A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-14 / 3. szám
TUNDERROZSA SARGA I AVI RÚZSA NAGY VIZIBOGLARKA BEKALILIOM VEDETT ES VESZELYEZTETETT NÖVÉNYEINK KOLOKAN A természeti értékek megőrzése napjainkban fontos társadalmi feladattá vált. A nagyfokú iparosítás és a mezőgazdaság fejlődése nagyon időszerűvé tette bizonyos növény- és állatfaj védelmét. Érzelmileg az állatok védelmét könnyebb megindokolni, mint a növényekét. Sokan képtelenek akár egy csirke nyakát is elmetszeni, vagy megsiratják kedvenc háziállatuk kimúlását, de ugyanakkor minden lelkiismeretfurdalás nélkül letépnek bármilyen vadvirágot, és könnyű szívvel dobják el a már hervadó csokrot. Pedig a növényvilág is megérdemli a kíméletet és szeretetet. Gyakran hallani a kérdést, hogy ugyan mi szükség van bizonyos növények védelmére? Legtöbben azt a választ várják, vagy hiszik helyesnek, hogy azért, mert gyógyhatásúk van, vagy mert gazdaságilag hasznosíthatók, és csalódnak, ha megtudják, hogy a védett növények többségének nincs kézzelfogható gazdasági jelentősége. Egyébként az erdei madárfütty se befolyásolja a gazdasági helyzetet, mégis kellemes az emberi fülnek, és eszünkbe sem jut, hogy énekes madarak tetemeivel díszítsük szobánkat. Pedig a növények védelmének a megindoklása nem is olyan bonyolult. A védelem fő célja a genetikai állomány megőrzése, tehát az, hogy ne kerüljön sor egyetlen növényfaj kipusztulására sem, akármilyen értéktelennek tűnik is jelenleg. Ezt sokan nem értik, pedig elég megemlíteni mondjuk a kamillát, amely nemcsak fontos gyógyszeripari és kozmetikai szerekhez nyújt alapanyagot, hanem kellemetlen mezőgazdasági gyom is! Nem tudhatjuk, hogy melyik növény válhat a jövőben gazdaságilag hasznossá. Gondoljunk például az amerikai vadszőlöre, amely segítségével a múlt század végén sikerült „feltámasztani" a filoxéra által csaknem teljesen elpusztított európai szölőállományt. Vagy említhetném azokat a lehetőségeket, amelyek a növénynemesítésben és a hibridek kitenyésztésében és hasznosításában rejlenek. Ezért is fontos a változatos flóra megőrzése, hogy legyen elegendő „nyersanyag" a további kutatáshoz és a felhasználáshoz. S végezetül megemlíteném egyik-másik védett és veszélyeztetett növény szépségét, „esztétikai hatását". Az elmondottak alapján már nem is olyan egyszerű a „haszontalan" jelzőt valamely növényre ráragasztani. Egyes növényfajok védelmét nálunk először a 211/1958-as rendelet szabályozta. amely ma is érvényben van, és 137 fajra vonatkozik. Ezt a rendeletet kiegészíti az 1978-as előírás, amely alapján egy példány elpusztításáért 50—2,300 korona nagyságú pénzbüntetést lehet kiszabni, és ez az öszszeg védett területen akár az ötszörösére is felemelhető. Tekintettel az ismeretek bővülésére és a veszélyeztetettség módosulására, ma már túlhaladottá vált az említett rendelet. Ezért a Szlovák Tudományos Akadémia szakemberei kidolgozták a veszélyeztetett növényfajok jegyzékét amelyben az egyes fajokat — a veszélyeztetettség mértékétől függően — négy csoportba osztották. E két dokumentumra, és saját tapasztala taimra támaszkodva, szeretném megismertetni az olvasót növényvilágunk néhány kíméletre érdemes képviselőjével. Nem állt szándékomban fajok tömegét felsorolni, inkább kiválasztottam egy-két érdekesebb fajt. Az egyes fajokat a növények élettere szerint csoportosítottam. VIZEK ÉS MOCSARAK NÖVÉNYEI A fejlődéstörténetből közismert, hogy a víz az élet bölcsője és nélkülözhetetlen eleme. Nem csoda tehát, ha a vízhez kötött növényi élet igen gazdag és változatos. Van egy közös tulajdonságuk — létezésükhöz feltétlenül szükséges a felszíni vagy talajvíz bizonyos szintje. Leginkább ezért váltak veszélyeztetetté, tekintettel a lecsapolásokra és más talajmüvelési munkálatokra. Pedig a természetes egyensúly megőrzésében fontos feladatuk van. Megemlíthetjük például, a vízpart mechanikus védelmét, szerepüket a víz öntisztulásában, rejteket biztosítanak a kishalaknak stb. A természetes vízi élőlények formája sokszínű. A folyóvizek még kevés lehetőséget biztosítanak a növények megtelepedésének, de a holtágak, valamint a víztárolók és a sekélyebb kanálisok már megfelelnek. Az elsőként megjelenő növények közt találjuk a sárga tavirózsát. Ez a szép és illatos virágú növény jól tűri a vízszint ingadozásait, és megél a lassú folyók vizében is. Terjedelmes levelei jó búvóhelyet biztosítanak az apróbb halaknak, és a váladékuk gátolja a moszatok elterjedését a vízben. A hófehér virágú tündérrózsa (Nymphaea alba) méltó párja az előbbi fajnak, sőt szépségében felülmúlja. Gyakran találjuk őket együtt, bár a tündérrózsa kényesebb és, sajnos, egyre ritkább. Nem érdemes, ráadásul büntetendő! leszedni a virágjait, mert igen gyorsan összeszáradnak, formátlan csomóvá válnak. Még ritkább növény a tündérfátyol (Nymphoides- peltota). Hasonlít a sárga tavirózsához, csak a virága kiemelkedőbb, és a kerekebb levelei kisebbek. Nem fordul elő csoportosan. Úgyszintén a mélyebb vizek lakója a súlyom (Trapa natans). Levelei sugarasan szétterülnek, hogy mindegyikük felületét érje a fény. A súlyom apró, fehér virága nem feltűnő, de érdekes a termése. A beért termés négyszarvú „dió", a szarvak tüskéi apró horgokkal vannak ellátva. Ezekkel a piciny horgokkal kapaszkodik az iszapba és várja ki a tavaszt a rejtett élet. Sekélyebb vizekben és kanálisokban tenyészik a nagy víziboglárka (Batrachium aquatile). Májusban pompás fehér virágszőnyege borítja el az egyes vizek felszínét. Hasonló élőhelyet kedvel a kolokán (Stratiotes aloides). Sűrű tömege némelykor zöld rét benyomását kelti, és csak közelebbről vesszük észre a vizet. Általában 50—70 cm mély vízben él és sok szerves iszapot igényel. Levelei széle fűrészes — emlékeztet az aloéra, azért néhol vízialoének hívják. Virága fehér és viaszszerű. A régebbi keletkezésű állóvizek talaja sok szerves anyagot tartalmaz, és hajlamos a tözegszedésre. Ilyen élőhelyeken találkozhatunk a rejtőzködve élő békaliliommal (Hottonia palustris). Hasonló vizekben nő a vidrafű (Menyanthes trifoliata). Ez egykor fontos gyógy- és illatszeripari alapanyag volt, ma már ritkasága miatt védett faj. Levelei óriási háromlevelü lóherére emlékeztetnek és pompázatos a rojtos szélű nagy fehér virága. Leghatalmasabb lágyszárú növényeink egyike az igen ritka mocsári csorbóka. Magassága elérheti a 3—3,5 métert. Tiszta tőzeglápokon él a sárkánygyökér vagy apácakonty (Callha palustris), amelynek érdekes formájú virága emlékeztet egyes egzotikus trópusi fajokra. Tőzeges mocsarakban találkozhatunk egyes kosbor- (orchidea-) félékkel iS. BOGOLY JÁNOS A szerző felvételei 4
