A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-08 / 2. szám
Hallottukolvastukláttuk Innen-onnan KIÁLLÍTÁS És mégis élni kell A címet a határainkon túl is ismert képzőművészünktől vettem, aki 1971 -ben, élete utolsó fametszetsorozata fölé írta e négy szót. E tizenkét fekete-fehér lapból álló sorozatával, és további nyolc grafikai ciklusával a közelmúltban a rozsnyói képzőművészetkedvelők ismerkedhettek meg közelebbről. Igaz, hogy e lapok zömét Ecce homo címmel 1975-ben kiadta a Madách Könyvkiadó egy ma már szolidnak tűnő válogatásban, ez azonban nem jelentheti azt, hogy a forradalommal, munkával, békével, élettel, szerelemmel foglalkozó fametszeteiből ne kellene a legjelentősebbeket ismételten a nagyközönség elé tárni. Kiváltképp, ha olyan alkalom adódik, amilyennel a CSEMADOK rozsnyói járási bizottsága élt: az egyik legjelesebb szlovákiai magyar képzőművészünk, Szabó Gyula halálának tizedik évfordulója. Reá emlékezve és emlékeztetve rendezte, a Bányász múzeum hathatós segítségével, a Járási Építőipari Vállalat üzemi klubjában a Szabó-tárlatot, amelyet ezerhatszázan tekintettek meg. S ha hozzáteszem, hogy tíz nap alatt, akkor semmi kétség nem férhet a tárlat sikeréhez. Gondolom, természetes, hogy e rövid írásban nem elemezhetem az elkötelezett, a világ és népe sorsáért aggódó, az egyéni és a társadalmi állapotok dialektikus törvényszerűségeit mindenkor szem előtt tartó Szabó Gyulát, hiszen ezt alapos tanulmányokban megtették már mások, s talán az is megbocsájtható, hogy nem szólok részletesen a grafikát epikus műfajnak érző Szabó Gyuláról, pedig már csak azért is szólnom kellene, mert Szabó Gyula „epikájának" egyre több utánzója van a hazai magyar grafikusok között. Ehelyett most a rozsnyóiak követést érdemlő kezdeményezésére helyezném a súlyt. Nyilván a rozsnyóiak is tudják, volt időszak, amikor egyesek azt állították, hogy szlovákiai magyar képzőművészet nem létezik, mivel a kép, a szobor nem beszél magyarul. Az ilyen megközelítések — művészettörténeti szempontból nyilvánvaló — elégtelenségét, gondolom, nem kell bizonyítani. A rozsnyóiak, vállalva a „mégis élni kell” Szabó Gyula-i hitét és szellemét, mind etikai, mind esztétikai értelemben példaadóan cselekedtek — s válaszoltak. Méltón nemcsak a szlovákiai magyar képzőművészet egyik legnagyobbjához, de önmagukhoz is. Szigeti László KÖNYV Szentmihályi Szabó Péter: Ge/lért A Ge/lért c. történelmi regény szerves része annak a tíz kötetre tervezett történelmi regénysorozatnak, melynek első megjelent kötete az Avarok gyűrűje méltán aratott nagy sikert. Nagy fába vágta a fejszéjét Szentmihályi Szabó Péter a mai fiatal írónemzedék tehetséges képviselője, aki a tíz kötet mindegyikében a magyar nép történetének egyegy fontos eseményét, mozzanatát kívánja az író szemével megmutatni, az olvasóval együtt végiggondolni. A következőképpen vall regényeiről: „ ... örömmel és alázattal írom e könyveket, mert a valódi és elképzelt történelem örömre és alázatra tanít." Előző könyvében, az Avarok gyűrűjében egy későavar-koramagyar népcsoport történetét vázolja elénk, írói fantáziáján kívül nagymértékben támaszkodva az avarkor régészeti kutatásaira (főleg László Gyula „kettős honfoglalás" elméletére), tárgyi emlékeire, korabeli — habár igen szegényes — írásos forrásaira. Legújabb könyve a Gellért, az olaszföldröl Magyarországra került Gerhardus-Gellért életét mondja el; megelevenedik előttünk az I. István korabeli ország a maga eseményeivel, történeti alakjaival. A magyar kereszténység kiemelkedő alakjáról Gellért püspökről kevés adat maradt fenn. Tudjuk, hogy ő volt a tragikusan-fiatalon elhunyt Imre herceg nevelője, a király egyik bizalmasa. Szentmihályi Szabó Péter jól választotta meg a könyv formáját, az ugyanis Gellért elképzelt önéletírása, tehát mintha Gellért írta volna meg életét. Ez mindenképpen a könyv egyik erénye, hiszen a püspök „önéletírásán" keresztül mintegy belülről sikerült láttatni a kort és annak eseményeit. így aztán Szentmihályi Szabó könyve cselekményes, gondolatokban gazdag, igazi történelmi regény. Az író már dolgozik a sorozat harmadik kötetén, mely II. Béla korát lesz hivatott felidézni. Reméljük, hogy Szentmihályi Szabó Péter regényei megtalálják az utat a széles olvasóközönséghez, hiszen nagymértékben hozzájárulnak nemzeti önismeretünk további elmélyítéséhez, gazdagításához. Trugly Sándor Bajomi Lázár Endre: Párizs csillagként reszkető Bajomi Lázár Endre nemcsak hogy ismeri Párizst, de fiának is tekintheti magát, hiszen 1934-töl 1951-ig szinte egyhuzamban tartózkodott a franciák fővárosában. Párizs és a francia föld, s nem utolsósorban a francia kultúra megjelent könyveiben is visszatükröződik. Párizsról egy érdekes antológiát is megjelentetett annak idején. Ezúttal Párizs csillagként reszkető című emlékirata látott napvilágot a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában. A könyv korképet rajzol az 1939-es, 40-es évekről, amikor Franciaország a háborús szakadék szélén tántorgott, s ahová Hitler később be is taszította. Bajomi e kötetet Párizs nem ereszt el című előző könyvének folytatásaként írta meg. Az említett kötet az 1934-től 39-ig terjedő éveket öleli fel, ott-tartózkodásának első öt esztendejét. Bajomi új könyve nemcsak érdekes, hanem eredeti is. Szinte kétség sem férhet hozzá, hogy a könyvben leírt események nem történtek meg. Nem személytelenül jeleníti meg a történéseket, de nagyon is szubjektiven. Együtt aggódott a franciákkal az országért és Európáért, üldözöttként bujkált a nácik elől, amikor Franciaországot elözönlötte Hitler serege, együtt tűrt és szenvedett a franciákkal s együtt ujjongott, amikor Párizs újra szabad lett. Bajomi könyvében rengeteg esemény fonódik egybe s rengeteg ember jelenik meg lapjain. Jobbára művészek, írók, politikusok, ellenállók, németek, franciák, és természetesen magyarok. Szinte találkozót ad e korrajzban a franciaországi magyar emigráció kémje, azok az emberek, akik nem ujjongtak Hitlerért és a német szoldateszkáért. Bajomi könyvéből az apró emberi dolgokat is megtudjuk, mert nemcsak az emberi lélekbe akart bepillantani, hanem a franciák fazekába is. Megtudjuk, hogyan éltek a párizsiak a német megszállás idején, mit ettek és hogyan szerezték be az élelmet, hogyan öltözködtek, kik gazdagodtak meg a spekulációkból, kik kollaboráltak, milyen merényleteket követtek el az ellenállók, kiket végeztek ki a németek, milyen híreket közvetítettek a különböző rádióállomások, milyen filmeket adtak a párizsi mozik, mit játszottak a színházak és így tovább. Csupa lüktetés, kavargás a könyv, s nemcsak azt köti le, aki ismeri valamelyest Párizst, hanem azt is, aki most ismerkedik vele Bajomi Lázár könyvéből. A mai Párizs bizonyára szebb és hatalmasabb, mint a tegnapi, mint a negyven év előtti, ám ez a régebbi sokkal érdekesebb, mert egy nagy történelmi forduló jegyében élt és szenvedett, tűrt és bizakodott.-Dénes-HANGLEMEZ Filmzene — lemezen A Csehszlovák Rádió bratislavai stúdiójának tánczenekaráról, melynek karmestere Vieroslav Matušík, már több alkalommal elmondhattuk, hogy hazánkban a hasonló jellegű zenekarok élvonalába tartozik. Jó tudni, hogy a hangversenyekről, a rádióból és a televízióból, valamint a hanglemezekről már jól ismert zenekarokon kívül (mint pl. a Studio Brno, a Hybš-zenekar, Gustav Brom zenekara stb.), fővárosunkban is van egy ilyen kitűnő tánczenekar, amely nemrég ünnepelte fennállásának negyedszázados jubileumát. A tangó reneszánszát bizonyító két kitűnő lemezük után ezúttal „Szerelmi témák filmekből" („Love Themes from Films") címmel az Opus gondozásában jelent meg új lemezük, mely tucatnyi szebbnél-szebb dallamot tartalmaz világszerte nagy sikert aratott filmekből. A filmzene kedvelői nálunk igazán nem panaszkodhatnak, hiszen hasonló lemezek jelentek meg a Studio Brno és a Gustav Brom-zenekar körzemüködésével is. Csak örömmel nyugtázhatjuk, hogy a rádió tánczenekara is „feliratkozott" a filmzene előadóinak jegyzékére és megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy ez a kitűnő zenekar ezúttal is hű volt önmagához. A tucatnyi gyönyörű dallam közt megtaláljuk Francis Lai „Szerelmi történet" („Love Story") című dalát az azonos című filmből, Mancini híressé vált „Moon River" című dalát a „Breakfast at Tiffany's" című filmből, Waxman „Katsumi" című dalát a „Sayonara" című filmből, Mancini „Charade" című dalát az azonos című filmből, Egy Rota-szerzeményt a Romeo és Júlia című filmből, Raskin „Laura" című slágerét az azonos című filmből, J. Styne „People" című dalát a „Fanny Girl" című, világhírűvé lett filmből és még több gyönyörű melódiát. A zenekar kitűnő teljesítményt nyújtott. Nagyszerű a hangszerelés, ennek is tudható be a jellegzetes hangzás, melyet e kitűnő szólistákból álló zenekar kialakított. Külön említést érdemelnek a vonósok és a fúvósok (pl. Juraj Lehotský trombita- és harsonaszólója) és a kitűnő karmester Vieroslav Matušík, akinek ugyancsak nem kis érdeme fűződik ahhoz, hogy ez a zenekar ilyen magas színvonalú interpretáló képességekkel rendelkezik. Sági Tóth Tibor MESTERSÉGES MÁJ. A moszkvai Gyógyászati Eszközök Fejlesztési és Kísérleti Intézetének új találmánya, az AG-01 típusjelzésű „mesterséges máj" elvégzi az emberi máj bizonyos funkcióit, például a mérgező anyagokat kiszűri a vérből. A kis méretű, mindössze 15 kilogramm tömegű életmentő készülék egyszerre száz milliliter vérrel tölthető fel. LILIPUTI TEVE. Fekete-fehér zsebtévét fejlesztett ki a japán Sony gyár. Újfajta katódsugárcsővé révén csupán 33 milliméter vastag és 87 milliméter széles a liliputi tévé. Képernyőjének mérete 4X3 centiméter (képátlója 50 mm). Szárazelemek, vagy autóakkumulátorok áramával éppúgy működtethető, mint a világítási hálózatról. SONY HAJTÓANYAGA: NAPSUGÁR. E napenergiával hajtott kétszemélyes kiskocsit egy lörrachi autószerelő mutatta be a freiburgi környezetvédelmi kiállításon. Az autómatuzsálemek formájára emlékeztető jármű százharminc kilót nyom, és óránként huszonöt kilométeres sebesség elérésére képes. A motor hajtóanyagát a „napsugártető" biztosítja, amely — tervezője szerint — még Közép- és Észak-Európában is elegendő hajtóerőt biztosít a kocsinak. 8
