A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Irta: Ivan Petrovics Camerjan professzor, a bölcsészettudományok doktora* A Szovjetunió fennállásának 60 éves története igazolta Lenin előrelátását. Lenin még 1916-ban azt állította, hogy a szocialista forradalom győzelme után a társadalmi és nemzeti elnyomástól megszabadult népek egyesülésre fognak törekedni, hogy a kis nemzetek igyekezni fognak szövetségre lépni a nagy és élenjáró szocialista nemzetekkel, mert legjobban felfogott gazdasági és politikai érdekeik ezt sugallják. Sok akkori nyugati futurológus úgy vélte, hogy a nemzetek önrendelkezése, amelyet a proletár forradalom valósít meg, elkerülhetetlenül a soknemzetiségű szovjet állam felbomlásához vezet. A társadalmi gyakorlat azonban mégis az SZKP következetes lenini nemzetiségi politikájának igazát erősítette meg. A történelem nem ismer olyan államot, amely történelmileg a lehető legrövidebb idő alatt oly sokat tett volna a nemzetek és nemzetiségek sokoldalú fejlődéséért, mint a Szovjetunió. Az egységes szocialista szövetségi állam most 15 szövetségi szovjetköztársaságot fog össze, s ezeknek keretében 20 autonóm köztársaság, 8 autonóm terület és tíz nemzeti körzet van. Ugyanakkor a szocialista államszövetségben mind a szövetségi, mind az autonóm köztársaságok, területek és körzetek őslakosságuk nemzetiségi hovatartozásának tiszteletben tartása alapján szerveződtek. A soknemzetiségű szovjet állam legfőbb vonásai: szerkezetében és tevékenységében a proletár és szocialista internacionalizmus alapelvei testesülnek meg — a szovjetköztársaságok, népeik egységes szövetségbe tömörülésének egyenjogú, önkéntes és szabad jellege: a szövetségi köztársaságok közötti szuverenitás; a demokratikus centralizmus mint a népek és köztársaságok nemzeti érdekeinek közös, internacionalista érdekeikkel és céljaikkal való egyeztetése. Ezek a Szovjetunió alkotmányában jogilag rögzített alapelvek minduntalan valóra válnak. Valamennyi szövetségi köztársaság, arányaitól és népességétől függetlenül (például a több mint 139 millió lakosságú OSZSZSZK és a mindössze 1 millió 485 ezer lakosú Észt SZSZK) egyenjogú és szuverén. Hazánkahogy a köztársaságok legfelsőbb bíróságainak elnökei a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának állományába tartoznak. A szövetségi köztársaságoknak ilyen széles képviseletük van az össz-szövetségi államigazgatás más szerveiben is. A szocialista nemzetek és nemzetiségek egyenlőségének, testvériségének és barátságának lenini eszméi nemcsak a soknemzetiségű szovjet állam felépítésében és tevékenységében öltöttek testet, hanem az ország társadalmi életének valamennyi területén is. A Szovjetunió népe olyan osztály- és internacionalista közösséget alkot, amelynek összetételében az ország minden nemzete és nemzetisége szabadon és egyenjogúan fejlődik, sokoldalú gazdasági, politikai és kulturális felvirágzást mutat. A fejlett szocialista társadalomban kialakult a szovjet nép egységes internacionalista kultúrája, amely a nemzetiségi kultúrák eredményeiből és sajátos hagyományaiból minden általános érvényűt magába szívott. Emellett valamennyi nemzet és nemzetiség kultúrája, művészete, irodalma megőrzi páratlan arculatát és sajátos nemzeti vonásait. A szovjet irodalom az itteni nemzetek és nemzetiségek 77 nyelvén jelenik meg. Ezek közül sokaknak nem volt saját írásbeliségük 1917 októbere előtt. Ötvenöt nyelven jelennek meg időszaki kiadványok, a színpadról pedig a szovjet népek 45 nyelvén szólnak a nézőkhöz. Ugyanakkor az orosz nyelv, melyet a Szovjetunió lakossága önként fogadott el a közös érintkezés nyelvévé, széles utat nyitott a szovjetország népei előtt a világ civilizációjának szellemi kincseihez. A Szovjetunió fennállásának hatvan éve alatt (1922—1982) a szovjet állam nagy sikereket ért el a gazdasági és kulturális fejlődésben. Sokszorosára gyarapodott az ország nemzeti jövedelme, egyről húsz ban az államhatalom legfelső szerve a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa olyan felépítésű, hogy kifejezi valamennyi szövetségi köztársaság egyenjogúságát egészben véve a Szovjetunió s külön-külön az egyes nemzetek szükségleteit és érdekeit. Két Kamarából: a Szövetségi Tanácsból és a Nemzetiségek Tanácsából áll. Mindkét kamarát egyenlő számú és azonos törvényhozói kezdeményezésű képviselő alkotja. A Szövetségi Tanácsot különböző népességű választókörzetekben választják, a Nemzetiségek Tanácsát azonos szabály szerint, ebbe minden szövetségi köztársaság 32, minden autonóm köztársaság 11, minden autonóm terület 6 és minden nemzeti körzet egy-egy képviselőt választ. A köztársaságok legfelsőbb tanácsai elnökségeinek elnökei egyidejűleg a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökhelyettesei, azaz közvetlenül képviselik a szövetségi köztársaságokat a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségében. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke s a szövetségi köztársaság minisztertanácsainak elnökei a Szovjetunió Minisztertanácsának is tagjai, mint 1. A KGST épülete Moszkvában 2. Az almaliki vegyi kombinátban üzbég fiatalokkal együtt több mint húsz nemzet, ill. nemzetiség fiai és lányai dolgoznak 3. A Győzelem tér Minszkben 4. A Lenin tér Taskentben Archívumi (3) és APN (1) felvételek
