A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-08 / 2. szám
zetek Szlovákiai Szövetsége somorjai szakmunkásképző intézetében szakács szakon, a losonci textilipari, a rozsnyói bányászati és a nagykaposi energetikai szakmunkásképző intézetekben. — Társadalmunk valós igényeinek megfelelően, az érdeklődés milyen arányú megoszlása lenne kívánatos az egyes iskolatípusok között? — Jelenleg a szakmailag és elméletileg kiválóan felkészült szakmunkásokra van különösen nagy szükség. Ez a társadalmi igény tükröződik a tizennégy-tizenöt évesek elhelyezését megszabó tervszámokban is. Eszerint a népgazdaság tényleges igényeinek megfelelően, a tanulók közel hatvan százalékát szakmunkásképző intézetekben, huszonhárom százalékát szakközépiskolákban, tizenöt százalékát pedig gimnáziumokban kell elhelyezni. A korábbi esztendők tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a szaktanintézetek és a gimnáziumok rovására, a szakközépiskolákon aránytalanul nagy a túljelentkezés. Például az egészségügyi vagy a pedagógiai szakközépiskolákra minden évben a felvehető diákok számának többszöröse jelentkezik. — A sokévi tapasztalat alapján úgy tűnik föl. mintha a pályaválasztásban a szülő befolyásolná leghatározottabban a gyereket. Valóban ez a hatás a döntő? — Említettem már, hogy a pályaválasztás kérdésében az iskola és a szüiö együttműködésére van szükség. Persze, az ellen sem lehet senkinek kifogása, ha a szülők az objektív tények ismeretében igyekszenek irányítani gyermekeik sorsát. Ezzel szemben viszont nagyon ártalmas, ha csak az iskola, vagy csupán a szülő szava lehet mérvadó! A szülők többsége ugyanis hajlamos arra, hogy túlbecsülje, esetleg elfogultan vagy szőkébb látókör alapján értékelje gyermekének képességeit, de az is könnyen előfordulhat, hogy a papa vagy a mama nem ismeri eléggé behatóan az elhelyezkedés és a továbbtanulás tényleges lehetőségeit. Nem úgy azonban az iskola pályaválasztási tanácsadással megbízott pedagógusa, aki szorosan együttműködik az igazgatósággal, az osztályfőnökökkel, a végzős osztályokban tanító oktatókkal, s így tényleg rengeteg információ birtokosa, aminek kiegészítésében, „rendszerezésében" kiváló segítség lehet a szülői vélemény. — Elegendő pályaválasztási segédanyag forog közkézen? — Az oktatásügyi minisztérium minden évben az Elektron című ifjúsági folyóirat külön számában ismerteti a pályaválasztással kapcsolatos leglényegesebb tudnivalókat. Ebben a kiadványban pontos felsorolás található Szlovákia valamennyi középiskolájáról, valamint a tanulmányi irányzatokról. Az Elektronnak ez a száma eljut minden tanulóhoz, és így természetesen a szülőkhöz is. Emellett a pályaválasztással megbízott pedagógusok egyéb segédanyagokkal is rendelkeznek. — Pillanatnyilag melyek a legdivatosabb szakmák? — A szakközépiskolai túljelentkezésekről már szóltam. A szaktanintézetek „kategóriájában" talán nem is néhány divatos szakma jelenti manapság a legégetőbb gondot, hiszen az autószerelői, elárusítónői vagy akár a pincér szakma a múltban is kapós volt, és ma sem veszített vonzerejéből. Komolyabb gond, hogy a gimnáziumokba a tervezettnél sokkal kevesebb diák jelentkezik, de különösen fiúkban mutatkozik hiány. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a gimnáziumokba jelentkezők között aránylag kevés a kitüntetett tanuló; ami aztán később a főiskolai tanulás szándékát is befolyásolja. Örömmel nyugtázhatom viszont, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákban e téren javulni látszik a helyzet: az 1982/83-as tanévre 753 magyar nemzetiségű érettségiző nyert fölvételt a szlovákiai főiskolákon és egyetemeken, ami hetvenegy személlyel több, mint egy esztendővel korábban. Ez tehát a követendő cél! — Apropó, célok! Milyenek a gimnazisták pályaválasztási lehetőségei? — Erre csak számokkal érdemes válaszolni. Az 1983/84-es tanévben a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola építészmérnöki karára 700, az építőmüvészetire 70, a gépészmérnökire 855, a villamosmérnökire 680, a vegyészmérnökire pedig 510 fiatalt vesznek föl. A kassai Műszaki Főiskola bányamérnöki karára 150, a kohómérnökire 110, a gépészmérnökire 865, a villamosmérnökire 570, az építészmérnökire pedig 370 érettségiző kerülhet be. A Komenský Egyetem jogtudományi karára 110, az orvostudományira 160, a martini kihelyezett karra 70, a gyógyszerésztudományira 200, a matematika-fizika tudományok karára 250, a sport- és testnevelésire 115, a trnavai pedagógiai karra pedig 100 tanuló juthat be. A bölcsészettudományi karon 10—10 pályázó számára ismét meghirdették a magyar-szlovák, magyar-orosz és a testnevelés-szlovák szakpárosítást. A nyitrai Pedagógiai Főiskolára 220 fiatal mehet, ebből húszán a magyar nyelvű tanítóképző tagozatra, de megfelelő számú érdeklődő esetén ismét nyílik matematika—a technika alapjai és orosz nyelv—zenei nevelés szakpár a magyar tanítási nyelvű gimnáziumok érettségizői számára. A kassai Šafárik Egyetem első évfolyamaiban 680 diák folytathatja tanulmányait, az Állatorvosi Főiskolán 180-an, a žilinai Közlekedésipari Főiskolán 1280-an, a nyitrai Agrártudományi Főiskolán 840-en, a zvolení Erdészeti és Faipari Főiskolán 370-en, a bratislavai Közgazdaságtudományi Főiskolán 1230 fiatalnak tudnak helyet biztosítani. A Színház és Zeneművészeti Főiskolára 55, a Képzőművészeti Főiskolára pedig 30 jelentkezőt vesznek föl. — Vannak-e sajátos pályaválasztási gondjaik a magyar tanítási nyelvű iskolák diákjainak? — Ha a kérdés lényege a fölvételi vizsgák módszerére vagy eredményességére céloz, úgy kijelenthetem: a magyar tannyelvű iskolák tanulói évfolyamtársaikkal egyenrangú partnerekként vesznek részt mind a középiskolai, mind az egyetemi szintű fölvételi vizsgákon. Más kérdés, de itt kell elmondanom, hogy a szakközépiskolákban elsajátítható közel kilencven szakágazatból tizenhárom tanulmányi irányzaton folyik képzés magyar nyelven is. Kívánatos lenne, ha a magyar tanítási nyelvű iskolák 14—15 éves tanulói, anyanyelvűk és a szlovák nyelv biztos ismeretében, bátrabban jelentkeznének a fennmaradó több tucatnyi szakma egyikéremásikára. Még akkor is, ha ezekben az utóbbi szakközépiskolákban, főképpen szervezési okokból, nem folyik magyar nyelvű oktatás. A szervezési okok alatt azt értem, hogy többségükben olyan szőkébb körű szakspecializációkról van szó, ahol az országos igény évente nem több ötven-hetven szakembernél. Ennek tudatában nehezen képzelhető el, hogy ezekben az ágazatokban is magyar nyelvű osztályok nyíljanak. Más szempont viszont, hogy ezekből a korlátozott létszámú szakemberekből, érthetően, a nemzetiségileg vegyes lakosságú járásokban is szükség van. Kedvcsináló érdekességként hadd mondjam el, hogy az ilyen „monotipusú" szakközépiskolákban már két éve matematikából anyanyelven felvételizhetnek az érdeklődök, és a szlovák nyelv követelményei is összhangban állnak a magyar tanítási nyelvű iskolákban tanultakkal. — Mind az elért eredmények, mind a fiatalok érvényesülésének tükrében milyennek látja a magyar tanítási nyelvű iskolákban végzett oktatási folyamat színvonalát, illetve milyen szerepet tulajdonít a szlovák nyelv elsajátításának? — A szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolákban zajló oktatói-nevelői munka minőségét, eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint a tanulók nagyszerű helytállása a felvételi vizsgákon, és később, az életben. Sokéves tapasztalatok alapján elmondható, hogy a magyar alap- vagy középiskolába járt fiatalok főiskolásokként vagy szakmunkásokként, kitartó munkával és szorgalommal, idegen közegben is kiválóan megállják a helyüket. Ennek ellenére fontosnak látom, hogy egyre több figyelmet fordítsunk a szlovák nyelv minél tökéletesebb elsajátítására, hiszen ez jelenti a távlati tervek valóra váltásának egyik kulcsát. Az általános iskolák alsó tagozatán a gyermekek még ösztönösen képesek a nyelvtanulásra, és az itt szerzett nyelvi ismeretekre tudatosan épít az általános iskola felső tagozata, de a középiskola is. Az okos szülő ezért önmaga is segíti gyermekét a nyelvtanulásban, de egyben tudatosítja azt is, hogy a többség nyelvének kiváló ismerete révén nem kophat meg anyanyelvűnk ismeretének szintje. Ellenkezőleg: valamennyi új nyelv ismerete anyanyelvűnk szépségének érzetét erősíti bennünk. És ez az a többlet, amivel a nemzetiségi iskola felvértezi tanulóit. — Köszönöm az interjút. MIKLÓSI PÉTER FOTÓ: GYÖKERES GYÖRGY 13
