A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-20 / 21. szám

Következő számunk tartalmából: Keszeli Ferenc: KISTERMELŐK Miklósi Péter: AUTÓBAZÁR Zolczer János: GYERMEKNAPRA Turczel Lajos: FÁBRY ZOLTÁN ÖSSZEGYŰJTÖTT ÍRÁSAI F. Kele: KERESZTÜL-KASUL PATAGÓNIÁN Ozogány Ernő: A TRANZISZTOR FELFEDEZŐJE Címlapunkon Prandl Sándor felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon: 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Král Petemé. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p.,Ko­šice. Előfizetési dij egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesí­tő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poscho­die, tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 49211. Nyilvántartási szám: Sím 6/46. A dunaszerdahelyi Százszorszép báb­­együttes Ákom. ba­kom című műsorá­nak egyik jelenete Semmi nem olyan összetett és nehéz fel­adat, mint az ember nevelése. A formaliz­mus, az egyszerűsítés ez esetben kétszere­sen visszaüt. Az ember szocialista tudatának formálása, amely magába foglalja a világné­zeti, az erkölcsi és a munkára való nevelést, csak a szocialista társadalom építésének sokoldalúságában valósulhat meg. (A CSKP XVI. kongresszusának fő beszámolójából.) Napjaink egyik legtöbbet vitatott témája a nevelés. Pártunk XVI. kongresszusán a fő beszámolón kívül is sok szó esett e kérdés­ről, s valamennyi abban a hangnemben. amelyet az idézet is tükröz. Valóban össze­tett, nehéz feladatról van szó, amelynek az iskolai nevelés csak egy része. Mégis: ma­radjunk most ennél, hiszen kultúránk egyik szép ünnepére készülünk, az immár nyolcad­szor megrendezésre kerülő Dunamenti Ta­vaszra. Sokat beszélünk a gyerekek túlterheltsé­géről az iskolában, a tananyag bőségéről és a gyors ütemről, ahogyan ezt a tananyagot át kell venni a gyerekekkel a pedagógusnak. Ezen felül is sok egyéb elfoglaltsága van pedagógusnak, gyereknek egyaránt. Különö­sen nagy hangsúlyt fektetünk a matematika oktatására, ami természetes, hiszen a tudo­mányos-műszaki forradalom korát éljük. Ez­zel együtt hangsúlyt kap a többi természet­­tudományi tantárgy is. Az iskolák szakkörei is elsősorban ezekre a tantárgyakra összpon­tosítanak. És persze a sportra, hiszen társa­dalmunknak egészséges, jó fizikumú fiata­lokra van szüksége. Tantárgyak egészségte­len előtérbe helyezése nélkül, amit a köz­nyelv szakbarbarizmusként ismer, úgy ér­zem, joggal panaszkodnak a zeneszakos ta­nárok vagy az irodalmat oktató pedagógu-KIÉ LESZ A VÁNDORZÁSZLÓ? Gyümölcs- és rózsafák közt vezet az út a lévai (Levice) Koopera szövetkezeti baromfi­üzem udvarán a csarnokokhoz. Ezen az úton szállítják a teherautók a tápszert, s ugyan­ezen naponta a kitermelt tojást. Ezen az úton mennek munkahelyükre a baromfigondozók. — Ha azt akarjuk, hogy szép legyen a környezetünk, tennünk is kell érte valamit — mondja Faskó Ilona, a 2-es csarnok állatgon­dozója, a tojástermelők szocialista brigádjá­nak tagja. — Elosztottuk, ki mit fog gondoz­ni. A rózsafák és a gyümölcsfák alját mi kapáljuk. A gyümölcsből kedvezményes áron vásárolhatunk. Kinyitom a hatalmas vasajtót, s belépek az út mentén épült csarnok egyikébe, Faskó Ilona közvetlen munkahelyére. Baromfit egyelőre sehol sem látok, csupán a szállító­­szalagokon érkező tojás sejteti, hogy itt mit termelnek. No meg a szomszéd helyiségből olykor áthallatszó kotkodácsolás. Az igazi termelőcsarnok ugyanis egy fallal odébb van. Egy ajtón át oda is bekukkantunk. A csarnok olyan hosszú, hogy a túlsó végére alig lehet ellátni. És mindenütt ketréb. A ketrecek közti egyenes utak a végtelenben találkozó párhu­zamosokat juttatják eszembe. Egy-egy ket­recben négy tyúk szorong. Összesen 16 ezer tojó van a csarnokban. —• Szezon etjén több a tyúk, hiszen szinte nincs olyan nap, hogy egy-kettő el ne hulla­na. Idővel a tojás is egyre kevesebb. — Most mennyi? — Ma 4320-at vittek el. — Itt aztán ehetnek friss tojást — jegyzem meg. Faskó Ilona elmosolyodik: — Legalább két éve nem ettem itt tojást. De még otthon sem kívánom. Nem sokáig nézem a ketreceket, a táp­szert, a tojást szállító szalagokat és a tyúko­kat, mert a baromfit minden idegen személy zavarja. — A karbantartók jelenléte is. Pedig ha elromlik a szállítószalag, mihamarabb meg kell javítani. Minket, gondozókat már meg­szoktak a tyúkok, de ha a fehér köpeny fölé, mondjuk, más színű szvettert veszünk fel, azt azonnal észreveszik, s idegesen reagálnak — mondja a gondozónő, aki 1977-töl dolgozik a baromfiüzemben. Korábban gáztelepen volt raktáros. — A csarnokot hosszában kettéosztottuk, az egyik felét én gondozom, a másikat mun-2

Next

/
Thumbnails
Contents