A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-29 / 18. szám

Következő számunk tartalmából: Balázs Béla: SZABADON, BÉKÉBEN Fister Magda: ÍGY IS LEHET Miklósi Péter: AZ ÜVEG KÖLTÉSZETE Dénes György interjúja Duba Gyulával Zolczer János: TISZTELET A HŐSÖKNEK Lacza Tihamér: SAJNOVICS JÁNOS Címlapunkon Prandl Sándor fel­vétele A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon : 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Krát Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p.,Ko­­šice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesí­tő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého%-13, VI. poscho­die, tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. 9 9~ľ ~7~ omárom, az elsősorban a I / hatalmas hajógyár, a hajó­ig gyár viszont Komárom és I \ közeli környéke!" — mon­\ dogatják errefelé az embe­rek... Valóban, két-há­­rom kőhajításnyira a várostól, a méltóságtel­jesen hömpölygő Duna és a főváros irányába kígyózó országút közé ékelődve magasodnak tágas szerelőcsarnokai. A komáromi (Komár­no) hajógyár ebben az esztendőben ünnepli fennállásának 85. évfordulóját; így — némi túlzással — akár azt is mondhatnánk, hogy csaknem egy évszázada gazdagítja már a Csallóköz legalsó csücskében nyújtózó város tornyokkal, bástyafallal, hidakkal ékesített látképének jellegzetes körvonalait. Munká­ban s munkásmozgalmi eseményekben gaz­dag volt az elmúlt nyolc és fél évtized, ám a jelen sem kevésbé izgalmas. Egykor sok-sok munkáscsalád megélhetése, mindennapi ke­nyere függött a hajógyártól; napjaink „izgal­mát" a termelési feladatok maradéktalan teljesítése, a munkaverseny, a nyersanyagta­karékosságra összpontosító gazdaságos gyártásszervezés, a külföldi megrendelők elégedettségének biztosítása, a sajátos munkakörülmények folyamatos javítása, az újitómozgalom népszerűsítése és még szá­mos egyéb mozzanat jelenti. „Komárom, az elsősorban a hajógyár..." — ismételgetem magamban, amikor az ápri­lisi napsütésben a forgalmas gyárkaputól az üzemi lap szerkesztősége felé baktatok. — Mi fogja érdekelni? — fogad barátsá­gos mosollyal Mária Ružičová, a kétnyelvű üzemi lap magyarul is hibátlanul beszélő szerkesztője. Egykori olvasmányaim kusza emlékei, morcos tekintetű hajóskapitányok, árbocra kúszó nyurga matrózok, erőszakos hullámok­kal dacoló bárkák képe és gyermekkorom kandi pályaválasztási vágyai sűrűsödnek vá­laszomba, amikor kiszalad a számon: — Nem több, mint annyi: hogy készül egy hajó? ... És találkozni szeretnék Haám Ernő­vel, a hajókovácsok Munka Érdemrenddel kitüntetett csoportvezetőjével! A csinos kolleginában rögtön munkálni kezd a női lelemény. — Akkor pedig az lesz a legegyszerűbb, ha a többszörösen kitüntetett brigádvezető személyesen kalauzolja majd magát az üzemben — mondja nevetve, és föltárcsáz egy telefonszámot. Alig néhány perccel később már a hatva­nadik születésnapja felé tartó Haám Ernő mellett lépdelek a gyárudvaron. — Harmincöt éve vagyok hajógyári mun­kás. Úgy ismerem a gyár valamennyi zugát, akár a tenyeremet — jelenti ki halkan, ám annál határozottabban az idős szaki, miköz­ben nem a hajókovácsok műhelyébe, hanem egy sokkal csöndesebb és tisztább munka­helyre: a rajzterembe vezet. Érdekes ellentmondása ugyanis a hajó­gyártásnak, hogy bármennyire az egymáshoz illesztett nehéz vaslemezek tonnái jelentik a korszerű vízi járművek fő építőanyagát — a tényleges gyártási folyamat a tervezőirodá­hoz hasonlító rajzterem tükörsima padlóján kezdődik, ahol hatalmas farostlemezekből kiszabják a leendő hajótestek egy-egy „sze­letét". Szakszerűen: a gyártási folyamat leg­első lépéseként itt készítik el a hajszálpon­tos bordametszeteket, ami viszont pont a hajókovácsok legfontosabb segédeszköze. — Nálunk, tehát a melegkovács- és kül­­héjlemezkészítő műhelyben az itt készült falemezek precíz másolataként szabjuk ki vasból a Komáromban készülő hajók ki­­sebb-nagyobb építőelemeit. Ezt pedig a he­­gesztöbrigádok illesztik össze hajótestekké — magyarázza Haám Ernő, miközben a Duna tőszomszédságában álló óriási szere­lőcsarnok felé tartunk. Idekinn, a verőfényes áprilisi ragyogásban a tavaszi szellő selymesre fodrozza a komá­romi kikötő és a hajógyár közös medencéjé­nek vizét. Ez az éles, friss levegő azonban csak a tolóajtós csamokbejárat közelében érződik, alig néhány lépéssel beljebb már fáradt, nehéz levegő üli a hatalmas szerelő­termet. A benti félhomályban fakulni látsza­nak a színek, egyhangú szürkévé olvad min­den : a csarnok keskeny tartópillérei, a hatal­mas hajórámák, vasgerendák, acélrekeszek, hajóbordák. És zaj, óriási zaj fogadja a belé­pőt. Sercegö hegesztőpisztolyok hangjaitól, kalapácsok és egyéb vasformáló szerszámok 2

Next

/
Thumbnails
Contents