A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-27 / 22. szám
A Csemadok életéből Bányai Géza negyvenhét éves, Balassagyarmaton született. Zsélyen (Želovce) lakik, itt járt elemi iskolába és polgáriba, innen került a háború után a komáromi magyar tanítási nyelvű gimnáziumba, majd onnan tovább a kassai (Košice) gépipari középiskolába, ahol 1956-ban leérettségizett. A Žatecben eltöltött kétéves katonai szolgálat után faluja autójavító műhelyében szerelő, segédműhelyvezetö, majd műhelyvezető. Még a nagykürtösi (Veľ. Krtíš) varrodának is karbantartója egy ideig, s 1968-ban, amikor megalakult a nagykürtösi járás, Rados Pál munkatársa lett a CSEMADOK járási bizottságának titkárságán. Azóta inštruktori beosztásban dolgozik, s ez év márciusában a nyugdíjba vonuló Rados Pál helyére megválasztották járási titkárnak. Instruktora Tóth Ágnes, aki igen jó munkatársnak bizonyul, éneklő és folklórcsoportot vezet Ipolynyéken (Nenince) és tagja a CSEMADOK KB néprajzi szakbizottságának. — Mikor kerültél kapcsolatba először a kulturális munkával? — kérdeztem Bányai Gézától. — Amikor Kassára kerültem a gépipariba. Tagja lettem az iskola ének- és tánccsoportjának. Mindig is vonzódtam a kultúrához. Moziba például annyiszor mentem, hogy az osztálytársaim elkereszteltek mozicsászárnak. Nem múlt el hét, hogy ne tekintettem volna meg egy-egy filmet. A történelmi témájú filmek érdekeltek. Színházba is szívesen jártam. Az operetteket szerettem. S a sportlövészet érdekelt még nagyon. Kerületi versenyeken második és harmadik helyen végeztem. Az ipariban a magyar nyelv és irodalom és a történelem tartoztak a kedvenc tantárgyaim közé. Rácz Olivérnek köszönhetem, hogy szeretem az irodalmat. Katonaságom idején is tagja voltam a kulturális brigádnak. A sportlövészetben ott első voltam. — S otthon, a faludban ? — Az autójavító műhely és a CSEMADOK helyi szervezet tartozott az életemhez. 1962-ben alakult meg nálunk a CSEMADOK. Kezdetben vezetőségi tag voltam, később elnök. Az akkori nagy losonci járás legtevékenyebb szervezetei közé tartoztunk. Volt tánc- és színjátszó csoportunk, járási rendezvényeken szerepeltünk. Sósáron tartottuk a CSEMADOK-napokat, s a járási bizottsággal közösen mi zsélyiek is szerveztük. Színjátszó csoportunk részt vett járási versenyeken, ón magam is szerepeltem nem egy darabban, lovicsek Béla: Baj van a szerelemmel című vígjátékával nagy sikerünk volt. Én játszottam a főszerepet. így ismerkedtem meg elődömmel, Rados Pállal, aki akkor a losonci járási bizottság instruktora volt. Az inštruktori poszt betöltésénél rám esett a választása. — Hogyan nézett ki a járás inštruktori munkád kezdetén ? — Tagállományunk 1400—1600 között mozgott. Huszonkilenc helyi szervezetünk közül a legtevékenyebbek: Ipolynyék, Bússá, Ipolykeszi, Szécsénke, Ipolybalog, Zsély, Csáb és Nénye. A hetvenes évek elején nagyon tevékenyek voltak a helyi szervezetek. Sok-sok kulturális rendezvényünk volt. s a Száll a madár, száll az ének (a Tavaszi szél... elődje) igen sikeres volt. Gomba módra szaporodtak az éneklő csoportok. A hagyományápolás ma is fő erőssége a CSEMADOK munkájának. Sokkal szorosabb volt akkor a kapcsolatunk a hely: szervezetekkel. Nem ültünk bent, nem írtunk annyi jelentést, az elnökségi ülések napirendi pontjaihoz nem készítettünk írásban beszámolót, tömegpolitikai munkát végeztünk, az emberek között voltunk. Ez jobban tetszett nekem. — Hány helyi szervezetetek van most? — Harmincegy. S 2700 főt tesz ki tagságunk. Ipolynyéken van a legnagyobb helyi szervezetünk 254 s Szelényen a legkisebb 24 taggal. Legtávolabbi szervezetünk az ipolyhídvégi (45 km) s a legközelebbi a nagykürtösi, amely 82-ben alakult 42 taggal. Helyisége egyelőre nincs, de a vnb és a járási népművelési központ szükség szerint rendelkezésre bocsájtja a termet. Tevékenysége kezdetén áll. író-olvasó találkozók, irodalomnépszerűsitő előadások máris szerepelnek a programján. Évzáró taggyűlésükön már komolyan foglalkoztak színjátszó csoport és énekkar megalakitásának a gondolatával. Nézetünk szerint a feltételek adottak ehhez! — Mi az, amiről szívesen beszélnél? — Két éneklő csoportunk (Ipolykér, Ipolynagyfalu), egy folklórcsoportunk (ipolynyéki iskola), egy citerazenekarunk (Nénye). egy citeraszólistánk (Tóth László) és egy népdalénekesünk (Lakota Jánosné) a Tavaszi szél... országos döntőjébe jutott. A vers- és prózamondók V. kategóriájában Trvalecz László (Ipolyhídvég), Szabó Anna (Nénye) és Kotráné Belák Rózsa értek el figyelemre méltó eredményeket. Folklórcsoportjaink a járás határain túl is eredményesek. A detvai szlovákiai folklórfesztiválon az ipolyvarbóiak bussaiak, és csábiak igen szépen szerepeltek. Az ipolynyéki hatvantagú folklórcsoport tavaly a Kulturális Minisztérium díját nyerte el Zselizen. — Legtevékenyebb szervezeteitek jelenleg ? — Az ipolyvarbói, a bussai, az ipolynyéki, a kőkeszi, a zsélyi. az óvári, a Csáki és a nényei. — Gondok? — Az amatőr színjátszásban szeretnénk jobb eredményeket elérni. Járásunkból még nem jutott el csoport a Jókai-napokra. A néptáncmozgalomban sem kedvezőbb a helyzet. Nagyon hiányzanak a néptánc szakemberek. A kis helyi szervezetek tevékenysége minimális s ezen is változtatni kellene. S a legfőbb baj, hogy a fiatalok elköltöznek a falvakból. — Terveitek? — Járási dal- és táncünnepélyt tartunk megint Csalomijáh. Ősszel Irodalmi és Kulturális Napokat szervezünk az állami kulturális szervekkel és a Madách könyvkiadóval közösen. S megrendezzük a munkásmozgalmi dalok fesztiválját. Munkánkat kifogástalanul irányítja a járási bizottság elnöksége, s munkájukat kifogástalanul végzik a járási bizottság szakbizottságai. — Együttműködésetek a párt- és állami szervekkel? — Kitűnő. Ez anyagi támogatásban is kifejezésre jut. A SZISZ és a nőszövetség járási bizottságával is szoros a kapcsolatunk. Falvainkban úgyszintén. — Szabad idő, szenvedély? — Az előbbi nagyon kevés; szenvedélyes bélyeggyűjtő vagyok, de a kertemben is szívesen tartózkodom. Családi házat is építek. — S a hajdani mozicsászár? — Még mindig szeret moziba járni... MACS JÓZSEF 6
