A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-08 / 2. szám
A SZOCIALISTA KULTÚRÁÉRT A közelmúltban volt harminc esztendeje, hogy a Megbízottak Testületé (1952. szeptember 2-án), majd azt követően a csehszlovák kormány (1952. november 18-án) határozatot fogadott el a művelődési intézmények létrehozásáról. Ebből az alkalomból szerkesztőségünk néhány kérdést intézett dr. Pavol Paška kandidátus docenshez, a Kultúrakutató Intézet igazgatójához. • Igazgató elvtárs, Ön nemcsak elméleti szakember, a kultúra és a népművelő munka tudományos problémáinak kutatója, hanem aktív népművelő is. Hogyan jellemezné a harminc évvel ezelőtt született határozat jelentőségét? — Az 1948-as esztendő nagy és alapvető változást hozott a szocialista kultúra és népművelés megalapozásában. A dolgozó nép a CSKP vezetésével végérvényesen leszámolt a reakcióval és minden poszton megszilárdította a munkásosztály hatalmát. Ez a folyamat a kultúra és a népművelés területén is lezajlott. Amikor 1949-ben létrehozták a kerületi nemzeti bizottságokat, megnőtt a nemzeti bizottságok irányító szerepköre az oktatásügy, a népművelés és a testnevelés területén is. Megszüntették a kulturális egyesületek bázisát — ugyanakkor kiszélesítették a társadalmi szervezetek hatáskörét. Ebből természetszerűen az is következett, hogy meg kellett oldani a művelődési intézmények problémáját, nevezetesen azt, hogy hol és hogyan létesüljenek, kinek a hatáskörébe tartozzanak, de mindenek előtt, hogy hathatós támaszai legyenek a szocialista kulturális forradalom feladatainak megvalósítását célzó törekvéseknek. Az az időszak volt ez, amikor a kultúra és a népművelés a párt vezetésével történelmi jelentőségű harcot vívott a falu szocialista átalakulásáért, az emberek új erkölcsi-politikai arculatának kialakításáért, a tudományos világnézetre támaszkodva. A művelődési intézmények rendszerének létrehozását már 1952 elejétől fogva szorgalmaztuk. Nagyon ösztönzőleg hatott ránk két szovjet könyv: J. Noszovszkij műve a szovjet falvakban folyó népművelő munkáról és V. N. Gyenyiszev munkája a népkönyvtárak tevékenységéről. Megragadott bennünket a klubok és a speciális intézmények átgondolt rendszere, az ezt jellemző kristálytiszta eszmei-politikai vonalvezetés, s általában a népművelő munka formáinak és módszereinek gazdagsága. Alapos előkészületek, valamint elméleti és gyakorlati szakemberekkel folytatott eszmecserék után öntöttük formába azt a tervjavaslatot, amely a nemzeti bizottságok rendszerében kívánta megvalósítani a művelődési otthonokat és egyéb, a népművelést szolgáló intézményeket (népi csillagvizsgálók, planetáriumok, állatkert, szakosított múzeumok stb.). A javaslatot a Megbízottak Testületé 1952. szeptember 2-án jóváhagyta, s néhány héttel később a csehszlovák kormány is elfogadta. E határozatok alapján megkezdődhetett hazánkban a népművelési intézmények céltudatos fejlesztése; a művelődési otthonok a klubszerű kulturális és társasélet s a népművelési tevékenység, míg a népművelési házak a tanácsadói, módszertani tevékenység és továbbképzés központjai lettek az iskolán kívüli nevelés (felnőttoktatás) és az amatőr művészeti munka vonalán. A könyvvel végzett munka területén a járási és a kerületi népkönyvtárak folytattak tanácsadói tevékenységet. Jelentős fordulat volt ez a népművelési munkában: a népművelési intézmények addig még nem tapasztalt fejlődésének kezdete, s egyben a szocialista életforma legragyogóbb értékeinek kibontakozása. • Igazgató elvtárs, véleménye szerint mi volt a legjelentősebb eredménye a népművelési intézmények harmincéves munkájának? — Az eltelt harminc év során egyértelműen bebizonyosodott ennek a döntésnek a megalapozottsága és helyessége. A nemzeti bizottságok mint az államhatalom szervei számára a népművelési intézmények széles alapot biztosítottak a falvakban és a járásokban a művelődéspolitikai program megvalósításához. A népművelők bevonásával, a társadalmi szervezetekkel, művelődési, kulturális és művészeti intézményekkel, iskolákkal valamint a szocialista népművelés más fontos tényezőivel szorosan és koordináltan együttműködve lehetővé vált, hogy a népművelési tevékenység egységesen és a szintézis jegyében valósuljon meg. Igaz persze, hogy számtalan nehézséggel és hiányossággal is meg kellett küzdenünk. A népművelési intézmények számának rohamos gyarapodása szükségessé tette, hogy mind több hivatásos és önkéntes népművelő kapcsolódjon be ebbe a munkába, megfelelő felkészítésük viszont akadozott. Idővel bebizonyosodott, hogy az ún. „népművelési szoba", mint a művelődési intézmények egyik típusa nem kielégítő, mivel valódi klubszerű intézménnyé fejlesztése nehézkesen és lassan ment végbe. A népművelési szoba gyakran nem volt más, mint egy könyvekkel megtömött szekrény az iskola folyosóján, így aligha lehetett kielégíteni a lakosság növekvő kulturális igényeit. Problémák mutatkoztak a koordinálás színvonalát tekintve is, a kulturális-népművelő munka egységes tervének gyakorlati végrehajtásában, a művelődési intézmények helyiségeinek hatékony kihasználásában és más területeken. Ezek a gondok azonban a fejlődés velejárói, idővel megoldódnak, amit egyre színvonalasabbá váló szocialista kultúránk és népművelésünk is bizonyít. • Az Ön véleménye szerint milyen egy ideális népművelő? — Az ideális szocialista népművelő sokfajta képességet egyesít magában: harcos támogatója a békének és a szocializmusnak, minden újnak és haladónak; politikailag érett, jól tájékozott a kultúra, a népművelés kérdéseiben, de nem áll távol tőle a tudomány és a technika sem; ösztönözni képes, vagyis meg tudja nyerni az embereket az anyagi és szellemi értékek létrehozásának. Áldozatkésznek és persze mindenek előtt népszerűnek kell lennie, épp azáltal, hogy erkölcsileg magas szinten áll, hogy becsületes és úgy cselekszik, ahogy beszél. Szigorú követelmények, ugye? Meggyőződésem azonban, hogy ilyen nagyszerű emberek régebben is voltak és ma is szép számmal akadnak minálunk a népművelés területén — akár név szerint is említhetném őket. • Paška elvtárs. mint az köztudott, egyéb tisztségei mellett Ön a Szocialista Akadémia Szlovákiai Központi Bizottságának az elnöke. A Szocialista Akadémia fontos szerepet játszik a tudományos ismeretek népszerűsítésében és terjesztésében. Bennünket közelebbről az érdekelne, hogy az Ön véleménye szerint milyen problémákkal kell a Szocialista Akadémiának megküzdenie Szlovákia magyar lakosságú területein, milyenek itt a Szocialista Akadémia tevékenységének a lehetőségei? — A Szocialista Akadémia központi és járási szervei arra törekednek, hogy az ország egész területén, a lakosság valamennyi rétegét érintően következetesen teljesítsék alapvető küldetésüket: terjeszteni a tudományos és a politikai ismereteket a marxizmus—leninizmus eszmei bázisára építve, támogatni Csehszlovákia Kommunista Pártjának, a szocialista embertípus kialakítása érdekében kifejtett erőfeszítéseit. Ami a Szocialista Akadémiának a magyarok lakta vidékeken folytatott tevékenységét illeti, ehhez a választott szervek (a Szocialista Akadémia járási és helyi bizottságai), a szekciók és a lektori testületek megfelelő összetételével kívánjuk megteremteni a feltételeket, magyar nemzetiségű tisztségviselőket és lektorokat vonva be a munkába. Havonta jelenik meg a Szocialista Akadémia ismeretterjesztő folyóiratának, a Príroda a spoločnosť-nak magyar mutációja, a Tét. A magyar nyelvű publikációk közül meg kell még említeni a polgári védelemnek és a lakosság honvédelmi nevelésének kérdéseivel foglalkozó és más időszerű témájú kiadványokat, amelyek iránt óriási az érdeklődés. A politikai és tudományos ismeretek terjesztésének lehetőségei természetesen sokkal tágabbak, mivel számos folyóirat és könyv jelenik meg a magyar nemzetiségű állampolgárok számára. Úgy vélem, a népművelő munka területén jobban összehangolhatnánk tevékenységünket a CSEMADOK munkájával. • Végezetül még egy „ testre szabott" kérdés: Paška elvtárs Ön mint a bratislavai Kultúrakutató Intézet igazgatója hogyan értékelné a gyakorlat szempontjából a kultúra kérdéseivel kapcsolatos elméleti kutatásokat? — Ezt a kérdést nagyon helyénvalónak érzem, hiszen a társadalomtudományok terén végzett minden elméleti tevékenység és kutatómunka alapvető feladatait érinti; a kultúra kutatásának legfontosabb kritériuma a művelődéspolitikai gyakorlat. Intézetünkben a kultúra és a művészetek társadalmi funkcióit vizsgáljuk; tanulmányozzuk, hogyan tükröződik a kultúra hatása az ember életében és a társadalomban, hogyan alakítja, motiválja és ösztönzi a kultúra az embert, s az ember hogyan vesz részt a kulturális értékek létrehozásában. Ez igen összetett és nagyon fontos problémakör, amelyet kultúraelméleti, szociológiai, társadalmi-gazdasági, prognosztikai stb. szempontból kell tanulmányozni. A kutatás eredményeinek gyakorlati alkalmazása sokféle lehet, s intézetünk — az SZSZK Kulturális Minisztériumával és más érdekelt szervekkel karöltve — ezt szorgalmazza is különböző koncepciók kidolgozása, jogszabályok megalkotása során, a nemzeti bizottságok, a művelődési intézmények és a társadalmi szervezetek dolgozóival folytatott megbeszélések alkalmával, a pedagógiai tevékenység, a televízióval, rádióval és a sajtóval folytatott együttműködés keretében; ez mind azt a célt szolgálja, hogy tovább erősödjön az elmélet és a gyakorlat, a tudomány és az élet kapcsolata. Természetesen sok még a feltáratlan tartalék és a kihasználatlan lehetőség. Örülök, hogy a Hét érdeklődést tánúsított e kérdések iránt; talán ez az interjú is felkelti majd az olvasók kíváncsiságát a kultúra vizsgálatának eredményei és intézetünk munkája iránt. Prand! Sándor és Nagy László felvétele 14