A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-02-04 / 6. szám

Hallottuk- olvastuk-láttuk Innen-onnan NÉPRAJZ A Barsi Múzeum Közleményei Örvendetes jelenség, hogy az utóbbi eszten­dőkben a dél-szlovákiai múzeumok is sorra jelentkeznek publikációikkal. Igaz, e kiadvá­nyok meglehetősen szerény kiállításúak és sokszor tartalmi-módszertani szempontból is érhetné őket bírálat, de hát mégiscsak az itteni múzeumi munka föllendüléséről tanús­kodnak. A lévai (Levice) székhelyű Barsi Múzeum nem most indítja közleményeit. Néhány esz­tendős hallgatás után jelent meg 1982-ben a 10. számú füzete, amely kizárólag néprajzi tárgyú dolgozatokat tartalmaz. Paríková Magdaléna Tesmag község hagyományos szállítási és közlekedési formáit tanulmá­nyozta. Dolgozata történelmi aspektusú le­írás, de — ha szerényen és kissé egyoldalú­an is — összehasonlító megjegyzésekre is vállalkozik. Hasonló igényű Danterné Tóth Izabella munkája is, amely a mohi lakodalmi szokásokat mutatja be. A többi dolgozat aztán (ha lehet) még inkább a szerény leírás jellegét viseli magán. Mit tehet ilyenkor a recenzens? Röviden ismertesse tartalmilag a dolgozatokat? Ennek nincs értelme. Vagy kísérelje meg a „maga feje után" kiértékelni az összegyűjtött adatokat? Erre meg lénye­gesen nagyobb tér kellene .. . Nos, nincs más hátra, minthogy — amolyan kedvcsiná­lóként — magam is egyszerűen fölsoroljam a hátralévő munkákat! Rényi Katalin a téli ünnepkör Garamszentgyörgyön szokásait, Gelenová Katarína pedig Léva környékén lejegyzett hiedelemmondáit közli. Nagyon hasznos ötletnek tartom a Közlemények vé­gén található két regionális bibliográfiát, amelyeket Vydrová Hana állított össze a bakabányai kerámiáról és a Léva környéki barlanglakásokról. Itt csupán az a bökkenő, hogy viszonylag kicsiny a feldolgozott köny­vészeti anyag, tehát a bibliográfiák szorgos, hosszadalmas munkával gyaníthatóan még jócskán bővithetőek lennének. A szlovák nyelven megjelent Közlemé­nyeknek csak egyetlen írását (Danterné Tóth Izabelláét) zárja magyar összefoglalás. Pedig a közölt anyagok (annál is inkább, mivel magyar- ill. vegyes lakosságú környezetből származnak) megérdemelték volna legalább a magyar-nyelvű tájékoztató közlést. Liszka József HANGLEMEZ „Country" és „western" Nehéz lenne pontosan meghatározni, mit is értünk country és western muzsika alatt. A country több fejlődési fokon ment át, kez­detben az amerikai hegyilakók zenéje volt, amely különféle népszerű témákat dolgozott fel szövegeiben is. Megénekelte az amerikai hódítók hőstetteit, szóltak dalok az első vasútvonalak építőiről, híres cowboyokról, több dal pedig a polgárháború és a jelenkor eseményeit kommentálja, örökíti meg. A „vadnyugat" néven ismert romantikus tája­kon születtek a countryval rokon western­­dalok is, melyek az élet apró örömeiről, szerelemről, utazásokról, csavargásokról. természetjárásról, bátor emberekről, hétköz­napi hőstettekről szólnak. Az ötvenes évek derekán új korszak nyílt a country és western zenében, a beat-zene keletkezése jótékony hatással volt ennek az irányzatnak a megúj­hodására is, mind formai, mind tartalmi szempontból. Az ötvenes és hatvanas évek­ben a country zene olyan előadó-egyénisé­geit ismerte meg a világ, mint Roger Miller, George Jones, Jerry Lee Lewis, Lester Platt és Earl Scruggs. Az Opus most a holland Phonogram Inter­national B. V. kiadóval közös gondozásban adott ki egy remek albumot „Country and Western Hits" címmel. Az album az 1960—69-és évek slágereiből tartalmaz vá­logatást, a dalok előadói: Roy Drusky, Lerry van Dyke, Rusty Draper, Dave Dudley, Geor­ge Jones, Jerry Lee Lewis, Roger Miller, Lester Flatt és Earl Scruggs. A kitűnő válogatás nagyszerű betekintést nyújt a country és western muzsika világába; a lemezen szereplő dalok jó ritmusukkal, dallamosságukkal, ötletes hangszerelésükkel dokumentálják a stílus pozitívumait, s igazol­ják azt a tényt, hogy a country és western muzsika méltán népszerű. Sági Tóth Tibor KÖNYV Vukovics Sebő visszaemlékezései 1849-re A Bibliotheca Historica sorozat újabb kötete valóságos csemege a történelem iránt ér­deklődőknek. A Szemere-kormány volt igaz­ságügyminiszterének visszaemlékezései va­lóban első kézből származó információk: szerzőjük nem hőskölteményt írt nemzetünk küzdelméről, hanem erős személyes meg­győződéstől átitatott, ám mindenkor tény- és tárgyszerű történelmet. A radikális Vukovics Sebő már az 1832—36. évi országgyűlés idején tagja volt a pozsonyi Társalkodási Egyesülésnek, az országgyűlési ifjak vitakörének, s bár az 1836-os letartóztatástól megmenekült, a magyar közszolgálat csak 1840-ben, az am­nesztia kihirdetése után nyílt meg előtte. Aljegyzőként, alügyészként, főszolgabíró­ként, országgyűlési követként szolgálta Te­rries vármegyét, 1848. május 23-tól pedig kormánybiztosként működött a felkelő sereg mellett. A történészek — csakúgy, mint kor­társai — józan ítéletű, elfogulatlan embernek ismerik őt, a forradalmi kormány egyik oszlo­pos tagjának, aki — ha a forradalom érdeke úgy kívánta — szembeszállt akár Kossuth elképzeléseivel is. Mint igazságügyminiszter gyorsan, határozottan és emberségesen ren­dezte a sokat vitatott vésztörvényszékek ügyét, rendeleti úton megszüntette a rossz emlékezetű felsőbíróságokat, létrehozva he­lyettük az új hétszemélyes fötörvényszéket, országos törvényszéket és kegyelmi széket, az úrbéri rendezés ügyében pedig újra elő­vette Deák kitűnő, a márciusi törvényeket továbbfejlesztő 1848. évi törvényjavaslatát, s keresztülvitte a szerződéses jobbágyok állami megváltással történő felszabadítását, sőt, a hűbéri viszonyok megszüntetését cél­zó 1849. júl. 21-i törvényjavaslatot, amely­nek részletei csak Vukovics feljegyzéseiben maradtak fenn. A szabadságharc eltiprása után emigráci­óba kényszerült, ahonnan csak a kiegyezés után tért haza. A bécsi választókerület or­szággyűlési képviselőjeként az ellenzék sora­iban még részt vett a képviselőház munkájá­ban 1872-ben bekövetkezett haláláig, lehe­tősége azonban már nem adódott rá, hogy rendkívüli képességeit 1867 után is gyümöl­­csöztethesse. Életének fő időszakáról, a szabadságharc másfél évéről szól visszaemlékezéseinek gyűjteménye. Meglátásai nagyban hozzájá­rulhatnak a népünk szabadságharcának idő­szakában történtek megértéséhez : jellemraj­zokat, véleményeket találunk a könyvben, amelyekből mítoszoktól mentes, hús-vér Kossuth Lajos, Görgey Artúr, Szemere Berta­lan, Damjanics János, Csány László, Klapka György, Perczel Mór, Mészáros Lázár lép elénk, hibáikkal, gyarlóságaikkal, ám teljes emberi és hazafiúi nagyságukban. Csáky Pál TELEVÍZIÓ „Engem nem tehet utánozni" A hónapokon keresztül — és nem először — Budapesten forgató Richard Burtonnel ké­szített interjúfilmet a Magyar Televízió. Le­het, hogy nem karácsonyi csemegének szán­ták, de az volt. A filmművészet legtájékožot­­tabb nézőit bizonyára az lepte meg elsősor­ban, hogy ez a világhírű színész valójában nem is közelíti meg azt a Burtont, akit három évtizedes pályája során a róla írottakból ismertünk. A beszélgetés végén maga is nagyon hitelt érdemlően szólt arról, hogy a színész rendszerint nem az a világ előtt, aki valójában, mert a színészt a sztárcsináló sajtó egyszerűen kitalálja. A beszélgetés szinte elsöprő módon iga­zolta, mennyire valós ez az állítás. Mert a duhaj milliomos, a csapodár, már-már aber­­ráns nőcsábász, az alkoholista világsztár le­gendája e beszélgetés láttán kétségtelenül szertefoszlott a nézőben, hiszen a háromne­gyed órányi műsor első negyedében már nyilvánvalónak látszott: Burton magasfokú intelligenciája inkább a huszadik század vé­gének nem mindennapi ember- és művésztí­pusát idézi, mintsem a pletykák figuráját. Meggyőző volt az, aminek a látszatát sem akarta kelteni: a műveltsége és bölcsessége. Legjelentősebb filmjei eljutottak hozzánk s bár nagy színpadi alakításait nem láthattuk, e beszélgetés bizonyosan másokban is erő­sítette azt az állítást, miszerint ő napjaink egyik legjobb Shakespeare-színésze. Az 1950-es New York-i bemutatkozását mege­lőzően Angliában már neve volt, de a világhír valójában 1953 után kapta szárnyra, amikor a híres Old Vic társulat tagjaként sorozatban alakította a legnagyobb Shakespeare-szere­­peket. Persze, az igazi világhírt csak a film garantálhatja. Számára ezt Osborne Dühön­gő ifjúság című darabja hozta meg, aztán következett a szuperprodukció, a Cleopátra Antoniusa, majd Albee világhírű darabjában, a Nem félünk a farkastól-ban a tanár szere­pe. Annak ellenére, hogy ezek legtöbbje pom­pásan bizonyította Burton színészi nagysá­gát, a rosszízű pletykák és legendák mindig tartósabbnak és erősebbnek bizonyultak. Furcsa. Halott barátja, Dylan Thomas, akiről olyan megejtően szólt — bizonyára koráb­ban tudta ezt. Mi még csak sejtjük. De azért nagyon jó lenne Burtont színpa­don is látni... KESZELI FERENC A hétmérföldes csizma már nemcsak a mesében létezik. Feltalálója Borisz Rja­­bych baskír kutató, aki segédmotort és rugókat szerelt a csizmára és ezáltal sok­kal könnyebb az elrugaszkodás és a futó nagyobb léptekkel és gyorsabban ér cél­ba. A períitből, ebből a vulkanikus kőzetből készült szemcsés anyag olyan kitűnő hő­szigetelő, hogy a gázláng nem égetheti meg a kezet. A perlitszemcsék kitűnő hőszigetelését energiatakarékos világunk­ban egyre szélesebb körben hasznosítják az épületek falainak, födéméinek, tető­inek hőszigetelésére. 8

Next

/
Thumbnails
Contents