A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-01 / 1. szám
A VESZTES (Mécs József új könyvéről) Mécs eddigi írásainak témakörét bővíti a közös címen kiadott két hosszabb elbeszélésben. A két novella cselekménye szorosan egybekapcsolódik. A főszereplő az elsőben Rimaszombatban jár gimnáziumba, a másodikban szlovák szóra adják Tűzhegyre. Mípdkettő realista elbeszélés, jórészt mikszáthi, anekdotikus stílusban írva, némi romantikus és kamaszos színezettel. A kötet szorosan kapcsolódik az író korábbi elbeszélő műveihez, a főszereplőt sajátmagáról mintázta, a körülmények is ismertek előző elbeszéléseiből és kisregényeiből. Az első, Hasszán története mindössze annyi, hogy a főszereplő gyermekkorában igen szereti a lovakat. Apja kőműves, majd üzletvezető, de ö mindenképpen lovat akar szerezni, s paraszt szeretne lenni. Szülei azonban akarata ellenére beíratják a rimaszombati gimnáziumba, ahol a háborús események miatt akadozik a tanítás. Ifjú barátaival egyszer feltörik a környék földesurának kriptáját, hogy megcsodálják az úrral együtt eltemetett hires, Hasszán nevű lovának maradványait és szerszámait. Az epizódok mind a föcselekmény sodrában állnak, az egyik jelentősebb a kamaszoknak a Pestről idelátogató kislánnyal való ismerkedését (ébredező vágyaikat) mondja el, neki is főként a lóistállót mutogatják. A cselekmény háttereként bemutatott háborús légkör meglehetősen vázlatos. Az első személyben előadott történet fö konfliktusa az, hogy hősünket szülei a lovak mellől gimnáziumba kényszerítik, s ott megpróbálja elhitetni az egész osztállyal, hogy neki van igazi lova. Korábbi müveivel egybevetve Mács stílusa sokat fejlődött, jól alkalmaz anekdotikus, népies hasonlatokat. A cselekmény és a jellemábrázolás azonban vázlatos, az író láthatóan nem tud a történetből igazi regényt alkotni, pedig ezt főként a másodikként közölt elbeszélés témája és problematikája érdemelné meg. Ennek a története az, hogy az első személyben szóló diák a második világháború után nem folytathatja gimnáziumi tanulmányait, mert a magyar iskolákat becsukták, s ő nem tud szlovákul. Kőműves apjának Tűzhegy szlovák faluban vannak jó ismerősei, ezekhez megy, hogy náluk és az elemi iskolában megtanuljon szlovákul. Szülőfalujából biciklin jut el apjával együtt a szlovák faluba; biciklizés közben képzelet -PETŐFI PÉLDÁJA Szilveszter éjszakáján lesz Petőfi Sándor, a magyar költőóriás születésének 160. évfordulója. Forradalmárköltőnk emelte legmagasabb világirodalmi rangra a magyar lírát s neve egybeforrott a szabadságeszmével, az egyenlőség és testvériség gondolatával. Amikor megemlékezünk Petőfi születésének 160. évfordulójáról, nem is annyira az ünneplés vezet bennünket, inkább az a törekvés, hogy szeretnénk mélyebben megismerni és népszerűsíteni költészetét, a szavaival s tetteivel egyaránt a népek felemelkedését szolgáló, a teljes életre törekvő ember példáját. Hazaszeretetét, amely nem zárja ki más népek megbecsülését. Töretlen forradalmiságát, amelyet a hétköznapi apró munka közben is vállalnunk kell. Munkaszeretetét, szilárd jellemét, nyílt erkölcsi magatartását, gyöngédségét, s bátorságát, szenvedélyét. mert általuk jobban meg tudunk felelni korunk történelmi feladatainak. Aligha van nálunk magyar ember, akinek ne lenne valamilyen Petőfi-élménye. A versesköteteken és tanulmányokon, filmek s a CSEMADOK rendezvények, előadások stb. során túl sokan tudják azt is, hogy vándorláben felidézi háborús emlékeit, s csökönyösen próbál ellenkezni apjának a továbbtanulást erőltető akaratával. A második elbeszélés igazi drámai légkört sejtető sorokkal kezdődik: „Apám mogorván beszélt velem. Mintha mindenért engem okolt volna. A háborút követő békétlenségért, a kényszerítő visszaköltözésért töpörödött házunkba, a feleslegesen kidobott legalább két tehén ára pénzért, amelyet taníttatásomra költött, hogy most se tőled, se hozzád. Mint amikor tengelyig érő sárban fenekük meg a szekér. Három gimnáziumi osztály annyi, mintha egyet sem jártam volna. A negyedik meg már nem jöhet szóba. Nem tudok szlovákul." A szlovák parasztcsaládban igen szívesen fogadják (nekik nincs gyermekük), s ezzel befejeződik az elbeszélés, de függőben maradnak a problémák. Hogyan élt az ifjú a számára idegen környezetben? Megváltozott-e a parasztsághoz való csökönyös ragaszkodása? A falu forradalmi átalakulásából is keveset ismerünk meg, inkább csak az adott témához kötődő negatív jelenségeket. Az elmondottakból kitűnik, hogy itt nemcsak egy szlovákiai magyar falusi ifjú életét, hanem az egész dél-szlovákiai lakosságot érintő sorsdöntő eseménysorozatról van szó, de ezt alaposabban csak egy nagyobb epikai kompozícióban lehetne kifejteni. A főszereplő diákot mind a két elbeszélésben szülei kényszerítik a tanulásra, ő szinte rögeszmésen ragaszkodna a paraszti munkához, főként a lovakhoz. De számos anekdotikus részletből az olvasó úgy érzi, hogy nincs is olyan megoldhatatlan ellentét apa és fia közt. A közös sors egyformán szorítja mindkettőjüket. Mács régebbi írásaival, főként A kamasz c. kisregénnyel összehasonlítva rá kell mutatnunk A vesztes pozitívumaira. Nincs benne politikai sematizmus, gördülékenyebb a stílusa, hihetőnek tartjuk valamennyi részletét. Mindez érdekes módon összefügg azzal a ténnyel is, hogy ez a mű áll legközelebb az író életrajzához, diákköri élményeihez. Ebből látszik, hogy a témát a cselekmény és a jellemek részletesebb motiválásával el tudta volna mélyíteni, s a felvetett problémákat meg is tudta volna — élethűen — oldani. Kár, hogy A vesztes című elbeszélés csupán vázlatos folytatása az előtte levő Hasszánnak, a sűrűsödő problémák, a drámai légkör egy nagyobb regényben való feldolgozást is megérdemelt volna. CSANDA SÁNDOR sai közben, annak idején többször is járt a mai Szlovákia területén, Pozsonyban (Bratislava), Rimaszombatban (Rimavská Sobota), Füleken (Fiľakovo), Losoncon (Lučenec) stb. Ez utóbbi városunkban, 1845 nyarán például kétszer is megfordult Petőfi. Erről egyebek között így emlékszik meg az „Útirajzok"ban: „Losoncon egy hetet tölték. Dicsőséges eszem-iszom világ volt! Egyébként szellemi élvezetekben sem szűkölködtem, mert Losoncon sok lelkes barátom és sok kedves lányka van .. Örülünk annak, hogy a nagy költő annak idején járt a mi tájainkon és mindenütt jólérezte magát nálunk. Tudjuk, hogy Petőfi Sándor életútja és életműve, emberi, költői, politikai arculata kimeríthetetlen forrása azoknak az eszméknek, tetteknek, azoknak a tanításoknak, illetve tanulságoknak, amelyeknek érvényét, fényét máig sem csökkentette a múló idő, sőt, amelyek 160 év után épp a mi korunkban, pártunk, a CSKP vezetésével, iránymutatásával válhatnak igazi társadalomformáló erővé. Petőfi Sándor egész életműve hazafiságra és forradalmiságra, családszeretetre s szorgos munkára, egymás megbecsülésére tanítanak. Kanizsa István A HÉT KÉPES VERSENYE A HET KEPES VERSENYE HARMINCÉVES A MATESZ 3 Röviddel az ötödik évadot követően (1957) a színház társulatának létszáma jelentősen bővült. A színházak átszervezése következtében megszűnt az Állami Faluszínház és annak magyar csoportját a kulturális tárca a MATESZ-hoz csatolta. Sok tehetséges színésszel és színésznővel lettünk gazdagabbakés Vurayáeregi személyében a színház új művészeti vezetőt is kapott. A megnagyobbodott társulat ettől az időtől kezdve képes volt párhuzamosan színdarabokat betanulni és játszani, emelkedett a színvonal, gyarapodott az előadások száma is, így gyakrabban találkozhattunk néző inkkel, s több helyen szerepelhettük. Azt is mondhatnánk: a MATESZ befutott, a közönség szívébe zárta, a szakma mindig elismeréssel írt akkori munkánkról. Peter Zvon: „Boldogultak bálja”, Rozov: „Boldogság, merre vagy?" Kisfaludy: „Kérők", és egy kedves zenés játék, a „Lehetetlen nő" voltak azok a darabok, melyekben a „régiek és újonnan jöttek" összeszoktak, amúgy „összerázódtak", egy komplex társulattá váltak. Ennek az időszaknak A, P. Csehov „Ványa bácsi" című színművének bemutatója volt a csúcsa. Ezután egy érdekes kísérletbe kezdett a MATESZ. A közönségigényt kielégítendő létrehozta a zenés csoportot, és a színház közönsége akkoriban olyan nagyszerű daraboknak tapsolhatott, mint az „Érdekházasság", „Nyári kaland", „Bekopog a szerelem", a felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt kedves és emlékezetes „Három szegény szabolegény". A színház e könnyűnek tartott, de valójában nagyon nehéz műfaj mellett arra is gondolt, hogy rangos prózai előadásokra is sor kerüljön, hogy csak a legnagyobb sikerüeket említsem, Pagnol „Topáz' -a, Dávid Teréz „Vidor családija, Remarque „Utolsó felvonás” c. drámája, Blažek cseh író „Karácsonyi vőlegény" c. vigjátéka stb. És ebben az időben szerettettük meg igazán a közönséggel a szovjet drámairodalmat; az „Egy szerelem története" c. színmű például nagy szakmai és nézösiker lett. A közben színészből rendezővé vált Konrád József pedig ebben az időben, túl az első sikeres rendezéseken, az „Éjféli misén", a „Májusi románc"-on, a mulatságos „Nem olyan világot élünk” című vígjátékon és Egri Viktor „Szarkafészek" c. színmüvén először rendezte magyar klasszikus művét, Mikszáth Kálmán „Különös házasságát". Nagy és szép sikerekkel közeledtünk a tizedik évfordulóhoz. SIPOSS JENŐ KÉRDÉS A képen az „Ármány és szerelem" egyik jelenete látható, Miller Lujza és édesanyja szerepében két ismert színésznőnkkel. Az egyik már nyugdíjban, a másik még ma is játszik. Nevezze meg őket! 15
