A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-14 / 3. szám
NEMZmCfl VEIÍLKEDÖ A vendégeknek és a rendezőknek egyaránt sokáig emlékezetes marad a fakitermelők XII. nemzetközi versenye. A helyszín: Magyarország, közelebbről a Balaton-felvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság zalavári, valamint gyenesdiás-nagymezei területe. A verseny hivatalosan kétnapos, valójában négy teljes napig vendégeskedett tizenkét ország, köztük a Csehszlovák Szocialista Köztársaság csapata, melynek tagjai a házigazda magyarok nagy riválisai az éremszerzésért folyó versenyben. Az első nap az ismerkedésé. A fakitermelésben nem érvényes a „hazai pálya előnye", sokkal inkább a tapasztalat, a gyakorlat és nem utolsósorban a munkagép számít előnynek. Ennek ellenére volt lehetőség megismerkedni a tereppel, a környezettel, az ideális versenyfeltételekkel. A másik napon az első versenyszám a fadöntés volt soron. Ez olyan a fakitermelőknél, mint a korcsolyában a kötelező gyakorlat: aki itt tetemes előnyt szerez, azt nem könnyű befogni vagy elhagyni. A mezőny rendkívül erős, itt vannak a finnek, s köztük a fakitermelés egyéni világbajnoka, Hannu Kilkki. A rendezők karót ütnek a földbe, arra kell dönteni a fát. Az szerez több pontot, aki a legközelebb dönti a sajátját karóhoz, s természetesen más teljesítményt is értékelnek. A döntés után két finn van az élen az egyéni versenyben: Jouko Keshiako 611, a világbajnok Hannu Kilkki 604, a harmadik helyezett Josef Zemaník (Csehszlovákia) 592 pontot gyűjtött. Csapatban „természetesen" a finnek vezetnek, második Magyarország, a harmadik Csehszlovákia, de a magyarok előnye minimális. Ehhez a második versenynapon is jól kell szerepelni. A nagy riválisok magabiztosan törnek az ezüstéremre. Josef Zemaník gallyazásban 304 ponttal győz, nyomában az egyik magyar versenyző. Kollár István (286 pont), harmadik egy lengyel. Szerelésben bolgár elsőséget hirdet a zsűri, de egy második helyet elcsíp a csehszlovák csapat Jan Danhel révén. Kombinált darabolás következik. Győz a finn Veikko Füikolainen, s csak öt történelmi — okok miatt abba kellett hagyni a tanulmányait, s asztalosinas lett. Az asztalosmesterséget annak rendje és módja szerint ki is tanulta. 1932-ben már tagja, 1929-től 38-ig elnöke a famunkások egységes szakszervezete losonci szervezetének. Ez idő alatt háromszor is sztrájkba léptek béremelésért. A felszabadulás után a famunkások szakszervezete újra megalakult, s több éven át ismét ő volt a városi szervezet, később a szakszervezetek járási tanácsának az elnöke. Több mint húsz éven át dolgozott egyfolytában a losonci (Lučenec) Béke bútorgyárban. Először mint mester, később mint művezető. Aztán ő lett a gyár igazgatója. Pályáját vállalati igazgatóként fejezte be. Illetve dehogyis fejezte be. Hiszen nyugdíjba vonulása (1968) után még kilenc évig dolgozott szerződéses viszonyban a gyárban. Főleg tervezői munkát végzett. Kiállításokra tervezett és készített bútorokat. pont hátránnyal szorul a második helyre Štefan Hrubjak (Csehszlovákia), tőle három pont választja el a bronzérmes Molnár Miklóst. Az ötödik versenynemben, kombinált darabolásban minimális, két pont előnnyel nyer a román Gheorghe Ailenei, második Josef Zemaník, harmadik Veikko Poikolainen. Hatalmas táblákon a közönség is figyelemmel kísérhette a verseny menetét, s hamar kiderült, hogy a világbajnok Hannu Kilkki egyéni összetettben most „csak" bronzérmes lett, két honfitársa, Jouko Keshiabi és Veiko Poikolainen is megelőzte. így az is nyilvánvaló lett, hogy a várakozásnak megfelelően a csapatversenyt is a finnek nyerték, csaknem 400 pont előnnyel! Egyéniben az első tíz között két csehszlovák és egy magyar versenyző volt: 4. Jan Danhel, 6. a magyar Molnár Miklós, 7. Josef Zemaník. Csapatban Csehszlovákiáé az ezüstérem, Molnár Miklós, Kollár István, Palkovics Antal összetételű magyar csapat a harmadik. Túl a verseny izgalmain, eredményhirdetés után Keszthely Város Tanácsának elnöke fogadja a nemzetközi vetélkedő résztvevőit, akik Európa-bajnoksággal felérő versenyt tudhatnak maguk mögött. Az élmények, emlékek, tapasztalatok gyűjtésének azonban még nincs vége. A negyedik nap délelőttjén fakultatív programot kínáltak a rendezők: Keszthely nevezetességeinek megtekintése, vagy: a Helikon kastély bemutatása, vagy: fürdés Hévízen, a termáltóban. Ebéd után már egységes a program: hajókirándulás a Balatonon. Az idő mind a négy napon ragyogóan szép, hétágra süt a nap, akár nyáron, pedig már szeptember végét mutatta a naptár. Ez a napfényes táj, az ősz eleji Balaton képe, emléke szegődik útitársul a bolgár, csehszlovák, dán, finn, jugoszláv, lengyel, NDK-beli, norvég, román, svéd, szovjet és magyar fakitermelők mellé, akik mesterfokon mutatták be szakmájuk szépségét. 1982 óta párttag. Tíz éve tagja a városi pártbizottság ellenőrző bizottságának. Hoszszú volna felsorolni mindazt a tisztséget, amit betöltött és ma is betölt. Hogy csak néhányat említsek: tagja volt a jnb-nek, a vnb-nek, ez utóbbi szervnek 1957-től alelnöke volt. A CSEMADOK-nak megalakulása óta tagja, tizenkét évig volt a városi bizottság vezetőségi tagja, négyszer választották be a járási ellenőrző bizottságba, három országos közgyűlésen vett részt. Losoncon 1973-ban alakult meg a nyugdíjasok klubja. Jelenleg több mint ötszáz tagja van, s immár hét esztendeje Molnár László az elnöke. Úgy érzem, ma erre a tevékenységre nagyon büszke, s joggal, hiszen kevés városban találunk olyan jól működő klubot, mint Losoncon. Emlékesteket, egészségügyi s más ismeretterjesztő előadásokat tartanak, kirándulásokat szerveznek. Legutóbb éppen Molnár László tartott elő-Műszerre/ ellenőrzi a zsűri a csavar meghúzását, hogy valamennyi versenyző azonos esélylyel kezdjen a láncszereléshez Mint minden versenyszám, a gallyazás is időre ment, s természetesen azt is értékelték, milyen a vágásfelület adást Losonc történetéről a város megalakulása óta napjainkig. Egyébként a klub munkájában Molnár néni is tevékenyen részt vesz, ő vezeti a kézimunka-csoportot, amelynek mintegy negyven asszony a tagja, s egyebek között gyermekjátékokat (bábukat) készítenek. Mintegy hetven ilyen rongybabát ajándékoztak egy hazai nevelőintézetnek és a magyarországi (fóti) gyermekvárosnak. Végül még annyit: Molnár László munkáját felettesei mindig megbecsülték. Számos kitüntetést mutatott. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján megkapta a kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa díszoklevelét. A város felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából díszoklevéllel és emlékplakettel tüntették ki. Nyugalomba vonulásakor levélben köszönte meg munkáját és fejezte ki elismerését a vállalat. Molnár László most karácsony után lett hetvenöt éves. ZS. NAGY LAJOS Hétvégi levél Semmiről sem esik több szó napjainkban, mint a béke megőrzésének, a fegyverkezési hajsza megállításának s végső fokon az általános és teljes leszerelésnek a szükségességéről, ami az egész emberiség létérdeke. És sohasem költöttek az államok annyit fegyverkezésre, újabb és újabb, mind nagyobb és nagyobb hatóerejű hagyományos és nukleáris fegyverek, célba juttató eszközök kifejlesztésére és gyártására, mint napjainkban — a világméretű gazdasági válság ellenére ... Pedig már most is annyi nukleáris és egyéb fegyver áll az ember rendelkezésére, hogy többszörösen is el tudja pusztítani önmagát és az egész emberi civilizációt, tehát a legnagyobb fokú cinizmus a felelős politikusok, államférfiak részéröl, hogy még tovább akarják növelni a tömegpusztító fegyverek mennyiségét, országuk nukleáris ütőerejét. Az is szólamként, közhelyként hat ma, hogy az utóbbi időben rendkívüli mértékben romlott a nemzetközi helyzet, s félő, hogy a világ visszasüllyed a gyászos emlékű hidegháború állapotába. Mindezért az imperializmus — elsősorban az Egyesült Államok és a NATO — legszélsőségesebb körei a felelősek. A Reagan-adminisztráció erőszakkal meg akarja változtatni a kialakult katonai erőegyensúlyt az Egyesült Államok javára, nyíltan konfrontációs politikára törekszik, abból a képtelen fikcióból kiindulva, hogy egy — Európára „korlátozott" — nukleáris háborút meg lehet nyerni. Ehhez járul a sohasem tapasztalt mértékű ideológiai diverzió a Szovjetunió és a szocialista országok ellen, a felerősödött propagandahadjárat. A világ népei azonban nem hisznek a Reagan-boncoknak és a NATO-stratégáknak. Egyre nagyobb tömegeket mozgatnak meg világszerte — az Egyesült Államokban is — a békemozgalmak, amiről a békét, a leszerelést követelő hatalmas méretű tüntetések is tanúskodnak. A józan gondolkodású emberek felismerték, hogy a megalakulásának 60. évfordulóját ünneplő Szovjetunió az, a szocialista közösség országaival együtt, amely az igazi békére, a népek, az államok egyenlő biztonságára törekszik, következetes békepolitikát folytat, amiről a különböző világfórumokon előterjesztett békekezdeményezései, javaslatai is tanúskodnak. A világ — s elsősorban Európa népei — tudják, mennyire növeli a nukleáris háború veszélyét, ha az Egyesült Államok, végrehajtva a vonatkozó NATO-határozatot, új nukleáris fegyvereket, közepes hatótávolságú rakétákat telepít egyes nyugat-európai országokba, és MX interkontinentális rakétákat állít csatasorba. Nyilvánvaló — se tekintetben Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi miniszter legutóbbi interjúja sem hagyott kétséget —, hogy ezt a Szovjetunió sem nézhetné tétlenül s kénytelen lenne megtenni a megfelelő lépréseket. Mindenki tudja — s ezt a szovjet vezetők nemegyszer hangsúlyozták —, hogy a vitás kérdéseket a tárgyalóasztalnál kell megoldani. Napjainkban is folynak ilyen tárgyalások: Genfben a szovjet és az amerikai küldöttség között a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról és csökkentéséről, Bécsben már évek óta a közép-európai fegyveres erők és fegyverrendszerek csökkentéséről. E tárgyalásokon az Egyesült Államoknak és nyugati szövetségeseinek obstrukciós magatartása nehezíti a munkát, a megállapodástervezetek kidolgozását, mivel mindenáron egyoldalú előnyökre törekednek, meg akarván kerülni a kölcsönös és egyenlő biztonság elvét. A világ népei azt várják, hogy a nyugati politikai vezetők körében is felülkerekedik a józan ész. a tárgyalási és megállapodási készség, és az 1983-as esztendő végre igazi eredményeket hoz a leszerelés kérdésében. /< r— // SZABÓ ZSIGMOND A szerző felvételei 3
