A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-24 / 26. szám
bi évek tapasztalataihoz hasonlóan, ismét nyilvánvalóvá vált, hogy az amatörök körében is rengeteg múlik a helyes darabválasztáson és a rendezői szándék tisztázásán; hogy a mondanivaló, a cselekmény és a gondolati tartalom minél egységesebb, kiforrottabb színpadi megjelenítése nemcsak hivatásos szinten számit alapkövetelménynek. Tanulságot érlelő tapasztalatként tűnik föl, hogy a jövőben többet kell foglalkozni a színpadi szereplés személyiségformáló erejével, illetve az elmélyültebb darabértelmezést és jobb színészvezetést feltételező rendezőképzés vagy szakmai tanácsadás gyakorlati kérdéseivel. Csak ily módon érhető el, hogy a válogató és műsorbizottságok feladata nemcsak a valóban gyönge teljesítményt nyújtó csoportok kiszűrése legyen, hanem körültekintőbb irányítással, rugalmasabb támogatással a hazai magyar amatőr színjátszó mozgalomnak a jelenleginél számszerűleg telítettebb állapota jöjjön létre, ahol az egyre több'jó együttes versengésében természetes követelményként tűnhet majd fel az egyre magasabb művészi színvonal igénye. Sok mindenről lehetne, sőt kellene is még szólni e jubileumi fesztivál kapcsán. A fesztiválklub programjáról és egyéb keretmüsorokról, a 20. Jókai-napok jubilánsait köszöntő ünnepi műsorról, a mindössze két alkalommal megjelent fesztiválújságról, a seregszemlére kiadott műsorfüzetekről és egyéb „apróságokról". Az olyan apróságokról, melyekről valóban csak helyszűke miatt nem szólok bővebben, de amelyek az eredményeket és problémákat fölvillantó műsorokkal együtt valóban mozgalmassá és hasznossá tették Thália varázsának komáromi ünnepnapjait. MIKLÓSI PÉTER Prandl Sándor felvételei A Gsemadok életéből A KÖZÖS MUNKA ÖRÖME „A CSEMADOK komáromi helyi szervezetének vezetősége a szervezet tevékenységének gazdagítása, a magyar nemzetiségi kultúra ápolása érdekében az 1980. év elején megkezdte egy vegyeskar létrehozásának előkészületeit. A szervezet keretében közvetlenül megalakulása után, az ötvenes évek elején már létrejött egy vegyeskar, amely az Egyetértés Munkásdalárdával egyesülve 100 tagú kórusként sikeresen működött az ötvenes évek végéig, ekkor azonban felbomlott. Erre a hagyományra építve indult meg a kórus szervezése 1980 tavaszán." — (idézet a kórus krónikájából). A rövid történelmi áttekintés nem lenne teljes, ha nem szólnánk a két világháború közötti kóruséletröl, majd visszatekintve egészen az 1860-as évre, amikor is megalakult a komáromi első énekkar, majd 1863- ban a Komáromi Dalegyesület. Több mint száz éve Komáromban kisebb megszakításokkal mindig létezett jelentős énekkar, sőt volt időszak, amikor a város több énekkarral is büszkélkedhetett. 1980. május 26-án hosszabb előkészítő munka után — 20 énekessel — újra megindult a munka. A létszám később örvendetesen növekedett, ma már 40 lelkes dalossal kezdődik a hétfő esti háromórás próba. A kezdeti nehézségek leküzdésében megerősödött kórus 1981. január 18-án lépett fel nyilvánosan először Bárdos Lajos népdalfeldolgozásaival a CSEMADOK évzáró taggyűlése előtt. A városi rendezvényeken kívül nagy gonddal készült az énekkar a közelgő V. Kodály-napokra, hisz eljutni e rangos találkozóra a szlovákiai magyar kórusok viszonylatában nagy fegyverténynek minősül. A sikeres körzeti kórusfesztivál után Galántáról, az V. Kodály-napokról a CSEMADOK vegyeskara különdíjjal tért haza Komáromba. A sikeres szereplés önbizalmat és hitet adott a lelkes társaságnak a második évad megkezdéséhez. Az ősz folyamán emlékezetes marad a Dunamenti Múzeumban való fellépés. A szép környezet és csodálatos akusztika jellemzi a volt „Kultúrpalota" hangversenytermét; ebben a miliőben Dowland, Lassus, Liszt és Kodály müvei szinte életre keltek. Sajnálatos, hogy ezt az impozáns termet, amely akusztikailag tökéletesen megfelelne komolyzenei rendezvényeknek, ilyen szempontból igen keveset veszik igénybe. Pedig jelentős zenei kapcsolatok is fellelhetők az ódon falak között, emlékezve az 1924-es évre, amikor is Bartók Béla hangversenyezett itt nagy sikerrel. Remélhetőleg hamarosan láthatjuk Bartók Béla emléktábláját a múzeum falán, hisz a nagy zeneköltő már az egész világé, miért ne lehetne a miénk is egy kicsit? Egy Bartók-kórusfesztivál gondolata sem volna elvetendő e falak között, évente, közösen meghívott jeles szlovák, magyar kórusokkal együtt. Az 1982-es évet a megalakulásának 10. évfordulóját ünneplő baráti kórus meghívása vezette be, először Kolonban (Koliňany), majd Somorján (Šamorín) lépett fel a kórus vendégként. A 19. Jókai-napok záróünnepélyén való szereplés nagy megtiszteltetés volt a kórus számára, hisz Dél-Szlovákia „műkedvelői" előtt vizsgázott a kórus. A harmadik évad. 1982 ősze újabb erőpróba elé állította az énekkart. Mivel a Kodály-évforduló közeledett, a nagy mester művei kerültek előtérbe. Egy kórusnak azonban Kodály Zoltán ünneplése „valamivel" többet jelent, mint azok számára, akik az ö müveit csupán hallgatják. Többet jelent, mert többet is ad annak, aki olvassa, énekelve átéli alkotásait. Kodály, az örök pedagógus tanít gyereket, felnőttet — most is. Az emberiség örök „béke-álmát”. Virág Benedek versét ő teszi maivá, mindezt 1953-ban a látszólagos béke évében íródott Békesség-óhajtás c. kórusmüvében. A Székely keserves, Szép könyörgés. Öregek, Jézus és a kufárok, Mátrai képek mint gyöngyök a fonálon, úgy fonódnak, állnak össze, gazdagítva, ékesítve tiszta ragyogásukkal a zenebirodalom paradicsomkertjét. Ismemi és megismerni e müveket különbség, de vállalni őket kötelesség. Kodály Zoltán munkásságának érzékeny kötődése Dél-Szlovákia tájaihoz ismeretes, kórusaink tegyék ezt szorosabbá azáltal, hogy műsorukra tűzik a nagy mester igényesebb műveit is. A CSEMADOK helyi szervezetének énekkara tavaly november 21-én Kodály-estet rendezett. A műsor szóvivője Vass Lajos, Erkel-díjas zeneszerző jóvoltából felemelő élményben volt része a nagyszámú közönségnek. A záróműként elhangzó „Forr a világ" maradandó emlék minden résztvevő és hallgató számára. A kórus jelentősnek tekinti s mondja a központi Kodály-rendezvényen való szereplést. Kodály Zoltán születésnapját, december 16-át, a Duna másik oldalán, Komáromban, a Csokonai Művelődési Ház női kara meghívottjaként ünnepelte. Az 1983-as esztendőt önálló műsorral szeretné a kórus emlékezetessé tenni. A két év munkájának eredménye megmutatta, hogy érdemes volt elkezdeni 1980 tavaszán a tagtoborzást. Sajnos, már akkor is voltak emberek, akik nem hittek a dolog sikerében, reméljük, hogy meggyőzte őket az életképes, rugalmas és nagyon lelkes kórus szereplése, működése. A tagság nagy része pedagógus, pontosabban pedagógusnő. mert férfi pedagógust nemhogy az énekkarban, de lassan a pedagógus pályán is nehéz találni. Hol vannak a jóhangú férfiak? Mivel az anyagi szempont egy énekkar életében sem megvetendő, szólni kell erről is. A művészet (amatőr is) nem pénz, de a művészt (még az amatőrt is) meg kell fizetni. Kegyetlen valóság az, amikor egy csoport művészi munkáját anyagi gondok befolyásolják. A továbblépés egyik feltétele, hogy az énekkarok anyagi támogatást kapjanak. Ezek az évek során megtérülnek. A kórus minőségi fejlődését — az anyagiak mellett — a tagság művészi, pontosabban zenei képzettsége határozza meg. Sajnos a CSEMADOK énekkara nem dicsekedhet sok kottaolvasó énekessel, de ez nem róható fel a tagságnak, inkább iskolarendszerünk hiányos ének-zenei tanításának. Nemzedékek nőnek fel, melyek nem ismerik meg a zenei irás-olvasás birodalmát, a muzsika, a kotta „tabu” marad örökké számukra. A kórus dalosai örömmel énekelnek kézjelek után, de tartós zenei ismereteket csak hosszú gyakorlattal szerezhetünk. Az ének, a magyar népdal mindenki számára hozzáférhető, és ez az a közösségi erő, amely összekovácsolta az énekkart. STUBENDEK ISTVÁN TESTVÉRSZÖVETSÉG KÖZGYŰLÉSE A csehszlovákiai lengyel nemzetiség kulturális szövetsége nemrégen tartotta meg Český Tešinben XIV. országos közgyűlését. A szövetségnek jelenleg 94 helyi szervezete és 24 359 tagja van. Fennállása óta bizonyítja, hogy szilárd láncszeme a Nemzeti Frontnak és mindent megtesz annak érdekében, hogy teljesítse választási programját. A kulturális szövetség működési területe a karvinai és Frydek-Místek-i járás. A XIV. közgyűlést Stanislav Kondziolka, a szövetség országos elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a megjelent párt- és állami küldöttséget, amelyet Ladislav Brumek, az észak-morvaországi kerületi pártbizottság titkára vezetett. Jelen volt a Lengyel Népköztársaság ostravai fökonzulja is. A testvérszövetség közgyűlésén részt vett a CSEMADOK KB küldöttsége, Sidó Zoltánnak, a KB elnökének vezetésével és az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének küldöttsége. Ezenkívül jelen voltak a lengyelországi testvérmegyék képviselői, valamint az NDK-ban élő luzsicai szerbek küldöttsége. amelyet kulturális szövetségük főtitkára, Jurij Gross vezetett. A XIII. közgyűléstől eltelt időszakról szóló beszámolót Henrik Szmeja vezető titkár adta elő. Méltóképpen megünnepelték a februári győzelem 35. évfordulóját, és mozgósították a tagságot a VII. ötéves terv feladatainak teljesítésére. A helyi szervezetek évzáró taggyűlésén 2500 kitüntetést adtak át a szövetség érdemes dolgozóinak. Társadalmi munkában 1 078 997 órát dolgoztak, s száz akció megvalósítását tervezik a Faágában sorra kerülő béke-világközgyűlés tiszteletére. Minden helyi szervezet taggyűlésén megemlékeztek a NOSZF 65., és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulójáról. Jelenleg a szövetség központi bizottságának az alábbi szakcsoportjai tevékenykednek: szervező bizottság, propagációs bizottság, nők klubja, jogi szakbizottság, fiatalok klubja, színjátszók szakbizottsága, nyugdíjasok klubja, irodalomkedvelők és képzőművészek szakbizottsága, olvasók és könyvbarátok klubja és népi hagyományokat őrző csoport. Szép eredményeket értek el a lengyel tanítók énekkara, a HASLO férfikórus, a Gomik és az Olza néptánc-csoportok. A szövetség életében nagyon fontos helyet foglal el' a havonta megjelenő Zwrot című képeslap. A szövetség ellenőrző- és revíziós bizottságának beszámolóját Karol Gasior terjesztette elő. A beszámolókat élénk vita követte. Brumek elvtárs, a párt- és állami küldöttség vezetője felszólalásában nagyra értékelte a szövetség eddig kifejtett tevékenységét, melyet közösen végez a Nemzeti Frontban tömörült társadalmi szervezetekkel. Sidó Zoltán, a CSEMADOK KB elnöke lengyelül köszöntötte a szövetség közgyűlését a CSEMADOK KB és nyolcvanezres tagsága nevében. Ezt követően átadta a CSEMADOK KB köszöntő levelét. A lengyel kulturális szövetség elnökévé ismét Stanislav Kondziolkát, vezető titkárrá pedig Wladislaw Orszulikot választották. Érdekes színfoltja volt a tanácskozásnak a kétóránként megjelenő Visszhang című közgyűlési újság. GYENGE JÁNOS 7
