A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-11 / 7. szám
A Csemadok életéből KÖZÖS CÉLOK, KÖZÖS MUNKA Az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének első alapszervezete 1964 áprilisában alakult meg Kassán (Košice), mintegy kilencven taggal. Abban az időben ez az alapszervezet az UDKSZ eperjesi (Prešov) járási bizottságának irányításával fejtette ki tevékenységét. Később a szervezet tagságának gyarapodása és kulturális tevékenységének kibontakozása megkívánta, hogy a szervezeti életet helybeli felsőbb szerv irányítsa. Ennek érdekében hozták létre az UDKSZ városi bizottságát Kassán 1968-ban, amikor a szövetségnek mintegy négyszáz tagja volt már a városban. Most, az új esztendő első napjaiban, amikor felkerestem Jurij Magurt, a vb titkárát, elsőként is a szervezeti életről érdeklődtem. — Milyen jelenleg szövetségük tagállománya itt Kassán, és hány alapszervezetbe tömörülnek az UDKSZ tagjai? — Jelenleg tíz alapszervezetünk van már Kassán. Közülük kettő a város két körzetében működik, míg a többi különböző iskolák, diákotthonok keretei között dolgozik; így például a műszaki főiskolán, vagy a Šafárik Egyetem Jogi Karán. De van egy alapszervezetünk a haniskai vasútállomáson is. A tíz alapszervezetnek megközelítően ezer tagja van. Azért mondom, hogy megközelítően, mert most zajlanak az évzáró taggyűléseink, s pontos adatokat csak akkor tudnék mondani, ha már megtörtént az azokról készült jelentések összegezése. — Ahogy említette, folynak az évzáró taggyűlések. Nyilvánvaló, hogy az alapszervezetek, de a városi bizottság is most összegezik a múlt évre kitűzött feladatok teljesítésének eredményeit, s ezeknek, illetve a fogyatékosságoknak az alapján megvonják a múlt év mérlegét. Milyen évet zárt az UDKSZ városi bizottsága? Jurij Magur — Szövetségünk fő tevékenysége tavaly is arra irányult, hogy tagságunk körében tovább mélyítsük a CSKP internacionalista politikájának alapelveit, továbbá pedig arra, hogy az iskolán kívüli nevelésben, a műkedvelő és kulturális tevékenységben a mi sajátos körülményeink és lehetőségeink között ápoljuk az anyanyelvi kultúrát. A felnőttoktatás keretében több előadást, emlékestet rendeztünk, de vendégül láttunk a csehszlovákiai ukrán írók közül is jónéhányat, akik munkásságukról beszéltek és könyveiket dedikálták. Meg kell jegyeznem, hogy a mi körülményeink között az egyes alapszervezetek általában a városi bizottság székházának klubjában fejtik ki tevékenységüket. Tavaly irodalmi emlékest keretében itt emlékeztünk meg Tarasz Szevcsenkóról, továbbá az Októberi Forradalom 65. és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulójáról. Ezenkívül ünnepi ülést tartottunk szövetségünk megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. Szeretném még megemlíteni Dumka nevű színjátszó csoportunkat is, amely megszakítás nélkül tizenöt éve neveli, szórakoztatja szövetségünk tagságát, és tavaly Csehov egyik drámájával első lett az amatőr színjátszók járási fesztiválján. — Említette, hogy az alapszervezetek többsége a klubon belül fejti ki tevékenységét. Kérem, mondjon valami közelebbit a klubéletről. — Minden csütörtökön rendszeresen tartunk klubestet. Helyesebben tartottunk. Ugyanis most, hogy ebbe az épületbe átköltöztünk, átmenetileg szüneteltetni kellett a klubéletet. De ahogy rendbe tesszük a helyiségeket, tovább folytatjuk a klubtevékenységet. A klubösszejövetelek keretében emlékműsorokat, beszélgetéseket, vitákat szerveztünk különböző témákról. Azonkívül egyik kisszínpadi együttesünk is itt dolgozik. Szóval, a klubban mindenki megtalálhatja azt, ami érdekli. Szerepelhet, de lehet néző is. Tervbe vettük egy irodalmi és egy sakkor megalakítását. — A CSEMADOK városi és járási bizottsága az UDKSZ városi bizottságával évek óta közösen szervezi — a csehszlovák—szovjet barátsági hónap ünnepélyes lezárásaként a baráti estet. Ez a rangos rendezvény azt bizonyítja, hogy céljaink közösek, s hogy e célokat együtt meg is tudjuk valósítani. Az idei rendezvény — főleg ennek kulturális része — azonban mintha egy kicsit halványabb lett volna, mint az eddigiek. Véleménye szerint, hogyan lehetne e rendezvényt még színvonalasabbá tenni? — Az idén valóban nem sikerült minden úgy, ahogy azt terveztük. De ennek az okai ismertek. A műsorban — a színpad állapota miatt — felnőtt tánccsoportjaink nem léphettek fel. Ezért a műsort az adottságokhoz kellett igazítanunk. Azzal messzemenően egyetértek, hogy a barátsági est műsorát színvonalasabbá lehet és kell is tenni. Megítélésem szerint ehhez a CSEMADOK-nak és nekünk is adottak a lehetőségeink. A rendezvénynek más helyet kell találnunk, olyat, ahol a szólisták és a csoportok egyaránt színpadra léphetnek. Ha ezt meg tudjuk oldani, s hiszem, hogy így lesz, akkor az idén ez a rendezvény a korábbiakhoz méltó eseménye lesz a két szövetség közös munkájának és összefogásának. GÁL SÁNDOR (Arch, felvételek) SIKERES VETÉLKEDŐ Sikeres vetélkedőt rendezett nemrég a CSEMADOK rimaszombati (Rimavská Sobota) járási bizottságának irodalmi szakköre. A járási rendezvényre az Arany János centenáriummal kapcsolatban került sor, a magyaroktatási nyelvű általános iskola tornatermében. A nagy költő életéhez és életművéhez kapcsolódó kérdéseket Rigó László rimaszécsi pedagógus állította össze, s a vetélkedőt is ő vezette le. A szervezés munkáját Csomós Barnáné, a rimaszombati iskola tanítónője vállalta magára. A kifogástalanul előkészített és lebonyolított vetélkedőre a járás 9 általános iskolája egyenként 3—3 tagú csapatot küldött ki. ezek mérték össze tudásukat és meglepően jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot. A vetélkedőn két iskola tanulói Arany János A fülemüle és a Walesi bárdok című költeményét adták elő, irodalmi színpadra alkalmazva ezeket. A szoros versenyben Almágy (Gemerský Jablonec) csapata vívta ki az első helyet, Rimaszécs (Rimavská Seč) lett a második. Rimaszombat a harmadik. A díjakat és az okleveleket a zsűri elnöke, Kónya Ferenc, a közgazdasági középiskola tanára adta át a három helyezettnek és a többi résztvevőnek. Az értékelés során a bíráló bizottság tagjai kifejtették, hogy az ilyen színvonalas irodalmi vetélkedőket időnként — nyilvános rendezvény formájában — felnőtt közönség elé kellene vinni. Rigó László, Csomósné, Danis Tamásné és lelkes munkatársaik bizonyára örömest vállalnák a nyilvános diákvetélkedök előkészítését és megrendezését. Rimaszombatban esetleg a Tompa Mihály Klub, vidéken egy-egy nagyobb község CSEMADOK-szervezete tűzhetné ki feladatául az ilyen akciók helybeli előkészítését a közönség toborzását. ívj) 6
