A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-11 / 11. szám

Január elejét mutatott a naptár. Nem volt ugyan dermesztő hideg, de a csí­pős szél mégis a telet idézte. A duna­­szerdahelyi (Dunajská Streda) edzőpá­lyát, ahol a DAC idei első hazai edző­mérkőzését játszotta a Slovan Bratisla­­vával, mégis több mint ezren állták körül. A Szlovák Nemzeti Ligában sok városban a bajnoki mérkőzéseken nincs ennyi néző. Dunaszerdahelyen és kör­nyékén azonban tudvalévőén ősszel magasra szökött a „fociláz": a DAC egy pontos előnnyel áll a táblázat élén a Banská Bystrica előtt. Január ide, csí­pős szél oda, a szurkoló már a Bajnoki nyitányt várja, a tavaszi esélyeket latol­gatja. Abban mindenki megegyezik, hogy a bajnok vagy a DAC vagy a Banská Bystrica lesz. A többiek négy-öt ponttal leszakadtak az éllovasoktól, ki­sebbfajta csoda lenne, ha tavasszal le­dolgoznák ezt a hátrányt. Reális számí­tás szerint tefját a fent említett két csapatnak van 'megalapozott esélye a bajnoki címre. Weisz Mihály a DAC testnevelési egyesület elnöke, a dunaszerdahelyi „agytröszt" ott toporog a nézők között, árgus szemmel figyeli a játékot. — Jó érzés azt látni, hogy ilyenkor is ezer szurkoló jött el a mérkőzésre, me­lengeti az ember szívét a dunaszerda­­helyiek és a környék lakóinak rajongása, fociszeretete. Ez a nagy lelkesedés min­ket elsősorban jó munkára kötelez. S bizony, nem könnyű eleget tenni a szur­kolók magasfokú igényeinek. Tőlünk nemcsak jó eredményeket, hanem min­dig jó játékot, látványos labdarúgást várnak a nézők. Öt évvel ezelőtt min­denki boldog lett volna, ha azt mon­dom, hogy a DAC a Szlovák Nemzeti DAC — milyen lesz a tavasz? Ligában szerepel. Tavasszal pedig csak az számít majd eredménynek, ha ugyanott végzünk a tabellán, mint ősz­szel. Felelősségteljes munka a miénk, de a járási párt- és állami szervek, valamint a szurkolók támogatása nagy erkölcsi erőt jelent mindannyiunknak. Szikora György a csapat fiatal edzője, a dunaszerdahelyi sikerek egyik fő ko­vácsa a holt idényben Gogh Kálmánnal együtt jelentős eredményt ért el: mind­ketten első osztályú edzői képesítést szereztek. Szikora csak az edzésekről, a munkáról hajlandó beszélni. Sokat, be­csületesen kell dolgozni a sikerért, s holnap még többet, mondja, nem az ő kenyere az esélyek latolgatása. — A téli felkészülés nem volt zökke­nőmentes. De így is kemény munkát végeztünk. Felkészülve várjuk a tavaszt. Az őszi idény elején az első hat között akartunk végezni, most természetesen mások a céljaink. Nem sikerült úgy Szikora György, a dunaszerdahelyi siker­kovács erősítenünk, ahogy akartunk, de én bí­zom ebben a gárdában. Bizakodó va­gyok, habár a tavasz folyamán olyanok is történhetnek, amire mi nem leszünk felkészülve, illetve hiába leszünk felké­szülve. Persze, nekünk nincs veszteni­valónk, a pályán nem is ijedünk meg senkitől. Ősszel mindössze egyszer kaptunk ki 2 :1 -re éppen Banská Byst­­ricán. Úgy, hogy a helyiek is elismerték: mi voltunk jobbak, öt tiszta gólhelyzetet hagytunk ki. Remélem, tavasszal nem kell öt-hat ordító helyzet egy gólhoz. A Banská Bystrica ellen sem ... Tóth László a „mesterlövészek" kö­zött is az élen áll. Elgondolkozva forgat­ja a kólás poharat: — Hát, mi egy pillanatra sem fáz­tunk a télen, az edzők alaposan meg­hajszoltak bennünket. Most nagyon együtt van a gárda, ezt igazolja az is, hogy zokszó nélkül róttuk a kilométe­reket. Egy-két társammal együtt, Tóth László, aki ősszel a legtöbb gólt lőtte őszintén szólva, én sem szeretek sokat loholni, gürizni az edzésen, de most mindent beleadtam. Gogh Kálmán járt elöl jó példával. Mindig az elsők között volt, s mi követtük: ha ő bírja, akkor nekünk is muszáj. Hogy mi lesz tavasz­­szal? Jó lenne folytatni a csodálatos őszi idényt, de hát nehéz lesz, mert mindenki az elsőt akarja legyőzni, ez természetes, s ez alaposan megnehe­zíti a dolgunkat. Egy biztos: hajtásban, akaratban, s talán jó játékban sem lesz hiány. Aztán majd meglátjuk: a jó eredményhez egy kis szerencse is kell. Gyurcsik József, tavaly vette át a szakosztályelnöki tisztet. Ősszel na­gyon ment a csapatnak, dicsérték a vezetőket is — habár nem mindenki. A bennfentesek, a jól értesültek hiányos­ságokról, nézeteltérésekről is beszél­tek. A vezetőség vajon milyen szinten tevékenykedik a DAC-ban? — Nyugodt szívvel állíthatom, hogy a csapat helyezéséhez méltó szinten dolgozunk. Voltak kisebb nézeteltéré­sek, de ebben nincs semmi rendkívüli. A játékosoknak, az edzőknek kiváló feltételeket teremtettünk az eredmé­nyes szerepléshez. Gondot okoz az elavult lelátó, s az öltözők sem korsze­rűek, a játékosok rehabilitációja sem teljesen megoldott. Hiába, rövid idő alatt nagyot ugrottunk előre. De már készek a tervek ahhoz, hogy a stadi­onunk, valamint a kiszolgáló helyisé­gek miatt se kelljen szégyenkeznünk. Nagy Istvánnal, a labdarúgó szak­osztály elnök-helyettesével latolgatjuk az esélyeket. A több tervezett erősítés­ből bizony nem lett semmi. Annyi a változás, hogy Červeňan személyében megbízható tartaléka van az ősszel kimagaslóan védő Veselýnek. Korbelát talán tavasszal is kölcsönadja — ven­dégjátékra — a Slovan, Bertalan vi­szont továbbra is a bratislavai „kékek” rendelkezésére áll. Talán most már nem a kispadot fogja melengetni. Jött viszont néhány tehetséges, ma még ismeretlen labdarúgó. Néhányuknak van esélyük arra, hogy bekerüljenek a szőkébb keretbe. A nagy vetélytárs, a Banská Bystrica kétségtelen előnye, hogy a DAC-nál jobb a cserepada. Minden játékosnak megfelelő helyettese van, Dunaszerda­helyen viszont csaknem megoldhatat­lan feladatot jelenthet egy-egy kulcsjá­tékos sérülése, hosszabb kiesése. És természetesen sok függ a játék­vezetőktől, akik elvben leginkább fele­lősek a sportszerű légkörért, s azért, hogy a „bundamérkőzések" látszatát is elkerüljék. Ősszel felemás volt a helyzet. Láttunk kitűnő teljesítményt nyújtó játékvezetőt (Kaleja a ZŤS Petr­­žalka-DAC mérkőzésen) és részrehajló bírót (E. Kotian a Banská Bystrica-DAC összecsapáson). A tavaszi végelszá­molásnál a bírók tárgyilagosságától is sok függ. Mire e sorok megjelennek, a labda­rúgópályákon megindul a nagyüzem. A Szlovák Nemzeti Ligában a bajnoksá­got és a kiesést illetően is hosszú, forró tavaszra számítunk. És izgalmas, sportszerű összecsapásokra. S ha ez így lesz, akkor valóban a legjobb csa: pat végezhet až élen. Dunaszerdahe­lyen és máshol is a szurkolók ezrei úgy vélik, ők már tudják, melyik csapat lesz az... SZILVÁSSY JÓZSEF FOTÓ: GYÖKERES GYÖRGY 4

Next

/
Thumbnails
Contents