A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-04 / 6. szám
termelés valamilyen más fokán viszont szükséges és hasznosítható. A mai nyersanyag- és energiaárak sejtetik, sőt ösztönzik, hogy még körültekintőbben kell sáfárkodni a javakkal, természeti erőforrásokkal; elvégre kötelességünk, hogy megőrizzük utódainknak az egészséges környezetet és a tápláló természetet. Világszerte, de elsősorban a szocialista országokban azt tapasztaljuk, hogy tudósok és gyakorlati szakemberek a nemzetgazdaság fejlődésének ütemével egyenes arányban foglalkoznak a környezetvédelem egyik legégetőbb kérdésének megoldásával: hogyan lehetne már a termelési folyamatban kiiktatni a környezetszennyezés veszélyét? A termelési, illetve a környezetvédelmi követelményeket azonban nem szabad egymás rovására érvényesíteni. Itt-ott találkozni például olyan kívánságokkal is, amelyek nemcsak lehetőségeinket haladják meg, hanem esetenként már az ésszerűségen is túlmutatnak. Másrészt viszont tudatosítanunk kell, hogy a múlt mulasztásait mielőbb pótolnunk kell a környezet- és természetvédelemben, hiszen a civilizáció és a műszaki haladás fejlődésének ütemét manapság már aligha lehet megfékezni. Ellenkezőleg, az erre vonatkozó hazai és külföldi törekvésekkel összhangban, sokkal inkább a környezetvédelem egyik fontos kívánalmaként a hulladékszegény s veszteségmentes termelés megvalósítására kell törekednünk. — A környezet- és természetvédelem időszerű kérdéseinek megoldásában vajon milyen mértékűnek tekinthető a nemzetközi együttműködés színvonala ? — Több szempontból is nemzetközi vonatkozású problémáról van szó. Példaként hadd említsem meg a légkör vagy a vizek szennyezettségének gondját. A káros hatóanyagok ugyanis nemigen tartják tiszteletben a földrajzi határokat, hanem tájról tájra, országról országra, sőt kontinensről kontinensre vándorolnak. Különböző mérésekből megállapították például, hogy az amerikai keleti partvidéken álló erőművek káros égéstermékeit is nagy hullámban sodorja a szél át az óceánon egészen az európai szárazföldre, ahol azután szennyeződéseket okoznak. Másrészt viszont, mondjuk, az NSZK területén keletkezett kéndioxid emissziók egy része a szelek hátán távozik a határokon túlra ... Ezekről a környezetvédelmi s jogi vonatkozású kérdésekről tárgyalt már több mint tíz évvel ezelőtt az úgynevezett stockholmi konferencia, ahol egyben meghatározták egy, az ENSZ környezetvédelmi tevékenységének nemzetközi együttműködését összehangolni hivatott keretszerződés, az UNEP (United Nations Enviroment Programme) alapjait is. Ez a világkonferencia a „Csupán egy Földünk van!" jelszó jegyében zajlott, s röviddel később a KGST-tagállamok létrehozták a környezetvédelem aktuális kérdéseivel foglalkozó önálló konzultatív bizottságukat; de 1973-ban már a Közös Piacban tömörülő országok kormányainak megbízottai is tárgyaltak ezekről az egyre égetőbbé váló kérdésekről. Fontosnak tartom azonban megjegyezni, hogy a környezet- és természetvédelem problémáiról már a korábbi években is nemegyszer szó esett nemzetközi fórumokon, mégpedig a WHO, azaz az Egészségügyi Világszervezet égisze alatt. — A környezetvédelmi kérdések megoldására irányuló törekvésekben miként értékelhető a KGST-tagállamok együttműködése? — A szocialista országok ez irányú együttműködésének gyökerei még a hatvanas évek derekára nyúlnak vissza, amikor is a tagállamok tudományos-műszaki fejlesztésének kölcsönösen összehangolt tervében szilárd helyet kapott a légköri és vízszennyezettség elleni harc kérdése. Közösen kutattuk a munkahelyi ártalmak csökkentésének, vagy az élelmiszeripari termelés hulladékanyaga újrafelhasználhatóságának lehetőségeit. E hetvenes évek második felében, Jugoszlávia bevonásával, a KGST-ben tömörülő szocialista országok viszont már tizennégy különösen időszerű szervezési, jogi, meteorológiai és egyéb szennyezettséggátló feladatot oldottak meg kutatói szinten. E törekvések közös célja a vízvédelem, a hulladékanyagokkai való ésszerű gazdálkodás, a természeti erőforrások védelme és célszerű hasznosítása volt; de megvalósítottuk a környezet- és természetvédelem aktuális kérdéseit ismertető kölcsönös tájékoztatási rendszerünket is. Az elmúlt évtizedben a nemzetközi együttműködés szálai ellenben nem csupán a szocialista országok között erősödtek meg, hanem a KGST és Finnország között is. A szocialista országok közössége ugyancsak hathatós eredményeket felmutatva csatlakozott az Egyesült Nemzetek Szervezetének környezetvédelmi programjához. E sokoldalú együttműködés fontos határköve volt a tavalyi esztendő: 1982-ben jött létre a KGST és az Európai Közös Piac országai képviselőinek magas szintű találkozójára, ahol számos megbeszélés és egyezmény eredményeként sikerült nagyobb lendületet adni a környezetvédelmi kérdések gyakorlati megoldásának. Természetesen, a nemzetközi együttműködésnek e sajátos tárgykörében az elmúlt évek során több kétoldalú megállapodás vagy államközi egyezmény is született. Hazánknak ebben a tekintetben elsősorban a Szovjetunióval, de például Magyarországgal is nagyon hasznos, kölcsönösen előnyös és szép reményekre jogosító szerződései vannak. MIKLÓSI PÉTER Felvételek: Prandl Sándor és archív Hétvégi levél Karácsony éjszakáján megvalósítottam az évek óta dédelgetett tervemet. Az éjfél körüli órát Bratislava belvárosában töltöttem. Jártam az utcákat, és az új szokások nyomait kerestem. Sajnos, nem sok eredménnyel. Karácsony éjjele olyan volt most is, mint régen. Egyedül néhány Fiatal vonta magára a figyelmet Az éjféli misén ők — saját bevallásuk szerint — nem vallásos meggyőződésből, hanem csupán a szertartás iránti kíváncsiságból vettek részt E jelenségből felesleges messzemenő következtetést levonni. A tudományos világnézetre nevelés hatása azonban a fiatalság körében lépten nyomon megtalálható. Jó jel ez, annál is inkább, mert napjainkban már nemcsak a városokban, hanem a falvakon is utat tör magának az új, a korszerű. A tudományos-műszaki forradalom a századok során kialakult hagyományok rendszerét is befolyásolja, és új szokásokat, új társadalmi ünnepeket alakú ki, honosít meg. A vallásos szertartások mostanában nagyon sok ember számára elvesztették értelmüket, kapcsolatok nélküli, irreális szimbólumrendszerré váltak. Ám a vallás bilincseitől megszabadult ember is igényű szűkebb-tágabb közösségének részvételét, együttérzését, amikor az ö vagy családtagjai életének jelentős eseményére kerül sor. Az új családi és társadalmi szokásnak a névadást, a polgári házasságkötést, a személyazonossági igazolvány átadását, a polgári temetést, a házassági jubileumok megünneplését, a szakmunkásavatást, a bevonulók köszöntését, a nyugdíjasok búcsúztatását, valamint a többi hasonló jellegű, és az utóbbi években népszerűvé vált társadalmi rendezvényeket tartjuk. Társadalmunk szocialista szertartásai nem misztikus hiedelmeket idéznek, hanem a megemlékezésre méltó, kiemelkedő emberi események ünnepélyes keretbe foglalását jelentik, és azt a közösségi gondolatot fejezik ki, hogy az ember nincs egyedül, örömében-bánatában osztozhat embertársaival. Az új családi és társadalmi szokásokat a polgári ügyek testületéi rendezik, s elsősorban azoknak akarják széppé és emlékezetessé tenni az élet egy-egy jelentős állomását, akik nem tartanak igényt az illuzórikus ígéretre vagy vigaszra. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának egyik 1973-ban kiadott határozata szerint a polgári ügyek testületéi a nemzeti bizottságok önkéntes aktívái. A testületeket a tevékenységük szerint illetékes nemzeti bizottság létesíti. Amelyik nemzeti bizottság keretében az iskola- és kulturálisügyi munkakörrel megbízott alelnök függetlenített, ott az illető egyben a testület elnöke is. Ahol a nemzeti bizottságnak nincs az iskola- és kulturálisügyi munkaszakasszal megbízott függetlenített alelnöke, ott a polgári ügyek testületének elnöke a nemzeti bizottság valamelyik képviselője. A polgári ügyek testületéi segítik a nemzeti bizottságokat, hogy az új családi és társadalmi ünnepek szocialista szelleműek legyenek, méltó társadalmi keretet kapjanak, eszmei és kulturális színvonal tekintetében is egyre igényesebbé váljanak, és mind a magán-, mind a társadalmi életben hatékonyan hozzájáruljanak az új szokások meghonosodásához A testületek igyekeznek elérni, hogy rendezvényeikre az egész társadalom felfigyeljen. Annál is inkább, mert a testületeknek az is a hivatásuk, hogy tevékenységükkel elősegítsék a szocialista társadalomhoz fűződő állampolgári viszony pozitív vonásainak megszilárdítását valamint hogy egyre szélesebb körben terjesszék az új eszmét a tudományos világnézetet A polgári ügyek testületéi nem helyettesítik a nemzeti bizottságok más szerveinek a tevékenységét, sem a népművelési, nevelő, szociális, egészségügyi létesítmények tevékenységét, de figyelemmel kísérik e szervek és intézmények ama feladatainak a teljesítését amelyek érintik a testületek küldetését és az ügyek természete szerint közvetlen intézkedéseket javasolnak, szorgalmazzák az együttműködést e szervek és intézmények segítségét kérik, javaslataikat a nemzeti bizottság tanácsa elé terjesztik. A minap a rozsnyói (Rožňava) járásban is azt láttam, hogy a polgári ügyek testületéi szorosan együttműködnek elsősorban a népművelési és a kulturális intézményekkel, az iskolákkal, a szociális és az egészségügyi létesítményekkel. A népművelési és a kulturális intézmények, az iskolák, a szociális és az egészségügyi intézmények saját tevékenységük területén járulnak hozzá a polgári ügyek testületéi feladatainak a teljesítéséhez Többek között támogatják a polgári szertartások és a polgári ünnepélyek szervezését e rendezvényekre megfelelő kulturális műsort biztosítanak, és helyiségeiket a szükséglet szerint bocsátják a testület rendelkezésére. A járási népművelési központ módszertani segédanyagot ad ki, egyben tanfolyamokat tapasztalatcserét és tanulmányi kirándulást szervez a testület tagjai számára. A nemzeti bizottságok anyakönyvvezetői főleg azzal támogatják a testületeket, hogy közük a családi és társadalmi ünnepekhez szükséges adatokat és maguk is részt vesznek a rendezvények előkészítésében. A Szlovákiában jelenleg működő mintegy kétezer polgári ügyek testületének a tagsága több mint tízezer. E tekintélyes szám már önmagában is azt fejezi ki, hogy az új családi és társadalmi szokások közigényből erednek, egyre tömegesebbé és egyre népszerűbbé válnak. Visszatérve az írásom elején érintett gondolathoz, szeretném aláhúzni: a karácsony éjjelén tapasztalt hangulat — a fiataloknak a misztikum iránti kíváncsisága — arról győzött meg: nagyon szükséges, hogy az új szokásokat tartalmilag is, formailag is tegyük az eddiginél is szebbé, igényesebbé. 3
