A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-22 / 17. szám
régiekről...” dti avar sírokból hogy bizony gyakori eset, amikor a szerencsés megtaláló inkább elhallgatja leleteit, félvén a már fentebb említett tévhitektől. Mondom, sajnos elég ritka a lelkes bejelentő, épp ezért tudhat maga mögött szerencsés esztendőt az érsekújvári (Nové Zámky) Járási Múzeum, hiszen két leletbejelentés nyomán is értékes darabokkal gyarapodott gyűjteménye. A kisgyarmati (Sikenička) Meriák Sándor vízvezeték bekötőcsövek lefektetése közben csontvázakra és agyagedényekre bukkant. Nem igyekezett azonban minél alaposabban visszatemetni a véletlenül előkerült leleteket, hanem inkább értesítette a múzeumot. A helyszínre sietve aztán megállapíthattuk, hogy a sírok két időszakból származnak. A korábbiak a kelták, a későbbiek pedig az avarok emlékanyagát tartalmazták. A leletmentés során hat, többé-kevésbé szétdúlt sírt sikerült ásatási térképünkön rögzíteni. Munkánkat figyelve a háziak érdeklődése, lelkesedése odáig ment, hogy kutatóárok nyitásába is beleegyeztek. Szerencsénkre! Hiszen így — egy gyermek maradványain kívül — egy női sírt is hitelesen föltárhattunk. _ g Még fontosabb eredményeket hozott a Szímö-Gúg-7 7 I pusztai (Zemné-Gúg) Kocsis Ferenc híradása az udvarában talált csontokról. Itt a nyári leletmentés hat honfoglaló magyar sírt eredményezett. És nem is akármilyeneket! Az egyszerű vaskéseket és bronzgyürüket tartalmazó sírokon kívül két női sír nagyszámú aranyozott bronz- és ezüst ruhaveretet, valamint textilfoszlányokat tartalmazott. A véreteknek a ruha (vagy az ing) nyakszegélyén megfigyelhető elhelyezkedése alapján itt is a közismert honfoglaló magyar női viselet László Gyula által rekonstruált meglétével számolhatunk. « Ami „egyedibbnek" mondható e lelőhelyen, az 1. számú sír három átfúrt állatcsontocskája. E nyakban hordott, jelentéktelennek látszó, talizmánként viselt csontdarabkák (ún. ongonok) a keleti eredetű népek (pl. az avarok, magyarok) ősi szellemkultuszának emlékei (felfogásuk szerint az állatban megtestesült segítő szellem ezekben a csontocskákban tartózkodott.). A Szlovákia területén első ízben fölbukkanó lelettípus néhány rokonát magyarországi lelőhelyekről (pl. Kiszombor, Tiszaroff, Csongrád, Szob) ismerjük. A X. század legelejére keltezhető temetőtöredékünk azonban számos más kérdést is fölvet. Az egyik ilyen, látszólag a vidok korai megtelepültségére vonatkozik, de aprólékos kidolgozása általánosabb érvényű megállapításokat is eredményezhet. Temetőnktől nem messze (kb. 50 méternyire) egy románkori alapokra épített szt. Vendel kápolna áll, annak közvetlen közelében pedig a szórványleletek egy XI—XIII. századi településre utalnak (egyébként a helyi néphagyomány szerint is ott terült el egykor Szímő község, s csak később — miután a török fölégette — költözött át a lakosság a falu mai helyére). De ezeken kívül is, a környék szinte minden homokdűnéjén koraközépkori temető- és településmaradványok jelentkeznek. Vajon milyen kapcsolatban vannak egymással ezek a régészeti objektumok? Erre a kérdésre azonban már csak hosszadalmas „aprómunkát" igénylő kutatások után lehet választ adni. LISZKA JÓZSEF ruhaver« umba nek Vaskés honfoglaláskori magyar sírból M. PROHÁCZKOVÁ (6) ÉS A SZERZŐ (1) FELVÉTELEI 13
