak a törté­nések felszínét borzolhatja. (gyurovszky) OPERA Mozart: Varázsfuvola Lipcse — központjának szinte a kellős köze­pén áll az a geometrikus vonalakkal határolt és hatalmas üvegfelületekkel áttört impo­záns márványépület, mely 1961 óta ad hajlékot a város 290 éves múltra visszate­kintő operatársulatának. Ez az együttes az idén nagy sikerrel szerepelt a Prágai Tavasz műsorán. A lipcsei operatársulatot — elté­rően más együttesektől — nem a külsősé­gekre sokat adó föurak alapították, hanem a város polgárságának egyre növekvő zenei­kulturális igényei hozták létre. Fellapozva a társulatot irányító igazgatók névsorát, olyan jelentős neveket találunk benne, mint Georg Phillipp Telemann, Albert Lorzing, Angelo Neumann — aki a város szülötte volt és Richard Wagner műveit is színre vitte, — Arthur Nikisch, sőt Gustav Mahler neve is szerepel itt, dokumentálva Bach városának kifinomult zenei ízlését. A második világhá­ború után a lipcsei társulat élére Joachim Herz került, aki Walter Felsensteinnek, a realista zenés színház megteremtőjének volt a növendéke. Az ö átgondolt, új meglá­tásokkal tarkított rendezései teremtették meg a ma oly divatos „rendezőközpontú" operatolmácsolás egyik változatát. Herz ma már a berlini opera élén áll, de a lipcsei társulat vendégjátékának súlypontját mégis Herz 1974-es Varázsfuvola-rendezé­­se határozta meg. Mozart e nagyszerű mü­vét Herz 1974 telén Bécsben, majd a követ­kező év tavaszán saját színháza színpadán vitte színre. Herz koncepciójának újszerűsé­ge abban rejlik, hogy a megszokott értelme­zéstől eltérően nem a szabadkőműves ide­ológia és a Schikaneder-féle naiv mesevilág szimbiózisát adja, hanem a történetet — különböző próbák kiállásának történetét — egy képzeletbeli orientális világba helyezi, amelyet Sarastro, a felvilágosult uralkodó (kormányoz), s a kiválasztottak gyülekezete mellett jelen van maga a nép is. Az NDK zenés színházai szívesen dolgoz­nak nemzetközi gárdával. Ezért nem is le­pődtem meg, amikor Sarastro megszemé­­lyesítöjeként Polgár László nevét fedeztem fel a színlapon; gyönyörű hangja és kiforrott alakítása az est csúcsteljesítménye volt. De színvonalas volt a lengyel Magdaléna Fale­­wicz mélyérzésü Paminája, valamint Ven­­cseszlava Hrubá-Freiberger gördülékeny koloratúrja az Éj királynőjének rettegett szó­lamában is. Sajnos Christian Vogel nem tudott kellőképpen megbirkózni Tamino szólamával. A zenekari árokban a világhírű Gewand­hausorchester tagjai ültek s az előadást a színház fözeneigazgatója, Gert Bahner ve­zényelte kulturáltan és pontosan, de érzé­sem szerint merevebben és darabosabban, mint azt Mozart stílusa megköveteli. Varga József HANGLEMEZ Mesemondó gyerekek A Magyar Rádió és a Magyar Hanglemez­­gyártó Vállalat közös kiadásában jelent meg egy rendkívül érdekes hanglemez, mely a „Mesemondó gyerekek" címet viseli. A cím tulajdonképpen elárulja, miről is van szó. Köztudott, hogy a gyerekek nagyon kedvelik a meséket, a kedves, sokszor fantasztikus, csodás elemekkel teli történeteket, melyek értelmi képességeiknek megfelelő szinten és módon járulnak hozzá szellemi horizont­juk tágításához, nyiladozó értelmük, fantázi­ájuk és érzelmi világuk fejlesztéséhez. A mese a gyermek életében tehát nem csu­pán a szórakozást, hanem jellemének, ké­pességeinek kialakulását, érzelmi világának gyarapítását is szolgálja. Mesét általában a felnőttek, a szülök, óvónénik, tanító nénik és bácsik mondanak a gyerekeknek, s a mese­mondásnak természetesen ez az elsődle­ges, legkívánatosabb módja, hiszen a fel­nőtt a mesemondás közben figyeli a gyer­mek reagálását, „visszajelzéseit”, s általuk következtetéseket vonhat le a gyermek ér­telmi képességeinek, érzelmi fejlődésének állapotáról. A lemez tanúbizonysága alapján azonban nagyon kedves dolog az is, amikor maguk a gyerekek mondanak mesét egy­másnak. A zsenge emberpalánták ezáltal még jobban tudatosítják, hogy a mese be­szédkészségük, szókincsbövítésük, előadói képességeik fejlesztésének is nagyszerű eszköze. Erről győz meg bennünket ez a szép hanglemez is, amely a mesék, és a hangle­mezkülönlegességek kedvelőinek egyaránt kellemes meglepetést és sok örömet jelent. A lemez 11 mesét tartalmaz, közülük kettő dramatizált formában, tehát több gyermek közreműködésével hangzik el. A mesék kö­zül hat a magyar népmesék gazdag kin­csestárából való (Prücsök, Kolontos Palkó, Mirkó királyfi, A kiskakas gyémánt félkraj­cárja, A farkastanya; Mátyás Rozika, kakas­­di óvodás pedig „A parázs" című székely népmesét mondja el), más népek meséit pedig a „Mese a falánk tyúkocskáról" című burmai népmese (Bartócz Ilona fordítása), három orosz népmese (A kesztyű, A vajas­­pánkó és A nyulacska házikója — Rab Zsuzsa fordításai), valamint Alekszej Tolsz­toj „A kandúr, a sárgarigó meg a kiskakas" című Rab Zsuzsa által fordított meséje kép­viselik. Ez utóbbi mesét a jászladányi óvo­dások dramatizált formában adják elő, a másik dramatizált mese, „A nyulacska házi­kója" című orosz népmese a nógrádszakáli óvodások előadásában hangzik el. A mese­lemez szerkesztője és rendezője: Derera Éva. Kitűnő ötletnek tartjuk nemcsak a lemez realizálását, hanem külön azt a tényt is, hogy a hangulatos, a gyermeki fantáziáról dokumentáris erővel árulkodó lemezborítót Horgos Ádám 13-éves kisdiák grafikája alapján készítették. Sági Tóth Tibor A kocogóknak való cipő és ruha utárfl megszületett a pedométer, a legyalogolt! kilométereket számláló óra. A tréning ! nadrágra csíptetett műszer, miután beá!-| Irtották viselőjének lépéshosszára, a túra] végén megmutatja, hány kilométernyi utat tett meg kocogva tulajdonosa. Az ügyes kis műszert nemcsak a kocogok, sportolók, kirándulók és sétálók használ­hatják teljesítményük mérésére, hanem a háziasszonyok is. Egész napos talpalás után leolvashatják számlapjáról hány ki­lométert gyalogoltak munka közben. Uljanovszkban lefutott a futószalagról a félmilliomodik UAZ 469 jelzésű autó, amely egyaránt alkalmas az északi hideg­ben és a déli hőségekben is a közlekedés­re. 8

Next

/
Thumbnails
Contents