A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-08 / 2. szám
A Gsemadok életéből NÉPRAJZKUTATÁSUNK HELYZETE A közelmúltban Magyar néprajzi kutatások a szomszédos országokban címmel országos konferenciát rendezett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Néprajzi Választmánya és Hajdú-Bihar megyei Néprajzi Szakosztálya a Magyar Néprajzi Társasággal, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékével és a debreceni Déri Múzeummal közösen. A CSEMADOK KB néprajzi szakelőadójának az értekezleten elhangzott előadását kivonatosan közöljük. A rendszeres, irányított népraizgyűjtés a CSEMADOK keretei között 1967 után kezdődött meg. Önkéntes gyűjtőink népes táborából 1969-ben megalakult a központi néprajzi szakbizottság. Ennek jelenleg mintegy 170 tagja van, főleg pedagógusok, értelmiségiek, akik saját környezetükben kisebb gyűjtőcsoportok munkáját is irányítani tudják. A szövetség az eltelt idő alatt több olyan gyűjteményének teremtett otthont, mint a lédeci, koloni, zsérei, köbölkúti, kéméndi, ipolypalásti, majd később a somorjai, medveshidegkúti stb. Sajnos sok helyen a lelkes gyűjtök nem találtak a helyi igazgatási szervek és illetékes járási múzeumok szakdolgozóinak megértésére és támogatására, s így némely gyűjtemény állandó helyiség hiánya miatt megszűnt, de van olyan is, amely alkalmatlan helyiségben csaknem látogatottság nélkül vár megfelelő elhelyezésre. A CSEMADOK jelenleg 18 tájházat, illetve néprajzi gyűjteményt tart fenn. Ezek többékevésbé arányosan oszlanak meg Dél-Szlovákia területén. További két gyűjtemény és egy tájház szervezés alatt van. Az önkéntes gyűjtök szakmai továbbképzését az 1968 óta évente megrendezésre kerülő nyári néprajzi szeminárium segíti elő. A CSEMADOK Központi Bizottságának Elnöksége figyelemmel kíséri a szövetség keretében folyó néprajzi gyűjtőmunkát, több alkalommal tárgyalt eredményeiről, problémáiról. Határozata értelmében a néprajzi gyűjtőmunkát a szövetség keretei között olyan mértékben és szinten kell végezni, hogy az elsősorban a hagyományápoló csoportok s a központi és járási szintű folklór fesztiválok műsorát szolgálja. A gyűjtőmunka tehát elsősorban a népzene, a néptánc, a népszokások, a népi gyermekjátékok és a népviselet tárgykörét öleli fel. Ami azonban nem jelenti azt. hogy a szövetség keretében folyó gyűjtésekből kizárjuk a néprajz más, ugyancsak fontos területeit. Mivel a CSEMADOK művelődéspolitikai szervezet, elsődleges feladata a szervező, irányitó és tanácsadó munka, mely magában foglalja az említett önkéntes gyűjtők hálózatának a megszervezését, szakmai irányítását, a nyári néprajzi szeminárium szervezését, irányítását, a központi, illetve járási néprajzi szakbizottságok munkájának elvi irányítását, a Zselizi Országos Népművészeti Fesztivál és a Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély folklór jellegű műsorainak és kiállításának előkészítését, megszervezését, a népdalénekesek és együttesek Tavaszi szél vizet áraszt... országos vetélkedői járási, területi fordulóinak és országos döntőjének szakmai-szervezési irányítását, valamint kapcsolatok kiépítését központi és területi intézményekkel, múzeumokkal. A Zselizi Országos Népművészeti Fesztiválnak az utóbbi években egyre inkább a néprajzi gyűjtőtevékenységek eredményeire épül a műsora. 1973 óta Csak tiszta forrásból címen évente autentikus folklór műsort szervezünk, amelyben kiváló idős adatközlőink, a hagyományok hordozói, főleg énekesek, táncosok lépnek színpadra minden évben más-más járásból. Az illető járás területén gyűjtött anyagból ugyanakkor a fesztivál keretében néprajzi kiállítást is rendezünk. A már tíz alkalommal megrendezett kiállítás jól érzékelteti, hogy az itteni magyar nyelvterületen még bőven találhatók muzeális értékek, úgyhogy az eddig feltárt több ezer tárgy alapját képzelhetné egy központi nemzetiségi néprajzi múzeumnak. 1975-től a zselizi Országos Népművészeti Fesztivál keretében évről évre népviseleti bemutatót is rendezünk a szlovákiai magyar tájegységek jellegzetes öltözettípusaiból és szokásanyagából. Mindkét folklórműsor és a kiállítás számunkra egy-egy tájegység hagyományainak alaposabb megismerését, néprajzi anyagának rögzítését, a folklórcsoportok körében pedig a hagyományok továbbélését segíti elő. Folklór jellegű fesztiváljaink egyik legnagyobb tömegeket megmozgató rendezvénye a népdalénekesek és együttesek Tavaszi szél... címmel kétévenként megrendezésre kerülő versenye, amelynek járási, kerületi fordulóin s az országos döntőben átlagosan ezer népdalénekes, éneklő- és hagyományápoló csoport, valamint népzenész kerül színpadra. Ez a nagyszabású rendezvény művelődéspolitikai hatásán túl a néprajzi anyag feltárása, rögzítése terén is igen jelentős. A legutóbbi ilyen verseny győzteseinek műsorát az Opus hanglemezgyártó vállalat feljátszotta és Zoboralji lakodalmi dalok címmel lemezen kiadta. A CSEMADOK keretében végzett néprajzi gyüjtötevékenység másik szerves része a konkrét gyűjtőmunka. Adattárunk alapanyagát egyrészt a néprajzi szakelőadó saját gyűjtéseinek, másrészt az önkéntes gyűjtőknek az eredményei képezik. Adattárunk legszámottevőbb részét a felgyújtott népdalok teszik ki, ezekhez nemcsak a néprajzi szakelőadó saját gyűjtéséből származók tartoznak, hanem a nyári néprajzi szemináriumokon részt vevő hallgatók által készített, valamint az amatőr gyűjtőknek a néprajzgyűjtő pályázatokra beérkezett magnófelvételei is. A felgyújtott több ezer népdal az egész szlovákiai magyar nyelvterületet képviseli, s az anyag egy részéből már néhány kiadvány is készült (Ág Tibor: Édesanyám rózsafája. Vétessék ki szóló szívem). Adattárunk jelentős részét teszik ki a film- és képmagnószalagra rögzített néptáncok: a szalagok másolatai a Magyar Tudományos Akadémia néptánc-archívumában is megtalálhatók. Az amatör művészeti mozgalom számára rögzített néptáncanyag tudományos értéke vitathatatlan. A bratislavai Népművelési Intézet 8 füzetet jelentetett meg belőlük. Eredeti népi táncok címmel, s a Madách Könyvkiadó egy tájegység, a Mátyusföld népi táncait ismertető kiadványt tett közzé. Népviseletek gyűjtésével 1974-től kezdődően foglalkozunk, s az azóta eltelt idő alatt 135 magyarlakta községben végeztünk részletes, illetve felderítő gyűjtéseket. A felvett anyagot fényképfelvételeken és rajzokon rögzítettük. Viseletgyűjtéseink eredménye inek népszerű ismertetését a szövetség képes hetilapja, a Hét vállalta, 1977—78-ban rendszeresen közölt e tárgykörben színes fényképekkel illusztrált cikkeket. A teljes anyag tudományos igényű feldolgozása és ismertetése még előttünk álló feladat. Az itteni magyarlakta falvak népi építészeti anyagának rögzítését két önkéntes gyűjtőnk végezte, s ennek sorozatban történt népszerű bemutatására ugyancsak a Hétben került sor. Az említetteken kívül adattárunkban népköltészeti alkotások, kiolvasók, mondókák, népszokás-leírások, énekes népi gyermekjátékok, továbbá népi hímzések leírásai, vízi molnárokról szóló adatok, dűlőnevek, a gyűjtögető gazdálkodásra vonatkozó adatok stb. is szerepelnek nagy számban. A szövetség központi bizottsága 1975- ben az adattári anyagból szemelvényeket adott ki. Néprajzi Közlemények, majd Néprajzi Közlések címmel: a sorozatnak eddig három kötete jelent meg. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem tudományos időszaki kiadványokról van szó. Elsősorban önkéntes gyűjtőinknek akarunk fórumot teremteni gyűjtéseik eredményeinek publikálására, másrészt a hazai és külföldi néprajzkutatók számára is szeretnénk könnyebben hozzáférhetővé tenni az itteni értékes néprajzi anyagokat. A sorozat kiadását folytatva adattári anyagunkat folyamatosan közzétesszük. Jelenleg a 4. kötet anyága van szerkesztés alatt. Ezzel egyszersmind érintettem a CSEMADOK néprajzi tevékenységének harmadik lényeges területét, a rendszerező, feldolgozó és publikációs munkát. Sajnos ezen a területen vannak a legnagyobb lemaradások, amit rengeteg szervezési munka mellett aligha tudunk pótolni. A szövetség keretében végzett gyűjtőmunka eredményeképpen már rengeteg anyag halmozódott fel, viszont a CSEMADOK küldetésénél fogva nem töltheti be egy olyan intézmény szerepét, amely a magyar kisebbség számára megteremthetné tudományos életünk alapjait s ezt azután tovább fejleszthetné. A Központi Bizottság Titkársága már az 1978—79-es években több alkalommal folytatott tárgyalásokat a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének vezetőivel az itteni magyar néprajzkutatás problémáinak megoldásáról. Ennek eredményeképpen valósult meg a CSEMADOK KB és a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete rendezésében 1980 májusában Dunaszerdahelyen egy háromnapos értekezlet. Ez feltárta a csehszlovákiai magyar néprajzkutatás eredményeit és problémáit, kitűzte a további feladatokat. Az értekezleten 104 meghívott vendég vett részt, köztük 9 tudományos kutató a Magyar Népköztársaságból. A résztvevők múzeumok tudományos munkatársai, népművelők és önkéntes néprajzgyűjtők voltak. A szemináriumon elhangzott 35 előadást és hozzászólást szlovák és magyar nyelven a két rendező intézmény nyomtatásban is megjelentette. A dunaszerdahelyi tanácskozás a szlovákiai magyar néprajzkutatás további kibontakozásának kétségkívül jelentős hivatalos fóruma volt. Szeretnék itt röviden beszámolni az ott elhangzott kutatási javaslatokról, tervekről, valamint a megvalósult és folyamatban levő intézkedésekről. 1. A legfontosabbnak egy itteni néprajzi múzeum ügyét tekintettük és tekintjük. A konferencia után a CSEMADOK Központi Bizottságának Elnöksége ilyen irányú kéréssel fordult a Kulturális Minisztériumhoz, a kormányhivatalhoz és a központi múzeumi szervezethez. Ezt a kérésünket a különböző szervek indokoltnak tekintik. Bizalommal várjuk a javaslat megvalósulását. A múzeum létfontosságú intézménye központi irányító szerve lenne a csehszlovákiai magyar néprajzgyűjtésnek, valamint publikációi révén az etnográfiai tudományos kutatásoknak. 2. Felvetődött továbbá az az igény, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia keretében működő Szlovák Néprajzi Társaság aktivizálja a nemzetiségek népi kultúrájának kutatására létrehozott bizottság tevékenységét, szakmai és anyagi támogatást nyújtson a kutatásokhoz és az e témakörökhöz kapcsolódó előadói tevékenységéhez. A konferencia után a CSEMADOK által nyilvántartott mintegy 180 önkéntes gyűjtőt a Szlovák Néprajzi Társaság felvette tagjainak sorába. Ez azt jelenti, hogy a tagok a Társaság költségén terepmunkát végezhetnek, és gyűjtőmunkájuk eredményeiért bizonyos díjazásban, anyagi támogatásban részesülhetnek. 3. Az előzővel függ össze, hogy a CSEMADOK KB néprajzi szakelőadója tagja lett a Szlovák Néprajzi Társaság választmányának. Ez azért jelentős, mert a továbbiakban képviselheti az itteni magyar néprajzi kutatás ügyét. 4. Azáltal, hogy a CSEMADOK önkéntes gyűjtői kollektiven a Szlovák Néprajzi Társaság tagjai lettek, lehetőség nyílik arra is, hogy magyarországi kutatók Szlovákiában a Társaság egyetértésével és a CSEMADOK szervezésében a magyar nemzetiség körében kutatásokat végezzenek. Az első ilyen kutatóút 1982 augusztusában valósult meg igen eredményesen a gömöri Medvesalján. 5. A dunaszerdahelyi konferencia a népszerűsítő és a kiadói tevékenység területén javasolta, hogy a Népművelés című folyóirat nyisson önálló rovatot, amely ismertetné a csehszlovákiai magyar néprajzkutatás eredményeit. Ennek a határozatnak a megvalósítása még folyamatban van. Az a probléma ugyanis, hogy a szakképzett szlovákiai magyar kutatók (kb. 10—12 fő) még nem éltek ezzel a publikációs lehetőséggel. További sürgető feladat a Néprajzi Közlések szerkesztés alatt álló negyedik kötetének megjelentetése. Számos biztató jelt látni, és már konkrét intézkedések is történtek a szlovákiai magyar nemzetiség néprajzi kutatásának hatékonyabb előmozdítására. Bizonyára még hoszszabb ideig fontos szerep hárul a CSEMADOK-ra a gyűjtések szervezésében, az anyagok feldolgozásában és a publikációs lehetőségek megteremtésében. MÉRYNÉ TÓTH MARGIT, a CSEMADOK KB néprajzi szakelőadója 6
