A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-11 / 11. szám

Diószegről tizenéves koromban hallottam először. A második világháborút követő esztendőkben. Két falumbeli embert a határában vagy a környékén fogtak el, s mint szökött katonákat, golyó általi halálra ítélték őket. Egyiket agyonlőtték, a másik szerencsésen megúszta, bár ő sem örvendhetett sokáig az életének. A rá szegezett puska is csak elsült két esztendő múlva. A rétjén, kaszálás közben halt meg, szívinfarktus végzett vele. Társa a diószegi (Sládkovičovo) temető jeltelen sírjában alussza örök álmát.

Később is hallottam Diószegről. Főleg cukorgyáráról, s a nagyközség iparosodásával járó első köztársaságbeli munkásmegmozdulásairól. Régóta tudom, hogy az európai haladó közvéleményt is foglalkoztató és felháborító kosúti sortűz egyik áldozata is diószegi. Gyevát János a neve. Ma utca őrzi az emlékét. Az utóbbi időben a CSEMADOK helyi szervezet Pintér Ferenc vezette Vox humana vegyeskara és az Új Hajtás néptánc-együttes is öregbíti Diószeg hírét, amely 1983. január 1-től a Szlovák Szocialista Köztársaság 122. városa.

Ha a kis Hanes Márton egy nappal korábban születik, most azt írhatnám, hogy egyidős a várossal. De január másodikán látta meg a napvilágot. így is azt kell tudni róla, hogy a város első szülötte. Most már ő is egyike az 5487 lakosú városnak, amelynek negyvenhat százaléka magyar nemzetiségű. A város körülbelül kéthónapos, de a település legalább 730 éves. S mi minden fér bele több min hét évszázad történetébe? Mennyi öröm, bánat, könny, szenvedés?... Nevét onnan eredeztetik, hogy határában egy nagy diófa erdő volt. IV. Béla idejében már említik Diószeget. Lakossága szenvedett töröktől, kuruc-labanc háborútól, a negyvennyolcas szabadságharc következményeitől, századunk két világháborújától.

Iparosítása elég korán, 1876-ban kezdődött meg. Mintha a kiegyezési ceremóniának lett volna egyik aktusa, hogy cukorgyárat építenek Diószegen. Aztán az éhbérért dolgozó munkások hallattak sokat magukról. Tüntettek, sztrájkoltak, magasabb bért követeltek. Napirenden voltak a munkás-elbocsájtások. Az ipartelepítés sorrendje: cukorgyár, szeszgyár, konzervgyár és malom. 1912-ben épült föl a Mária Műmalom. A húszas években már további két malom őröl. A Feketevíz partján állt a Boss malom. Legnagyobb malma most is őröl, a lisztet azonban elviszik, mert a pékséget megszüntették. A lakosság kívánsága, hogy a helyben őrölt lisztből helyben süljön kenyér! A megoldás siettetése már az újdonsült városvezetők gondja.

A városi nemzeti bizottság negyvenkét éves titkárával, Reisinger Józseffel szeretnék beszélgetni, de hiába kopogtatok korán reggel nála. Elnézést kér. Mennie kell Galántára. A községek között folyó szocialista munkaverseny kiértékelésére.

— Úgy néz ki, hogy mi leszünk a legjobbak!

1978-ban először érte a helyi nemzeti bizottságot nagy elismerés. A kormány dicsérő oklevelének az első fokozatát kapta meg az ötéves terv feladatainak sikeres teljesítéséért. Ugyanilyen első fokozatot érdemelt ki később a szocialista

munkaversenyben elért eredményekért.

Benkovszky Pálra, a városi nemzeti bizottság alelnökére bíz, aki a községi (városi) pártszervezet elnöke is egyben. Huszonhárom éve képviselő, régebben a színjátszó csoportnak volt egyik oszlopos tagja. Ma is szívesen emlékszik Miska szerepére, a Csárdáskirálynőben. Évekig énekelt a Vox humana vegyeskarban, csaknem negyedszázadig volt elnöke a tűzoltó szervezetnek. Tíz esztendeig a hnb titkári funkcióját is betöltötte a hatvanhárom esztendős, három gyermekes, diószegi születésű családapa, nagyapa. Egyetlen kérdésem hozzá:

— Város-e a város?

— Még nem érezzük városnak egészen — mondja megfontoltan, szerényen. — Például nincs egy olyan, városias kinézésű terünk. Most kell megtennünk az első lépéseket. Autóbusz-pályaudvart, szállodát és éttermet kell építenünk.

Szilágyi Edit, a városi nemzeti bizottság igazgatási osztályának vezetője szintén jelen van a beszélgetésen, s a véleményeket sorolja:

— Ma reggel mondta valaki az autóbusz-megálló kioszkban, hogy mióta város vagyunk, nem tudjuk eltakarítani a havat. Ez tulajdonképpen nem is a város dolga lenne, hanem az útkarbantartóké. Tegnap az óvodában és a bölcsődében hangzott el: Város vagyunk, de a gyerekeinket nem tudjuk se itt, se ott elhelyezni.

Benkovszky Pál, az alelnök egyetértőén bólintgat, de nem folytatja az itt-ott hallható megjegyzéseket. Arról beszél, hogy a nép örömmel fogadta a várossá nyilvánítás hírét, bár tudja, hogy „még nem vagyunk teljesen érettek erre a rangra". Fájó pontnak tekinti, hogy a főutcán megmaradtak a régi, öreg házak.

— Az építkezés folyik, a vizet és a gázt már bevezettük, de a csatorna-hálózat még nem készült el, és még csak remény sincs arra, hogy nagyobb lendületet vesz a munka.

Drdos Tibor, a városi nemzeti bizottság polgári bizottságának elnöke, a művelődési ház igazgatója azt mondja, hogy egyelőre csak a tanács kapott városi rangot, a művelődési ház programja átalakításra vár. Szó van arról, hogy a könyvtár és a mozi is hozzá tartozik majd.

— Sok munka vár ránk. A főutcán épül a szép, nagy kultúrház. Már most szerveznünk kell az érdekköröket, mivel eddig ezt helyiséghiány következtében nem tehettük. A Vox humana és az Új Hajtás ad rangot a diószegi kulturális életnek, de van fúvószenekarunk is, a tűzoltószervezet révén színjátszó csoportunk is, s irodalmi színpadunk is az ifjúsági szervezet jóvoltából. A Honvédelmi Ház fölépülése sokat segített. Most már ott folynak az iskolázások.

Az egyemeletes, tetszetős s minden igényt kielégítő Honvédelmi Háznak Buday Iván a vezetője. Szervezett már altiszti, tiszti klubot, auto-motor klubot, sportlövő és modellező, valamint kutyaidomító klubot. A Honvédelmi Ház helyiségeiben értekezleteket is tartanak.

Nagy területen fekszik a városi rangra emelt Diószeg. Ha történetesen mind a harminckét utcáján végig akarnék menni, több mint tizenhat kilométert kellene

gyalogolnom. A vasútállomástól elég hosszú utcán jutok el az új gyógyszertárig és az egészségügyi központig. Volt már ennek az utcának Proletár, Kecske a neve. Legutóbb a kosúti sortűz diószegi áldozatáról, a fiatalon meghalt Gyevát Jánosról keresztelték el.

Diószeg arculata szélről formálódik befelé. A Dallos lakótelep felépülésével. Az emeletes családi házakból álló városrészt milliomos negyednek nevezik. A régi, jellegzetes főutca megmarad zöldövezetével, megfelelő üzlethálózatával, s egy nagyobb áruház építésének az igényével.

Két temetője van a fiatal városnak. Közéjük épült a ravatalozó. Benkovszky Pál, aki a városi nemzeti bizottság polgári ügyeket intéző testületének is elnöke, azt mondja, hogy a polgári temetési szertartás nagyon színvonalas, s már a házasságok is inkább a földön köttetnek, nem az égben, teszi hozzá tréfásan. 1978-ban fölmérést végeztek, milyen színvonalú a magyar nyelvű polgári szertartás. Két autóbusz hozta ide az embereket Szlovákia városaiból, a vnb-ok polgári ügyeket intéző testületéinek alkalmazottait. Esküvőt mutattak be a vendégeknek a szertartási teremben. Úgy csinálták, ahogy mindig. A kulturális műsorról Pintér Ferenc karnagy. Bacsó Edit és Rostás Piroska pedagógusok gondoskodnak. A vendégek tapasztalatokban gazdagabban, elégedetten távoztak.

Még mindig az újdonsült várost járom. A főutcán itt-ott üzletek, kétnyelvű feliratok. Benkovszky Pál szerint a kétnyelvűséget a tevékenység minden területén érvényesítik.

Mielőtt távoznék Diószegről, Juhász Jánoshoz, a magyar oktatási nyelvű általános iskola igazgatójához is bekukkantok. Arra a kérdésre várok tőle választ:

— Mi kell ahhoz, hogy egy település városi rangot kapjon?

— Üzemeink segítették Diószeget várossá. Meg gazdag munkásmozgalmi hagyománya. Hárman utaztak innen Fenyőházára (Ľubochňa) a kongresszusra. Az sem véletlen, hogy cukorgyárunk Major István nevét viseli.

Molnár Károly pedagógus, hajdani iskolatársam is az igazgató szavait erősíti.

— Kezdetben volt a cukorgyár, szeszgyár, konzervgyár és a malom. Az ötvenes évektől még erőteljesebben folytatódik az iparosítás. Kendergyár, tőzegfeldolgozó üzem és meliorációs társulás, deszkagyár, fagyasztóüzem . .. Határozottan ez segítette Diószeget városi rangra emelésében!

Nem csak ez. Magtermesztő állami gazdasága sem jelentéktelen. Hatszázötvennégy embert foglalkoztat. Az Agrokémiai Vállalatnak hatalmas hangárai és kifutópályái épültek. Magcsiszoló- és burkoló építését is tervezik Diószegen. Két helyen végeztek fúrást határában. S a vinceházi erdőben hetvenkét fokos jódosvízre bukkantak. Ha minden jól megy, hamarosan gyógyfürdő épül itt.

Mert Diószeg már város. Létezésének 731. évéből majdnem hatvan nap óta. A most következő évszázadok eseményei, most már a gyorsan formálódó városban játszódnak .. .

MÁCS JÓZSEF

PR AN DL SÁNDOR FELVÉTELEI

13