A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-08 / 2. szám
NEHEZ HŰSÉG A Gsemadok életéből A borzovai botolótánc A szilicei folklórcsoport Szombat hajnal. Zúzmarával, köddel. Ma Rimaszombattól (Rim. Sobota) keletre öt-hatszáz ember, fiatal, idős, férfi és nő másként készül az eljövő napra, mint máskor. Volt, ahol már este összecsomagoltak, s a hajnali ébresztő után a gyülekezőhelyre siettek, hogy le ne maradjanak a Nagykaposra induló autóbuszról. Mert a Tavaszi szél... első országos elődöntőjének forgatókönyve szerint a csoportoknak és a szólistáknak reggel nyolcra már a Nagykaposi Művelődési Központban kellett lenn tök. (A rimaszombati járásból ezért már az előző nap odautaztak a szereplők.) S ott is voltak mind egy szálig. Köd, zúzmara, reggeli didergés után jókedvű sereglésre szórta sugarát az Ung fölé emelkedő nap. A sereglés megpezsdítette a várost Nagykapos utcáin népviseletbe öltözött csoportok jöttek-mentek. A Művelődési Központ egyik termében pedig az amatőr képzőművészek kiállítását nyitották meg, amely jó! illeszkedett bele az egésznapos népművészeti vetélkedő hangulatába. A festmények, fafaragások, szobrok arról tanúskodnak, hogy a CSEMADOK keretén belül — jobb szó híján — e mozgalomnak megvan a helye és szerepe. A jelen esetben a hagyományok mellé odaállította — más irányban ugyan — a folytatás lehetőségét. A kiállított alkotásokat nézve ismét csak azt tudom mondani, amit már egyszer leírtam e fiatalokról, hogy — központi forrásokból is — több támogatást, bizalmat és biztatást érdemelnének, mint amit eddig kaptak. Délelőtt kilenc órára járhatott az idő. amikor á Nagykaposi Művelődési Központ előtti térre értem. Vagy húsz autóbusz sorakozott egymás mellett, körülöttük seregnyi ismerős. Török Lászlóval, a tornagörgőiek mindenesével találkozom, de jön Mezei Sándor is, a szilicei csoport vezetője. Nem is lehet tovább menni ilyen találkozások után, hanem — Török László szerint — irány az autóbusz, ahol a görgöiek az idei szőlő tevével kínálnak, amit nem lehet elutasítani. Nem sokkal később a szomotori csoport öltözőjében ismétlődik mindez, azzal a ráadással, hogy fánkot is kapunk. A fánk „kellék" a délelőtti fellépéshez, de annyi készült belőle, hogy jut kínálásra, vedégelésre is bőségesen. És elkezdődött a verseny. Elsőnek a hagyományápoló szólóénekeseket láthattuk-hallhattuk. Ebben a kategóriában összesen tizen kerültek az országos elődöntőbe. Őket a második kategória tagjai, a hagyományápoló éneklőcsoportok követték. Várhosszúrét Hím, Kuntapolca, Boly és Balog fala énekesei hozták el Nagykaposra a legszűkebb pátria, a „kisháza" egybegyűjtött dalait Gazdag és talán a legszínesebb folklórcsoportok seregszemléje volt ezen a versenyen. Hat együttest láthattunk ebben a kategóriában; közülük az alsólánci és a szilicei együttesek azok — megítélésem szerint —, amelyeknek ott volna a helyük az országos döntőn, lett légyen bármilyen a bíráló bizottság döntése. Ugyanis mindkét csoport kitűnő műsort hozott. Különösen az alsólánciak „Fasztója" volt egységes és érett színpadi feldolgozása a hagyománynak. A szólóénekesek közül Lörincz Józsefné, Kocsis Imréné és Potoczky Erzsébet emelkedett ki a versenyzők mezőnyéből. Legnépesebb az éneklőcsoportok kategóriája volt itt tizenegy csoport lépett színpadra. A versenyt a népi hangszeresek csoportja zárta. Az egésznapos vetélkedő amatőr népművészeti mozgalmunk erejét, egyre magasabb szinten megvalósuló társadalmi szerepének jogosságát és szükségességét bizonyította. A hagyományőrzők és hagyományápolók „nehéz hűsége" nemzetiségi kultúránk szép példája. A CSEMADOK KB által rendezett első országos elődöntőn, a bíráló bizottság értékelése alapján, kategóriák szerint az alábbi csoportok, illetve szólisták szerepeltek a legeredményesebben: A hagyományápoló szólóénekesek között a borsi Hajdú Alica lett az első. Második Kohány Ivetta (Hím), harmadik Kankula Piroska (Hoszszúszó). A hagyományápoló éneklőcsoportok közül a hími lányok bizonyultak a legjobbaknak. Őket követik az almádiak és a kuntapolciak. A folklórcsoportok győztese a bárkái együttes, őket a sziliceiek és az alsólánciak követik a sorban. A hagyományőrző szólóénekesek vetélkedőjét a kecsői Lőrincz Józsefné nyerte. A második Kocsis Imréné (Torna), a harmadik Potoczky Erzsébet ('Jánok) lett. A hagyományőrző éneklőcsoportok versenyében a szesztaiak lettek az elsők, a második helyen a zsarnóiak, a harmadikon pedig a kistárkányiak végeztek. A népi hangszeresek vetélkedéséből a rozsnyói Kisködmön együttes került ki győztesen; a második helyen Ulman Gábor citerás, a harmadikon a tornagörgői citeraegyüttes végzett A verseny értékelése után a győztesek és a helyezettek közreműködésével gálaestet rendeztek. A Tavaszi szél... első országos elődöntője folyamatosan, zökkenők nélkül zajlott, ami elsősorban a CSEMADOK tőketerebesi járási bizottságának és a nagykaposi helyi szervezet odaadó munkájának köszönhető. Fárasztó volt az egésznapos verseny szereplőinek, rendezőinek egyaránt. De a találkozások, a sikeres szereplés után feloldódott a hangulat. Még azok se bosszankodtak, akik kissé hátrább kerültek a versenyben. — Semmi baj — mondta az egyik csoport vezetője — mi már voltunk Zselizen is, most hadd jusson tovább más csoport. Jó volt ezt hallani. Jó volt érezni, hogy azok, akik órákat, napokat áldoztak fel e mozgalom előrehaladása érdekében, ilyen tárgyilagosan tudnak ítélkezni saját munkájukról, annak eredményességéről. Mindehhez még egy másik csoport vezetőjének szavait idézem: — Amíg több mint ötszáz ember megmozdul egy ilyen alkalommal, addig érdemes csinálni... GÁL SÁNDOR Bogoty János felvételei EZ — KLUBMOZGALOM? Egy klub tevékenysége, létezése nagy mértékben függ a helyi körülményektől. De — s ez nagyon fontos — nemcsak ettől. Ahhoz ugyanis, hogy fejlődni, talpon maradni tudjon, türelmes, fáradságot nem ismerő vezetőkre és szervezőkre van szükség. Tapasztalataink azt mutatják, hogy e tényező megszűnése után a klubélet hanyatlani kezd. A műsortervből eltűnnek a tartalmas, színvonalas előadások, találkozók, vagy ha ott is vannak, csak papíron valósulnak meg. S a klub meg a jobbik esetben diszkóklubbá alakul át vagy teljesen megszűnik, ez pedig olyan betegsége hazai klubjainknak, amely előbb-utóbb mindegyiket megfertőzi. A legfrissebb példa erre a kassai Fábry Zoltán ifjúsági klub felbomlása. De gondok vannak a József Attila Ifjúsági Klub működése körül is. Az alábbi néhány bekezdésben megpróbáltuk összefoglalni a „betegség" okát, vállalva azt, hogy ezzel nem ért majd mindenki egyet. A klub vezetője magára marad az akciók szervezésénél. Következésképpen — s ez érthető — megunja a dolgot,-belefárad, s mert szeretné a klubot életben tartani, kényszermegoldásként könnyen szervezhető, nagyobb számú közönséget vonzó műsorokhoz (diszkó?) nyúl. Ez viszont teljes egészében eltereli a tagok figyelmét az egészséges közművelődési tevékenységről. A klub vezetője csak behozott műsorokra (előadók) támaszkodik. Következménye: a saját műsorok, hazai előadók iránt csökken az érdeklődés Csekély a rendezvények látogatottsága. Ennek oka lehet az elégtelen propagáció, a rendezvények megtartásának rosszul megválasztott időpontja, vagy egyszerűen a műsor csak keveseket érdeket. A látogatottság kérdéséről szólva még egy tényezőt kell említeni. Gondolok itt a kollégiumokban lakó középiskolás diákokra. A probléma ? A kollégiumi felügyelők sokszor egyszerűen nem engedik el a diákokat a klub rendezvényeire, azzal a kifogással, hogy „elzüllenek". Itt ismét a saját tapasztalatainkra hivatkozhatunk. Ahhoz, hogy a klubrendezvényekre is lehessen „könyörögni" a diákokat, sokszor több energia és idő szükséges, mint az egész rendezvény megszervezéséhez. Befejezésül — a hibák, fogyatékosságok felsorolása után — a teljesség igénye nélkül, megpróbáljuk összefoglalni azokat a fettételeket amelyek — szerintünk — feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy egy klub létrejöjjön és rendszeresen, folyamatosan működni tudjon. CSEMADOK közművelődési klub megalakításának feltételei: a CSEMADOK helyi szervezetének engedélye; a lehetőleg megfelelő tapasztalatokkal rendelkező vezető; helyiség, ahol biztosított a találkozók nyugalma. A klub folyamatos működésének feltételei: jó vezetőség; évi (vagy legalább havi) terv kidolgozása; megfelelőpropagáció (meghívók, plakátok, kapcsolat az iskolákkal): állandó jellegű saját műsorok biztosítása (túrák, irodalmi színpad, táncház, stb.); kapcsolatok tartása előadókkal, más klubokkal (cserélhetőség); rendszeresen, tehát folyamatosan (hetenként havonta) kell szervezni műsorokat; a kluboknak véleménycsere lehetőséget kell adni, nem szabad csak „behozott" műsorokra támaszkodni. PUNTIGÁN JÓZSEF LŐRINCZ ERZSÉBET 7
