A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-04 / 6. szám
A Sima G. £ S. M. egyik hasadékfolyosójában Az andalúziai Ronda, kiindulópont a környező mészkő-fennsíkra A szanaszét szórt holmik elmaradhatatlan kísérői a barlangásztáboroknak Az aknák alatt meghúzódó föld alatti tavakon kötelek segítségével jutunk keresztül BARLANGKUTATÁS ANDALÚZIÁBAN Este érünk fel a Serrania de Ronda mészkőrétegére, Andalúzia egyik legnagyobb kiterjedésű karsztfennsíkjára. Első benyomásra kietlen tájnak tűnik. A komor mészkőormok és az örökké szomjas víznyelők kopár együttesét csak néhány örökzöld tölgyfaj tarkítja, s itt-ott szabadon kószáló kecskéket és juhokat veszünk észre. A fennsík, úgy látszik, nem szívesen barátkozik idegenekkel. Vad szélviharral fogad, amely apró köd-cseppecskéket csapdos az arcunkhoz. A sátorépítés sem mindenkinek sikerül. De éjszakára néhányunk inkább sziklahasadékokba és egy közeli barlangba húzódik. Másnapra kitisztul az ég, az erős szél azonban tovább tart. — Még három kilométer gyaloglás és a barlangnál vagyunk — mondja Guillermo, granadai útikalauzunk. Felpakoljuk tehát a tömérdek poggyászt és követjük vezetőnket a Hoyos de Pilar katlan felé. Ennek mélyéről nyílik az oly sokat emlegetett 1077 m mély föld alatti aknarendszer — a Sírna G. E. S. M. Mit rejteget számunkra a fennsík rettenetes „gégecsöve", elérjük-e kitűzött célunkat? — ezek a gondolatok foglalkoztatnak mindannyiunkat. A barlangot 1972-ben fedezték fel a maiagai barlangkutató klub tagjai (innen a G. E. S. M. rövidítés), az 1077 méteres mélységbe azonban csak 1978-ban sikerült leszállnigk. Alját a spanyolokon kívül ez idáig egy francia, egy lengyel és egy angol—olasz expedíció is elérte, a barlang földtani és biológiai feldolgozása azonban még nem történt meg. Talán nekünk sikerül... Kétszáz méterig még aznap leszállt Stibrányi Guszti két társával, mintegy ismerkedésképpen. Még éjfél előtt visszatértek. Másnap, a heveder és a mászókészülékek végső ellenőrzése után magam is leereszkedtem Hochmuth Zdeno geomorfológus (a vállalkozás vezetője). Koséi Vladimír barlang-biológus, valamint Thuróczi Jóska és Boros Róbert bariangi „alpinisták" társaságában. A barlang csontot ropogtató szűkületek sorával adta tudtunkra, hogy keményen meg kell küzdenünk azért, amit kívánunk tőle. Kisvártatva azonban megnyíltak a szabadabb légzést biztosító aknák sötéten visszhangzó torkai. A barlangász ilyenkor érzi magát igazán elemében. Élettere a sisakra erősített acetilénlámpa fénygömbjébe zsugorodik, s nem a nyirkos, rideg kővilágot érzékeli elsősorban, hanem a mozgásból, a nehézségek, az esetleges veszélyek áthidalásából származó elégedettséget, örömet, ám a föld alatti világ bizarr, sokszor ténylegesen szemet gyönyörködtető formáit is, úgyhogy a szpeleológus minden barlangban fel tudja fedezni a sajátosat, az egyedülállót. S amikor eléri a barlang legmélyebb pontját, nem cserélne senkivel. Visszatéréskor azonban egyre nyomasztóbbá válik a nedves és hideg zárt barlang hatása, és lépésről lépésre többet gondol a napfényes felszínre. Mutatkoznak a kimerültség, az álmosság kínzó jelei is, a tömérdek kötelet, karabinert azonban a barlangból mindenképpen fel kell hozni. Az óriásbarlangok kutatásánál használt föld alatti táborok hálózsákjai és függöágyai ilyenkor a megváltással érnek fel. Elsősorban ezzel a szándékkal szálltunk le először mi is. 528 m mélységben, egy viszonylag száraz oldalágban sikerült is rögzíteni a függöágyakat. Visszatéréskor elvégeztük a földtani, alaktani és biológiai megfigyelések legnagyobb részét, a legtöbb kőzetmintát is ekkor gyűjtöttük. Az újonnan kiépített táborig nagyrészt nittekre erősített poliamid-kötelek tették lehetővé a második csoport gyors leereszkedését, további kötelek felerősítésével, a barlang aljára. Ezt hármuknak sikerült is elérni. Öttagú első csoportunkból négyen vágtunk neki a 2,6 km hosszú és 1077 m mély föld alatti útnak. A már ismert szakaszokon gyorsan átjutottunk, a barlang alsó felében azonban a meredeken zuhanó aknákat többször végtelen hosszúnak tűnő, kínosan keskeny folyosók váltják fel, s itt egyre merészebben zúg az amúgy is sok bajt okozó barlangi patak. 16
