A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-15 / 16. szám

Következő számunk tartalmából: Mécs József: AUTÓBUSZ­PÁLYAUDVAR Zolczer János: MÚZEUM AZ ORBÁN-TORONYBAN Liszka József: „EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL.. Zs. Nagy Lajos: RENDETLEN NAPLÓ Dusek Imre: MOSZKVAI EMLÉKEK Lacza Tihamér: A KVANTUMELMÉLET SZÜLETÉSE Címlapunkon P. Havran felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon : 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Krát Péterné. Terjeszti a Posta Hirtapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p.,Ko­šice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesí­tő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého. 13, VI. poscho­die, teľ: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. m rnm:­ŕ\mf 7 M M HL '-í*** $ Bi äftpF;- \ Elkészült az ágynemű. Leo Pazdera igazgató a csomagolást ellenőrzi t Zornica vállalatnak, amelyhez /I összesen hét üzem tartozik, Bá­­jl novce nad Bebravouban van az igazgatási központja. Minde­gyikük más-más termék gyártására sza­kosodott. A bratislavai 02-es számú üzem fiú- és férfiingeket, valamint ágy­huzatot konfekcionál. A 310 alkalma­zott 96 százaléka nő, átlagos életkoruk 24—26 év. Szlovákok, csehek és ma­gyarok dolgoznak itt Tavaly összesen 883 683 darab sportinget varrtak. Az évi össztermelés 33 százalékát az ágynemű tette ki, s ehhez 2,5 millió méter anyagot hasz­náltak fel. Ennek nagy része pamutszö­vet, amit külföldről szereztek be. A takarékossági rendelkezések módosí­tották a munkát. — Az a veszély fenyegetett, hogy le kell állítanunk a termelést — mondta Leo Pazdera, az üzem igazgatója. — Ha nem lettek volna jó kapcsolataink a Magyar Népköztársasággal, aligha tudtuk volna megoldani a problémát. Vállalatunk vezetősége 1974. augusz­tus 27-én felvette a kapcsolatot a budapesti Fékon vállalattal. Azóta minden évben szakembereket cserél­tünk. Többször üdültek dolgozóink A vasaló részleg szocialista brigádja GONDOLATOK EGY TÉVÉMŰSOR KAPCSÁN Figyelemmel kísértem a Magyar Televízió foly­tatásos műsorát a második magyar hadsereg tragikus sorsáról. Ez a műsor valóban vádirat a Horthy fasiszta rendszer és kiszolgálói ellen. Történelmi tanulság, amelyből az egész ma­gyar nemzet le kell hogy vonja a tanulságot Nem voltam a Donnál, mert csak 1943 őszén vonultam be tényleges katonai szolgálatra Felsővisóra, az ottani 12-es hegyivadász zász­lóaljhoz, amelyet 1944 február végén irányí­tottak a frontra. Ez akkor már Galícia, illetve a Kárpátok térségében húzódott Nos. az emlí­tett televíziós sorozattal kapcsolatban csak annyit mondanék, hogy az érintettek keresik a tragédia gyökerét Hivatkoznak a gyenge fel­szerelésre, az akkori korszerű haditechnika hiányára, a magyar „történelmi" osztály politi­kusainak rövidlátására, a rossz élelmezésre stb. Volt vezérkari tisztek, vezénylő tisztek, altisztek és mások nyilatkoztak... A magyar honvédségnek a német Wer­­machttal összehasonlítva valóban gyönge volt a felszerelése. Egy-egy szakasznak imitt-amott egy géppisztoly vagy egy golyószóró. A tüzér­ség ? Napiparancsban volt hogy naponta /üve­genként négy lövedéket tehet kilőni stb. Ám most nem erről, hanem elsősorban a Horthy­­hadseregben uralkodó viszonyokról akarok be­szélni. Ha ugyanis az ember elolvas egy ide­genlégiós regényt vagy ilyen filmet lát, akkor azonnal eszébe jut az a kíméletlen, emberte­len drezúra, amit a Horthy-hadseregben átélt A kérdés az kik csinálták ezt ? A ludovikás tisztek és a jutási altisztek ? A piszkos munkát főleg az utóbbiak csinálták. Mert a ludoviká­­sok nem piszko/ták be glasszékesztyűjüket. Ezek a tisztek, tiszthelyettesek és tisztesek a kiképzés során semmibe se vették az emberi méltóságot. Részükről a legjobb kifejezés volt a „hallja maga paraszt", minden egységnél napirenden voltak a kikötések, az árnyékszék fogkefével való felsúrolása, az éjszakai fordí­tott menetöltözetben való riadó, mely abból állt hogy a jobb bakancs a bal lábon és fordítva, a zubbony hátul begombolva, a nad­rág ugyanúgy. Bejött a napos tizedes és elordí­totta magát: Légiriadó! Ez azt jelentette, hogy az egész szoba legénysége az ágy alá bújt Utána vigyázzt vezényelt és az ágyak szétre­pültek. Mikor ez megvolt ismét ordított: Öt perc múlva szobarend! És ha nem volt akkor minden kezdődött elölről. Megéltem azt is, hogy amikor kimenőt kaptunk és éjjel huszon­négy órakor visszatértünk a kaszárnyába, lefe­küdtünk, de öt perc múlva riadót rendeltek el. Kimentünk puska és tölténytáska nélkül. A kaszárnya százhúsz méter hosszú udvarának egyik végében tetettek két zsák burgonyát a másik végében felállították a századot majd parancsszóra mindenki békaügetésben ment százhúsz métert ugyanennyit vissza egy-egy szem burgonyával, s mire visszatért már meg kellett hámozni, ha mással nem, a fogával. Ilyen és másfajta tortúrák után a ludovikás tisztek és á jutási altisztek, hogyan képzelték el azt hogy a magyar katonák szívesen teljesí­tik parancsaikat a fronton ? Jónéhány katona volt a századunkban, akik fogcsikorgatva mondogatták, hogy csak kerüljünk ki a front­ra, ez meg az a piszok csak addig fog élni. És 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents